Magyar kiállítók a Velencei Építészeti Biennálé Lengyel Pavilonjában

A 17. Velencei Építészeti Biennálé Lengyel Pavilonjának kurátori csapata, a PROLOG+1 meghívására a GUBAHÁMORI építésziroda, a FILIP (Bodonyi Panni illusztrátor és Kovács Budha Tamás képzőművész) és Demeter László ökológus által készített projekt része a hat nemzetközi alkotócsoport munkáiból álló kiállításnak. A Biennálé főkurátori koncepciójához igazodva, a lengyel nemzeti pavilon Trouble in Paradise címmel a vidék és a vidéki életforma újraértelmezésének tematikájával foglalkozik.

Hashim Sarkis libanoni–amerikai építész, a 2021-es Velencei Építészeti Biennálé meghirdetett főkurátori programjában azt a kérdést tette fel, hogyan fogunk tudni a jövőben együtt élni (How will we live together?). A Trouble in Paradise a közjavak (commons) újraértelmezése mentén keresi a lehetséges alternatívákat. A különböző szcenáriókat a magyar alkotók mellett öt másik meghívott alkotói csapat mutatja be a Zachęta — Nemzeti Művészeti Galéria szervezésében. (Atelier Fanelsa (DE), KOSMOS Architects (RU, CH, AT), Rural Office for Architecture (GB), RZUT (PL), Traumnovelle (BE))

3 polish pavilion biennale architettura 2021

A Trouble in Paradise kiállítás projektjei balról: Traumnovelle: EURECA, KOSMOS Architects: Countryspine, RZUT: Social Infrastructure. A kép a Zachęta — National Gallery of Art, Warsaw tulajdonában van

A lengyel kurátori csapat önálló kutatási területként tekint a vidékre. A lengyel vidék kiváló mintaterület, hiszen a Közép-Európai posztszocialista táj- és társadalomfejlődés jellegzetességei és problémái a régió számos országára általános érvénnyel bírnak. Egyedülálló módon viszont, a globálisan megfigyelhető tendenciákkal ellentétben, Lengyelországban a vidék lakossága növekszik. A meghívott alkotók három különböző téri lépték (táj/település/lakóház) felől közelítve keresik a válaszokat arra a kérdésre, hogy hogyan képzelhető el a vidéki területek jövője.

A lengyel projekt az egyes tervezőcsapatok spekulatív projektjein és interdiszciplináris kutatómunka eredményén keresztül feszegeti a vidékkel kapcsolatos, leginkább negatív sztereotípiák és beégett paradigmák érvényességét. A vidék mindmáig perifériaként él az emberi képzeletben, ám ha meghaladva az elválasztó gondolkodásmódot a városra nem központként tekintünk, máris megszűnik a vidék várossal szembeni alárendelt pozíciója. „A vidék nem hierarchikus, hanem horizontális entitás, amelynek a működését csak akkor érthetjük meg, ha a táji felépítését szemléljük. Ebben a mellérendelt felfogásban érdemes vizsgálódni a tájban, és eldönteni, hogy a távoli horizonton derengő városi sziluett vajon veszélyt jelent-e a Paradicsomra.” – állapítják meg a kurátorok.

Thesacredspecies 01
Thesacredspecies 02

Thesacredspecies 03

GUBAHÁMORI + Filip + Demeter László: The Sacred Species illusztrációs anyaga. A kép a Zachęta — National Gallery of Art, Warsaw tulajdonában van

A magyar projekt SACRED SPECIES című munkája egy vidéki életkörülmények radikális megváltozását bemutató allegória segítségével mutat rá a táj és ember jelenlegi viszonyrendszerének dilemmáira. Spekulatív tervükben a Fa egy mindenek fölé emelkedő, egyúttal érinthetetlen, szent egyeddé válik, amely teljesen újrarendezi a vidéki életközösségeket, megváltoztatja az infrastruktúrákat és ezzel radikálisan átalakítja az ember lakókörnyezetét is. A projekt a saját észlelési és tájhasználati stratégiáinkkal szembesít: képes-e az ember önös érdekeit háttérbe szorítva teret engedni a természetnek és alkalmazkodni ahhoz? Része-e egyáltalán az ember az őt körülvevő természetnek? Az alkalmazkodás vagy inkább a hatékonyság növelésének stratégiáját választjuk? Hogyan sáfárkodunk a közjavakkal, ki birtokolja a tájat? Kié egyáltalán a vidék? 

A kiállítás 2021. május 22. – november 21. között tekinthető meg a velencei Giardiniben található Lengyel Pavilonban. A nyitónaptól a projekt online változata is elérhető lesz. A vírushelyzettel kapcsolatos legfrissebb látogatói információk a Biennálé hivatalos honlapján érhetőek el.

A magyar alkotói csapat a 2020-as Velencei Biennálé Magyar Pavilonjának pályázata kapcsán dolgozott először együtt. A zsűri végül az Othernity projektet választotta, de a csapat Territórium című projektje felkeltette a lengyel kurátorok figyelmét és meghívták a formációt, hogy vegyenek részt az ő munkájukban. GUBAHÁMORI, FILIP és Demeter László közös munkái az építészet és képzőművészet eszközeivel hívják fel a figyelmet arra, hogyan tűnik el az ökológiai és élőhelyi sokféleség az ember által letarolt tájban. Abban a tájban, amely mára egyetlen faj igényeinek kielégítésére alakul és formálódik.

 Tss team

A magyar csapat (balról: Guba Sándor, Demeter László, Bodonyi Panni, Hámori Péter, Kovács Budha Tamás). Fotó: © iambarnie.com

 

Trouble in Paradise 
Kurátorok: PROLOG +1 (Mirabela Jurczenko, Bartosz Kowal, Wojciech Mazan, Bartłomiej Poteralski, Rafał Śliwa + Robert Witczak)
Résztvevők: Atelier Fanelsa, GUBAHÁMORI + FILIP + László Demeter, KOSMOS Architects, Rural Office for Architecture, RZUT, Traumnovelle
Lengyel Vidék Panorámája alkotás készítői: Jan Domicz, Michał Sierakowski, Paweł Starzec, PROLOG +1
A katalógus készítői (online): Michał Sierakowski, Paweł Starzec, Wiktoria Wojciechowska, Patrycja Wojtas, PROLOG +1
A kiállítás vizuális megjelenése, kiadványszerkesztés: zespół wespół
Megbízó: Zachęta — Nemzeti Művészeti Galéria, Varsó
Lengyel Pavilon nemzeti biztosa: Hanna Wróblewska, Zachęta — Nemzeti Művészeti Galéria igazgatója
Lengyel Pavilon szervezőbizottság: Ewa Mielczarek, Joanna Waśko
Sneak Peek: tinyurl.com/polandsneakpeak
A Lengyel Pavilon weboldala: labiennale.art.pl/en

full_005952.png
Kiemelés

Nyári utóízként az Artmagazin tematikus merítése – ha úgy tetszik kiemelése – következik a 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé seregszemléjéből.

1024px-Cecilia_Alemani.jpg
Cecilia Alemani, a Velencei Képzőművészeti Biennálé kurátora nem akar „COVID biennálét” szervezni

Mára eléggé hosszú azoknak a képzőművészeti és dizájn fókuszú eseményeknek a listája, amelyek szervezői úgy döntöttek: a pandémia miatt elhalasztják vagy online formában valósítják meg programjukat.

Jelentés a frontról

„Vége a picsogásnak” – nyersen és lényegre törően így lehet összefoglalni a 15. Velencei Építészeti Biennálén látottakat. Alejandro Aravena főkurátor központi elképzelése ugyanis az – saját, valós társadalmi problémákra reagáló építészi gyakorlatából kiindulóan –, hogy alaphelyzetnek, új normalitásnak tekinti a válságot, a fókuszt pedig az építészszakma előtt feltornyosult, aktuálisan megoldandó feladatokra és a társadalmi felelősségvállalásra húzza. Nézőpontváltást, látókörtágítást kér elsősorban építésztársaitól, rávilágítva arra, hogy az építészképzés alatt megszerzett tudással és alkotói potenciállal együtt többszintű felelősség is jár – a kivitelezést végrehajtó munkások munkakörülményeire irányított figyelemtől egészen az építészi képességeik felhasználására vonatkozó elvi kérdésekig. De még mielőtt minden megoldást ettől a szakmától várnánk, a bemutatottakon keresztül persze megszólítottá válik és elgondolkodhat mindenki más is azon, hogy vajon jelen körülmények között saját ilyen-olyan tudását megfelelő ügy szolgálatába állította-e. A Biennálé egyfelől nézve tükör, másfelől értelmezve pedig olyan, mint egy jó gyakorlatokat összegyűjtő példatár. Helyszínein – a hosszan elnyúló Arsenaléban, a Giardini-beli központi térben és a legtöbb nemzeti pavilonban – olyan, Aravena építészeti értékrendjének megfelelő problémamegoldások várják a látogatókat, amelyek zömével valódi igényekre (szegénység, migráció, környezetszennyezés stb.) adott érvényes válaszok és ténylegesen megvalósult projektek. „Itt volt már az ideje egy ilyennek” – mondták, írták többen, minden bizonnyal azért, mert mostanra tényleg kiderült, hogy az általános szükségről, amelynek csak egy része új keletű, többé már nem lehet nem tudomást venni, a válság nem egy átmeneti, messzi vidékekre jellemző állapot, ez a realitás, a világ efelé változott. (M. E.)

Screenshot 2021-02-23 at 13.26.46.jpg
„Olyan kapcsolatokat létrehozni a kortárs alkotók, tervezők és a közelmúlt emberei között, amik túllépnek a politikai utálkozáson és a fenntarthatóságon való hőzöngésen.”

Az Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása csapata – a februártól a Magyar Építészeti Múzeumban dolgozó Kovács Dániel kurátor és a Paradigma Ariadné tagjai, Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs és Smiló Dávid – tizenkét építészműhelyt hívott meg Kelet-Közép-Európából tizenkét emblematikus budapesti modern épület újragondolására. A kiállítás központi kérdésfelvetése az, hogy vajon mit tanulhatunk az építészeti modernizmusból, amellyel mára erőteljes kontrasztba kerültek a fenntarthatóság elvárásai, a megváltozott társadalmi környezet és szokások.