2022 személyes legjei – Kergyó Zsófia szerint

Kergyó Zsófia

2019-ben új toplistával bővült az Artmagazin Online repertoárja: mi, a szerkesztőség tagjai szedtük össze, hogy milyen kulturális produktumok, élmények és termékek határozták meg az adott évünket. Idén is összeírtuk, hogy mik voltak a kedvenc könyveink, műtárgyaink, kiállításaink, filmjeink, előadásaink, zenéink, archívumaink vagy eseményeink – és a listát még hosszan sorolhatnánk. Íme, Kergyó Zsófia kedvencei.

Arcus Temporum Művészeti Fesztivál, Pannonhalmi Bencés Apátság, Boldogasszony-kápolna 

Augusztus huszonnyolcadika, Pannonhalma a koordinátái az évem kulturális értelemben egyik legkedvesebb szegletének. A Bencés Apátság szerzetesei a Megújulás szó szellemében töltött évben már rutinosan hívták együtt gondolkodásra a kortárs képzőművészetet. A nap történéseiről az Artmagazinban is írtunk: a rend által kiírt pályázatról, mellyel Szűz Mária alakjának újszerű interpretációjára ösztönzött, és az elkészült művekről, Czene Márta és Zellei Boglárka képeiről, melyekből kiindulva a Képzőművészeti Egyetem diákjai rigai és drezdai vendégeikkel, valamint koreográfus-rendező hallgatókkal a két művet élőképpel és performansszal egészítették ki. 

Zelleib pieta 2000 copy 1

Zellei Boglárka: Pietà, 2022, 70 x 100 cm

Czenemarta maria maria kesz nagy

Czene Márta: Mária, 2022, akril, olaj, farost, 170 x 178 cm

Egyházi oldalról kivételesen ritka az ilyen fokú nyitottság, a reprezentáció igénye helyett szabadon az alkotóra bízni, hogyan talál élő kapcsolatot a vallás örökségével. A négy mű egyenként is lenyűgözött volna, egymást követő mellérendelésükkel viszont, mint egy jó kiállításnál, létrejött egy ötödik alkotás, mely valamennyi elemét kinyitotta és összekapcsolta. Olyan volt, mint egy kortárs liturgia, melyben egy kiszáradt fa kidőlt törzse éppen olyan természetességgel és hitelességgel működik kegytárgyként, mint a művészi igénnyel, a keresztény szimbolika szerint épített műkörmök.

P 03b

D 07b

Képző Online Folyóirat

A Képzőművészeti Egyetem egyik legélőbb közösségi felülete a két éve, 2021 januárjában alapított Képző Online Folyóirat, melyet művész és elméletis hallgatók szerkesztenek közösen. Az eleinte csak cikkekkel jelentkező kepzo.art podcast-sorozattal bővült, és személyes beszélgetéseknek is teret ad: mostanában a Manyi házban szerveznek olvasókört, korábban fesztiválokon is jelen voltak, a Beuys-évfordulón a Goethe Intézettel együttműködésben szerveztek programokat. Képzősként és nem képzősként egyaránt a médium talán legizgalmasabb aspektusa a Műterem rovat, amely mint címe is sejteti, a műtermi munka kihangosításaként szolgál: az egymással készített interjúk (Tizenegy + egy), az egymás kiállításairól írt beszámolók, és az ÚNKP-pályázatok rövidített publikációi mind transzparensebbé teszik, hogy mi foglalkoztatja aktuálisan a hallgatókat. Ez megkönnyíti az osztályok és tanszékek közötti nyitást és párbeszédet, valamint gyakorlóterepként szolgál, hogy megtanulják prezentálni saját munkájukat, értelmezni a másikét, adott esetben kritikát megfogalmazni és fogadni – utóbbi egyelőre kiaknázatlan dimenzió. Mivel a hallgatók többsége még nem lépett pályája azon szakaszába, amikor a szélesebb művészeti közeg is rálátna gyakorlatukra, utólag is értékes dokumentumot jelenthetnek majd az itt megjelent beszélgetések és recenziók, ha már alkotói útjuk hosszabb intervallumának összefüggésében tekintünk majd vissza rájuk.

Sipos

A Tizenegy + egy sorozat legutóbbi részében Sipos Lilla Juditot kérdezte Schell Réka. A fotón Sipos Starterkultúra, Mártogatós című műve, 2020, kolbászzsír, serpenyő


Kádár Emese és Kicsiny Martha: Falak könnye hull, reset art space, Budapest, 2022. november 18 – december 9.

Már a kiállítás helyszíne is kiemelendő az évből: a Nagy Fuvaros – Kis Fuvaros – Népszínház utca háromszög Homok utcával találkozó oldalán elhelyezkedő reset art space egy viszonylag új, másfél éves pont Budapest független galéria térképén, kurátora egy energikus alapszakos képzőművészet-elmélet hallgató, Tar Enikő. Kádár Emese és Kicsiny Martha Zsoldos Anna kurátori munkájával megvalósult kiállítását egy év készülés előzte meg, ami érződött kiforrottságán. Szerencsés volt az a véletlen egybeesés is, hogy a kiállítás nyitvatartása alatt végig összeköthető volt a Képzőművészeti Egyetem Barcsay termében látható, Révész László Lászlót és hallgatóit közösen bemutató kiállítással: mindkét művész Révész osztályába járt, Kicsiny már diplomamunkájában is a meztelen testekből strukturálódó, virtuálisan bejárható építészeti terekkel foglalkozott. A kiállítás koncepció helyett atmoszférateremtő naplórészlettel vázolta fel alaphelyzetét. Két idősík rituáléi találkoztak azonos földrajzi helyzetük révén: a parasztság földművelést keretező babonás dramaturgiája a katakombák alagútjaiban a holtak átkelését kísérő freskókkal és kőtáblákkal. Kádár a történet jelenét kijelölő kukoricás hiedelmi képeinek szakadozott, megkopott hatású installálása jelezte az ugrást a régmúltba, Kicsiny műveihez. A múlékonyság a Kádár által használt másik médiumnál, a gobelinnél az anyag foszladozónak tűnő eldolgozásában ismétlődött, mintha az égő kukoricacső lángja perzselte volna fel a torzsa képét. Kicsiny molinókon megjelenő illuzionisztikus terei pedig összhangban voltak a befogadó boltíves pincehelyiség téglafalaival. A boltozatot követve fölénk hajló élőhalottak kriptája szintén gyertya megvilágításos fény-árnyékkal élt.

Falak könnye3

Fotó: Kis Kata Linda

316548210 221322200228969 3996433610503582718 n

Izgalmas csavart idézett elő a kiállításban, hogy míg a témává emelt misztériumok elengedhetetlen eleme az anyagok metamorfózisa és érzékisége, valamint az áldozók fizikai jelenléte, mindkét művész digitális technikával dolgozott (a két gobelint leszámítva), amit analóg formátumban állítottak ki, ezáltal a tér legalább olyan furcsán idegenné vált, mint a rétegzett idő. A transzcendens és virtuális közt megrekedt, billegő valóság kísértetiesebb volt az ábrázolt rítusoknál.


Marlene Dumas: Open-end, Palazzo Grassi, Velence, 2022. március 27. – 2023. január 8.

Végzős gimnazista voltam, amikor a művészettörténet tanárom Marlene Dumas Evil is Banal című, 1984-es önarcképének reprodukcióját tette le elém, hogy elemzést írjak róla. Nagyon jó érzékkel választotta nekem ezt a művet; akkor láttam először Dumas-t, és azóta is úgy lebilincsel, mint csak kevesen. 

Evil is Banal

Marlene Dumas: Evil is Banal


Sűrű volt az időszak, amikor megnéztem az idei Velencei Biennálét, ezért nem is érkeztem túl felkészülten, hogy mire számíthatok a Giardinin és az Arsenalén kívül: első este vacsorázás közben, a terasszal szomszédos falakra kiragasztott plakátokra nézve villanyozódtam fel, hogy Dumas-kiállítás van a Palazzo Grassiban. Nehezebb egy tárlaton főművet megnevezni vagy sejteni, ha egy életmű egésze elemi erővel hat ránk, mégis kiemelkedett egy kép, amit kivételesen az évem Egy képének is lazán kineveznék. A plakáton is reprodukált, a valóságban 300 × 100 cm-es Time and Chimerát. A két szomszédos festmény keretezésében (The Origin of Painting és The Making Of) úgy ragyogott a sárga nőalak, hogy a hosszú ott ücsörgés alatt valószínűleg végig maga a szín szegezett oda. Ezért olyan szuggesztívek és megdöbbentőek a portréi is: a vonásokkal egyenértékű, sőt talán dominánsabb kifejezői az arcnak a festői eszközök, melyekkel megjeleníti őket Dumas. Groteszkek, fájdalmasak és félelmetesek a tekintetek, de olyan megrázóan igaziak, hogy taszítás helyett tovább marasztalnak.

Time and chimera enteriőr

Fotó: Marco Cappelletti és Filippo Rossi

Time and chimera

Marlene Dumas: Time and Chimera


F@ck This Job, dokumentumfilm, 2021, 1 óra 44 perc, rendezte: Vera Krichevskaya

A száraz hírek monoton követésével periodikusan tompul az érzékenységem a globális társadalmi kontextusra, de a Verzió például mindig segít, hogy a dokumentumfilmek elmélyültebb médiumával újraélesítsem a figyelmem. A idei fesztiválélményemből Vera Krichevskaya filmje a legmeghatározóbb, melyet Oroszország egyetlen független hírcsatornájáról forgatott – a rendező a Dozhd TV egyik első hírszerkesztője volt. A csatornát alapító Natalya Sindeyeva 2006-ban kötött házasságot a multimilliomos bankigazgató Alexander Vinokurovval a szentpétervári Peterhof palotában (melyet I. Péter a Versailles-i kastély mintájára építtetett). A csatorna életben tartása és az ezzel járó attrocitások az alapítás óta eltelt tíz évben szinte teljes vagyonukat felőrölték és el is váltak (de továbbra is barátok). A cenzúra eleinte tolerálta a 2010-ben, Medvegyev elnöksége idején indult Dozhd működését. 2012 márciusában azonban a választási eredményekre, azaz a harmadik elnöki ciklusát megkezdő Putyin visszatérésére reagáló tömegtüntetéseket élőben közvetítették a Dozhd riporterei – szemben az országos hírcsatornákkal. Számos riporterüket letartóztatták, akik a rendőrautókból is folytatták a közvetítést. 2014-ben éjszaka eltávolították a csatornát a kábel- és digitális televízió csomagokból, amivel elveszítették addigi tízmilliós közönségüket. Az ürügyet ehhez az szolgálta, hogy egyik műsorukban arról vitatkoztak, ha Leningrád ostromakor megadták volna magukat a szovjetek, az változtatott-e volna a háború kimenetelén. Kiszorításukra online fizetős modell bevezetésével reagáltak, de volt olyan radikális politikai esemény, amikor ingyenesen hozzáférhetővé tették híradásaikat. Amikor stúdiójukat is elveszítették és senki sem mert velük bérlőként szerződni, egy ideig Sindeyeva lakásán forgattak. Az orosz-ukrán háború kitörésekor a stáb emigrált, Lettországban folytatták munkájukat, december 6-án azonban itt is visszavonták műsorszórási engedélyüket nemzetbiztonsági okokra hivatkozva, azóta a YouTube-on lehet követni az adásukat. 

F@ck This Job

legekkoverendre22.jpg
2022 személyes legjei – Cserna Endre szerint

2019-ben új toplistával bővült az Artmagazin Online repertoárja: mi, a szerkesztőség tagjai szedtük össze, hogy milyen kulturális produktumok, élmények és termékek határozták meg az adott évünket. Idén is összeírtuk, hogy mik voltak a kedvenc könyveink, műtárgyaink, kiállításaink, filmjeink, előadásaink, zenéink, archívumaink vagy eseményeink – és a listát még hosszan sorolhatnánk. Íme, Cserna Endre kedvencei.

Screenshot 2022-12-30 at 16.52.38.jpg
2022 személyes legjei – Szilágyi Róza Tekla szerint

2019-ben új toplistával bővült az Artmagazin Online repertoárja: mi, a szerkesztőség tagjai szedtük össze, hogy milyen kulturális produktumok, élmények és termékek határozták meg az adott évünket. Idén is összeírtuk, hogy mik voltak a kedvenc könyveink, műtárgyaink, kiállításaink, filmjeink, előadásaink, zenéink, archívumaink vagy eseményeink – és a listát még hosszan sorolhatnánk. Íme, Szilágyi Róza Tekla kedvencei.