A Magányos cédrus megtalálása

Rieder Gábor művészettörténész az Artmagazin 141. számában megjelent friss tanulmányában számolt be a cédrus felfedezéséről.

Csontváry Kosztka Tivadar 1907-ben festett Magányos cédrusa joggal pályázhat a leghíresebb magyar festmény címére. A megszámlálhatatlan plakátnak és reprodukciónak köszönhetően a látomásos libanoni tájkép a magyar vizuális alapműveltség elválaszthatatlan része az 1960-as években lezárult „Csontváry-vita” óta. (A kép jelenleg épp a Szépművészeti Múzeum Csontváry 170 című kiállításán látható.) De hiába ismeri minden magyar ember és hiába foglalkozott a festménnyel számos művészettörténész, mégse tudtuk róla eddig, hogy hol készült, ki vagy mi volt a modellje. Rieder Gábor művészettörténész friss tanulmányában utána járt a rejtélynek. A Google Street View és a washingtoni Kongresszusi Könyvtár segítségével megtalálta a „magányos” cédrust egykori és mai formájában is!


A Magányos cédrus és fotográfiai előképe (animáció: Ábrányi Luca / Artmagazin)

Prófétai hevülettől fűtött, látomásos kései írásai szerint Csontváry Kosztka Tivadar 1907-es párizsi kiállítása után utazott a török felügyelet alatt álló Libanonba a cédrusokhoz, ahogy kései feljegyzéseiben írta: „a kufárok sajtójával nem törődtem, hanem elvonultam a Libanon tetejére s ott cédrusokat festettem.” Az életrajzi adathoz még annyit tett hozzá egy oktatási segédanyagnak szánt írásában, hogy a cédrusok azok a fák, amiknek „tövében a nyarat töltöttem.” Bár a Csontváry-kutatók nem sokat problémáztak a helyszín azonosításán, a festmény eredeti címét követve (amiben meg van említve a Tripoli feletti hegység) az interneten és útleírásokon terjedő tudományos közvélekedés a Magányos cédrust az 1800 méter felett elterülő legendás bsharrei cédrusligethez, az „Úr cédrusaihoz” (arabul Arz al-Rabb) köti. Az azonosítás meglehetősen furcsa, ahogy Rieder Gábor írja az Artmagazin online-on megjelent friss tanulmányában: „Álljunk meg egy pillanatra, mielőtt odafantáziáljuk a bsharrei cédrusligetbe a nagy szakállú Csontváryt, amint hatalmas vásznait cipeli hóna alatt a dombtetőre, bő egy évszázaddal ezelőtt! A kopár kőmedence közepén emelkedő apró dombot borító erdőfolt meglehetősen értelmetlenné teszi a címbeli »magányos cédrus« meghatározást.  Mégis mitől magányos egy fa egy többszáz egyedet számláló, sűrűn benőtt erdőcske közepén?”

A modern Csontváry-kutatás egyre több festmény esetében tárta fel a zavarbaejtően pontos képeslapos előképet. Így felmerült a kérdés, hogy a sok-sok távoli utazásból mennyi a valóságos tény és mennyi köszönhető a megbomlott öreg művész fantáziájának. Felvetődik a gyanú, hogy Csontváry sose járt Libanonban, hanem képeslapok, bedekkerek, illusztrált úti beszámolók vagy biológiai könyvek alapján festette meg cédrusait. Rieder átnézett rengeteg korabeli képi forrást, századfordulós képeslapokat, 19. századi útikönyveket és metszeteket, de a kulcsot egy rendhagyó fotográfiai archívum rejtette. A jeruzsálemi Amerikai Kolónia Fotográfiai Osztályának egyik fényképészétől talált egy olyan felvétel a 20. század elejéről, ami eldönti a Magányos cédrust körüli kérdéseket. A washingtoni Kongresszusi Könyvárban őrzött, térhatást keltő sztereófotón a libanoni cédrusok között sátrazó turisták láthatók, a háttérben pedig ott áll a Magányos cédrus! „A fotón és a festményen látható fa azonosítása vitán felül áll, a markáns, törött jobb oldali ág miatt, amiről madárfejre vagy kést tartó kézre asszociáltak az elemzők” – írja tanulmányában Rieder. „Mivel az olajkép és a fénykép szemszöge pontosan azonos, egyenként végig lehet elemezni a festett fa ágait, pontosan megfeleltetve a fotón szereplő részleteknek. A olajképen esetlegesnek ható rajzolatok a fénykép segítségével értelmet kapnak: a törött csonkok, az egymásra fonódó törzsek, vagy az olyan jellegzetes elemek, mint a jobb felső részből kiálló szögre emlékeztető faág. Olyan mértékű az egyezés, hogy a tévedés esélye kizárva: ezt a fát örökítette meg Csontváry!” A csak a festményt ismerő eddigi kutatók nem tudták azonosítani a fát. „Pedig – írtja Rieder – a megoldás ott volt a szemük előtt, a bsharrei Arz al-Rabb-ban. A sors iróniája, hogy a márványtábla-állító magyar hivatalnokok is látták a fát, csak nem ismerték fel. A kempingező sztereofotó segítségével viszont beazonosítható a cédrus, ott található a szent liget kellős közepén. Mindig is ott állt, feltehetőleg számos 19. századi illusztráción is szerepelt. Csak akkor még közvetlen mellette-körülötte több példány sorakozott, »késes-madaras« törött ága pedig még egészségesen nyújtózkodott az ég felé.”  Csontváry tragikus sorsát idézi, hogy mikorra meglett a fa, már el is pusztult. Bár az internet őriz róla számos turistafotót és Street View felvételt, be kell érnünk ezekkel a digitális képekkel. Életben már senki se tanulmányozhatja, mert pár évvel ezelőtt a Magányos cédrus sorsa bevégeztetett, a korhadt törzsű, sokszáz éves faóriás – olvashatjuk Rieder tanulmányában – kidőlt.

A teljes tanulmány itt olvasható.

riederkover1.jpg
A magányos cédrus és libanoni barátai

Joggal pályázhat a leghíresebb magyar festmény titulusra. Számtalan címlapon szerepelt, bélyegen sokszorosították, végtelen mennyiségű másolat és poszter készült róla. A Magányos cédrus a hazai festészet egyik legismertebb ikonja, mégse tudtuk róla eddig, hogy hol készült, ki vagy mi volt a modellje. Pőrén, valóságtól elemelve áll a szikla peremén, heroikus pusztulásának narancsszín felhőjébe burkolódzva. A Google Street View és a Kongresszusi Könyvtár segítségével viszont most fény derült titkára: előkerült az igazi „magányos” cédrus. Egykori és mai formájában.