David Bowie is

Ziggy és a kortárs design

Mélyi József

Mi a design? – így kezdődik az összes valamirevaló szakkiadvány, valamennyi történeti és elméleti könyv, amelynek témája valamilyen módon a designhoz kapcsolódik. Mostantól lehet, hogy a definícióra vágyóknak elég lesz annyit mondani, láttad-e a David Bowie-kiállítást Londonban?

 


Az Íjász, Station to Station-turné, 1976
© Fotó: John Robert Rowlands


Mert a Victoria & Albert Museumban most nem kell feltétlenül végigjárni a beláthatatlan gyűjteményt, és nem kell megvenni a museum shopban a fent említett szakkönyveket sem, elég végigtekinteni a 20. és a 21. század egyik legjelentősebb zenészének, színpadi és multimédia jelenségének tárgyaiból, relikviáiból, felvételeiből összeállított tárlaton, és a végén, a kijáratnál a néző valóban a definícióval a fejében tekint majd ki a világba.

David Bowie ugyanis maga a legjobb értelemben vett design. Design már a kezdet kezdetén is, ahogy a Space Oddity 1969-es promóciós filmjében felteszi a sisakját, ahogy ez idő tájt a mondanivalónak megfelelően levágatja a haját, vagy ahogy három évvel később Ziggyként pózol, mint az androgün fogalmának kortárs megtestesülése. A design fogalma mellett ugyanis még a kortárs szó az, ami Bowie nevétől szintén elválaszthatatlan: valószínűleg senki nem volt benne például annyira a kortársban, mint ő a hetvenes évek második felében, akár egymagában is meghatározva Nyugat-Berlin kultúrájának jelenét, pontosabban közeljövőjét.

Bowie-ban az a különleges, hogy az utókorból visszatekintve is kortársnak tűnik, például a pop-megasztár szerepében a nyolcvanas évek elején-közepén vagy a kilencvenes évek elektronikus zenéjének kulcsfigurájaként. De kortárs akkor is, ha hallgat, ha a kétezres években egy ideig csak fotókon lehet látni vagy egy-egy filmben tűnnek fel különböző színű szemei.

Ha a változatosság mellett valakire ráillik az „ikonikus alak” meghatározás is, akkor az David Bowie. Nem véletlen, hogy az elmúlt évek egyik legsikeresebb angol időutazós tévésorozata a hetvenes évekbe visszaugorva a Life on Mars, a nyolcvanas évekbe zuhanva pedig az Ashes to Ashes címet viselte – a korszak érzékeltetéséhez elég két Bowie-dal. Bowie dalai, videoklipjei, képei és megnyilvánulásai pedig egymás mellé rendezve valószínűleg a legjobbat érzékeltetik abból, ami az elmúlt négy és fél évtizedben történt a világban. Bowie az, akinél nem akarunk egy pillanatra sem félrenézni, mert minden momentuma hiteles, izgalmas és kreatív. Ennél pontosabb meghatározás nem is kell a designhoz.


David Bowie is
Victoria & Albert Museum
2013. március 23 – augusztus 11.



Csíkos kezeslábas az Aladdin Sane-turnéra, 1973 | design: Kansai Yamamoto
© Fotó: Masayoshi Sukita © Sukita / The david Bowie Archive 2012