Az idei Herczeg Klára-díjazottak: Jovánovics György és Kútvölgyi-Szabó Áron

​A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítvány 1998 óta minden évben átadja a Herczeg Klára-díjat senior, illetve junior kategóriában.

Az Alapítvány kuratóriuma idén Aknai Katalint, Berhidi Máriát és Pinczehelyi Sándort kérte fel, hogy a szakmai zsűri tagjaként döntsenek a senior díjazott személyéről. A senior díj jelölője, Erőss Nikolett által javasolt művészek közül – Galántai György, Szíj Kamilla és Jovánovics György – a szakmai zsűri Jovánovics Györgynek ítélte oda az elismerést.

A junior díjra idén az FKSE tagjai jelölhettek olyan 35 év alatti alkotót, aki az elmúlt egy évben kiemelkedő teljesítményt nyújtott és aktívan hozzájárult az FKSE közösségének építéséhez. A jelöltek közül egy öttagú zsűri, amelynek tagjai Istvánkó Bea, Lődi Virág, Magyar Fanni, Orbán György és Őze Eszter voltak, választotta ki a díjazottat. A junior díjért szoros versenyben lévő művészek közül – Kristóf Gábor, Kútvölgyi-Szabó Áron, Tranker Kata, xtro realm – a zsűri Kútvölgyi-Szabó Áront választotta ki.

Herczeg Klára (1906–1997) Munkácsy-díjas szobrászművész végrendeletében az örökség egy részét művészek támogatására szánta. A Herczeg-hagyaték kezelője, dr. Székely Ádámné dr. Szűts Ildikó úgy döntött, hogy a Fiatal Képzőművészek Stúdióját (mint a pályakezdő képzőművészeket képviselő szervezetet) bízza meg, hogy döntsön a támogatás formájáról. A Stúdió egy – az örökhagyóról elnevezett – díjat alapított, aminek minden évben egy senior és egy junior díjazottja van, mivel Herczeg Klára mindig fontosnak tartotta az idős és fiatal generációk egymáshoz való közeledését. A díjat a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítvány (FKSA) gondozza. A Herczeg Klára-díj 1998 óta minden évben kiadásra kerül.

Lisa jovanJovánovics György: Liza Wiathruck: Holos Graphos (19. Drummond-fény), 1972 © Magyar Nemzeti Galéria

Jovánovics György: Liza Wiathruck: Holos Graphos (19. Drummond-fény), 1972 © Magyar Nemzeti Galéria

full_004823.jpg
Ez az ő asztala – a balatonfüredi Jovánovics György – EGY ÖNÉLETRAJZ című kiállításról

„I am what is around me.”
 /Wallace Stevens: Theory/


A balatonfüredi Jovánovics György-kiállítás után vettem csak észre, hogy tulajdonképpen minden napomat egy alkimista műhely látványával indítom. A konyhában, rögtön a hűtőnk mellett lóg ugyanis egy tányér, amit egy német használtcikk-kereskedésből újítottam úgy négy éve, rajta alkimista műhelybéli jelenet számos különleges tárggyal, fortyogó lombikokkal, leírt recept alapján ténykedő főalakkal és a tűzhelyet fújtató mellékszereplővel. Jobb szélén, fönt lószem-méretű hiány éleskedik, egyszer eltörött, az állatkoponyás tányérszél pedig azóta várja az újraegyesülést az íróasztalfiókban. Der Alchemist Holzschnitt nach einem Gemälde von David Teniers 1750, vagyis az imént leírt életképet egy David Teniers Az alkimista című festménye alapján készült fametszetről ültették át erre a porcelántálra. Kézzel festett, de ez mindegy is. Mostanra talán nyilvánvaló, hogy ez a darab nem a művészi kvalitása miatt lóg a konyha falán, hanem amiatt a megfejtésre ingerlő rejtély miatt, amely az összes ilyen alkimistalabor- ábrázolásból ki-kiviláglik évszázadok óta.

full_000241.jpg
Tanárok a Képzővészeti Egyetemen IV. - Jovánovics György

Jovánovics György az utóbbi évtizedek magyar művészetének kiemelkedő jelentőségű alkotója, aki az egyetemes művészetben is különleges helyet foglal el. Nemzetközi szintű munkásságát számos elismeréssel jutalmazták (többek között: 1990, Kiváló művész; 1997, Kossuth-díj; 2002, Budapestért-díj). 1987-ben a Szöuli Művészeti Olimpián, 1995-ben a 100 éves velencei biennálén képviselte Magyarországot. 1991-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász tanszékének professzora. 1996—1997-ben és 1999-ben, három alkalommal volt vendégprofesszor a Salzburgi Nyári Akadémián. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. Köztéri munkái között legjelentősebb a 301-es parcellában emelt 1956-os forradalmi emlékmű.