Átadták az idei Lábán Rudolf- és Halász Péter-díjakat

Hír

Idén 15. alkalommal adták át a Trafó Kortárs Művészetek Háza és a MU Színház által a magyar kortárstánc legjobbjainak elismerésére alapított Lábán Rudolf-díjat. A Trafó és a Színház folyóirat által 2018-ban alapított Halász Péter-díjat pedig idén másodszor ítélték oda, amelynek célja, hogy a színházi színtéren is felkutassa és ismertté tegye a műfaji határokat tágító performatív kezdeményezéseket.

Jenna Jalonen BEAT – ’I just wish to feel you’, valamint Cuhorka Emese és Molnár Csaba Mestermunka című darabja kapta a 2019-es év legkiemelkedőbb hazai kortárs táncelőadásainak járó Lábán Rudolf-díjat. Különdíjban részesült a Műhely Alapítvány programja, Az Ismeretlen Kutatása. 


Az idén másodszor átadott Halász Péter-díjat ezúttal – rendhagyó módon – az összes jelölt elnyerte, tehát az alábbi előadásoknak ítélték oda az ismerést: Jeles András A boldog herceg, Somló Dávid – Vass Imre I I T T H H O O N N, K2 Színház Karnevál, Örkény Színház Kertész utcai Shaxpeare-mosó, Cserne Klára Kő-kő-kő, valamint Igor és Ivan Buharov Örök szándékmező hangolás című alkotásának.



A díjak nomináltjai a Trafó honlapján érhetők el.

full_003668.jpg
Voksok

Kicsit se elegáns neveken szellemeskedni, mégis ez az egyik legviccesebb névadás a tematika felől nézve, és tényleg, bárkinek meséltem, hogy a Lábán táncdíj átadójára megyek, senki nem hagyta megjegyzés nélkül. Lábán Rudolf a Monarchia idején született Pozsonyban, és arisztokrata apja révén udvari körökben töltötte gyerekkorát. Eredetileg festőnek készült, építészetet, színházművészetet tanult Párizsban, de később rájött, a mozgó emberi forma és az ezt körülvevő tér érdekli igazán. Egy táncművészeti kolóniát hozott létre Svájcban, ahol a természetbe olvadni vágyva, a szabadban, mezítláb táncoltak. Lábán később koreográfiai intézetet alapított, könyvekben jelentette meg a táncírástanát, és a harmincas évek végére mozdulatkórusainak már Európában többfelé voltak követői. A náci Németországban Göbbels minisztériumának kötelékében szervezett táncfesztiválokat, 1933-ban a berlini színházak igazgatójaként kitette balettcsoportjából a nem árja táncosokat, de ezekre a fodulatokra később sokan mint a túlélés kényszerű technikáira emlékeztek.