Dokumentumfilm készült Víg Mihályról

Hamarosan a mozikba kerül a Víg Mihály életét és művészetét bemutató dokumentumfilm, az Ott torony volt: Víg Mihály-portré. A szeptember 1-jei mozibemutatót ingyenes premier előtti vetítés és koncert előzi meg augusztus 25-én. A filmben a Trabant és Balaton együttesek alapítója, Tarr Béla állandó alkotótársa és a kultikus Sátántangó című film főszereplője mesél életéről, a nyolcvanas és 90-es évek könnyűzenei kultúrájáról és a filmzeneszerzés fortélyairól.​

A nyolcvanas évek első fele a „tűrt és tiltott” határán elhelyezkedő alternatív, underground művészet virágkora volt Magyarországon. Ennek a korszaknak meghatározó egyénisége volt Víg Mihály, aki 1979-ben barátjával, Hunyadi Károllyal megalapította a mai napig működő Balaton együttest, de a később megalakuló és csak pár évig létező, máig legendásnak számító Trabant együttesnek is oszlopos tagjának számított. Víg Mihály számos filmzenét szerzett, többek között Szabó Ildikónak, Szirtes Andrásnak és Xantus Jánosnak, végül Tarr Béla állandó zeneszerzője lett, valamint a Sátántangó főszerepét is ő játszotta el.


A portréfilmben személyes hangnemben és részletesen beszél életéről, a nyolcvanas évek légköréről, az alternatív kultúrához kapcsolódó fontos emberekről és hozzájuk fűződő kapcsolatáról. Megismerjük munkamódszerét, gondolatait irodalomról, zenéről és a filmezésről. Számos soha nem látott archív felvétellel és sok korabeli betétdallal kiegészített filmben életútjának és alkotói pályájának állomásain keresztül közelebbi kapcsolatba kerülhetünk Víg Mihállyal és művészetével. 

A szeptember 1-jei mozibemutatót ingyenes premier előtti vetítés és koncert előzi meg augusztus 25-én.

Rendező: Kécza András
Operatőr: Komjáti Ferenc Totó 
Executive producerek: Tilda Swinton, Vassilis Konstandopoulos és Balassa Péter 
Ko-producerek: Orban Wallace, Mécs Mónika 
Producerek: Révész Bálint, Kécza András és Mesterházy Ernő
Gallivant Film produkció
Magyarországon forgalmazza a Cirko Film és a Kontra.



full_005803.PNG
Sóskuti Tibor

A 80-as évekbeli pesti underground színtér egyik jellegzetes figurája volt Sóskuti Tibor. Sokan csak a Balaton zenekar koncertjein vetített álomszerű fotóiról ismerik, pedig az azóta Berlinben élő művész new wave festészeti életművet is maga mögött hagyott Budapesten. Sztorik a Balatontól Berlinig.

Screenshot 2020-03-19 at 15.55.34.png
SZEMÉLYESSÉG NÉLKÜL NEM MEGY

Hetényi Csaba közel másfél évtizede vásárolta meg első műtárgyát, akkor még 20. századi festők művei közül válogatva. Ma már egyértelműen a kortárs művészet rajongója, ahogy ő fogalmaz, betege. Szenvedélyében felesége, Gonda Gyöngyi is osztozik, így már ketten gyarapítják a Hetényi–Gonda Gyűjteményt. Választásaikat érzelmeik befolyásolják, nem céljuk szigorú koncepció mentén haladni, ennek ellenére felfedezhető a gyűjteményben egyfajta gondolatiság, szervezőelv, mely a konceptuális művek irányába mutat. Áprilisban két kiállításon is találkozhatunk a gyűjtemény darabjaival: a Vízivárosi Galéria privát kollekciókat bemutató sorozatában, illetve a Budapest FotóFesztivál fotógyűjteményeket prezentáló programja keretében.

Screenshot 2020-08-25 at 19.41.01.jpg
LÉTEZNEK RÉSEK AZ IDŐBEN

Kurátorként, szervezőként, oktatóként, szerkesztőként egyaránt kulcsszerepet vállal a Magyarország és Németország közötti kapcsolatok létrehozásában és megerősítésében. Az alternatív kultúra egyik legalapvetőbb személyiségét elsősorban a nyolcvanas évek magyar művészetének nemzetközi kontextusáról és az INFERMENTAL videómagazinról kérdeztük.

full_005811.png
Metszéspontok: Eszkimó asszony fázik I.

2017. október 6-a és november 19-e között a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban volt látható a Metszéspontok – Film, képzőművészet, zene: esettanulmányok a nyolcvanas évek filmjeinek köréből című kiállítás. A tárlat egy interjúkból álló film köré épült, amely három, a nyolcvanas években készült film (Eszkimó asszony fázik, 1983, rendezte: Xantus János; Meteo, 1989, rendezte: Monory Mész András; Az emberevő szerelme, 1985, rendezte: Cantu Mari, Pázmándy Katalin) egyes alkotóival készült. Az installációs formában feldolgozott és kiállított interjúfilmhez dokumentációs anyagok kapcsolódtak: fotók, plakátok, lemezborítók, forgatókönyvek, valamint Méhes Lóránt a new wave emblematikus alkotásaiként számon tartott napszemüveg-sorozatának egyes darabjai, és az azokat viselő modelleket ábrázoló printek is. Az interjúkból kirajzolódó, hol párhuzamosan haladó, egymást erősítő, máskor ellenpontozó narratívák nyomán megismerhetők a korszak vizuális világának és zenéjének kapcsolódásai a film alkalmazott művészeti környezetében, miközben olyan fogalmak újragondolására is sarkallnak, mint a tömegkultúra és a pop, az underground, az alternatív és a mainstream a késő Kádár-korban. A filmekben elhangzó interjúk szerkesztett formában jelennek meg az Artmagazin Online felületén az elkövetkező időszakban, kutatásra, a beszélgetések folytatására, a témák bővítésére sarkallva minden olvasót.