Elena Vedres
Egy táncos Vedres Márk Firenzljéből
„Elena Vedres módszere annak az aranykornak a szellemiségét tükrözi, amelyet a Freudhoz, Mahlerhez és Schönberghez hasonló zsenik fémjeleztek, valamint a bécsi muzikalitással finomított expresszionizmus. A folyamatos szellemi feszültség, a modern tánc és testmozgás minden új formája (különös tekintettel Martha Grahamre) iránti érdeklődés és firenzei tanulmányok hatására a képzőművészet iránti szenvedélye együttesen járultak hozzá egy teljesen eredeti és komplett mozgástechnika kifejlesztéséhez, melynek sajátossága, hogy a nőt egészében és egységben fejleszti, hogy megteremtse a harmóniát és egyensúlyt a fizikai, mentális és esztétikai szükségletek között.” Ez a szöveg olvasható a milánói Vedres Stúdió honlapján. De ki is Elena Vedres, milyen kapcsolatban áll Vedres Márkkal, és egy költői kérdés: vajon jó lehet-e ez a módszer, ha Elena ma 102 éves?

Chladek a harmincas évek legelejétől saját csoportjával, önálló koreográfiákkal lépett színpadra (alkalmanként szólistaként is szerepelve), az ausztriai és csehszlovákiai kezdetek után főleg Olaszországban. Elena Vedres fotóarchívuma olyan felvételeket is őriz, amelyek a bécsi Ringen rendezett táncfesztiválon készültek 1930 és 1932 között, majd Chladek csoportjának római látogatásán 1933-ban. Innen indultak turnéra Szicília amfiteátrumaiba Chladek klasszikus görög drámákra készült koreográfiáival. Elena 1933-ban járt Chladek csoportjával Itáliában, és a kórus tagjaként részt vett az Iphigénia Taurisban (az előadásról az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Táncarchívumának Dienes-hagyatéka is őriz egy jelentős fotósorozatot) és a Trakhiszi nők című előadásokban, amelyeket Siracusa és Taormina ókori színházaiban mutattak be. A produkciók jelentős eseménynek számítottak: Taorminában II. Umbertót, Olaszország utolsó királyát is a nézők közt találjuk.

Elena az 1933-as turnét követően költözött végleg Olaszországba – megismerkedése a Vedres családdal is ekkorra datálódik. A tánccal nem szakította meg kapcsolatát: 1937-ben a Teatro Olimpicóba (Vicenza) és az ostiai amfiteátrumba, valamint az 1936-ban Paestumba készült előadásokban is részt vett, de ezután hátat fordított a színpadnak. Férjével Milánóba költöztek, ahol Elena gazdag háziasszonyoknak tartott tornafoglalkozásokat, és ez vezette egy önálló, nőitorna-módszer kidolgozásához, amit Elena lányának felügyelete alatt ma is elsajátíthat bárki, aki betér a Vedres tornastúdióba Milánóban. (Figyelemre méltó a párhuzam Madzsar Alice pályájának állomásaival, lásd Artmagazin 55, 2013/1. 30–31. oldal) A későbbi évtizedek különböző tánckurzusain azért természetesen ott találjuk Elena Vedrest, és nem szakadt meg a kapcsolata Chladekkel sem: 1950-ben Magglingenben, az expresszionista tánc két főszereplője, Kurt Jooss és Mary Wigman társaságában tartott kurzusán Elena Vedres is megjelent, 1960-ban pedig részt vett Martha Graham és Merce Cunningham nyári tánckurzusán az Egyesült Államokban.

Az idén 102 éves Elena életpályájáról, a ma már tánctörténeti klasszikusoknak számító alakok, alkotók között eltöltött évekről, a fellépések helyszíneiről gazdag képanyag maradt, ezekből családja állított össze egy kiadványt, ami a modern tánc mind közép-európai, mind olaszországi történetének eleven és közvetlen lenyomata. Hogy mindez a modern magyar szobrászat egyik legjelentősebb alakjához is kötődik, aki kortársaihoz hasonlóan intenzív érdeklődést mutatott a tánc és a mozdulatművészet iránt, és ez munkáiban is tetten érhető, az további különlegességet jelent ebben az egész 20. századon átívelő történetben.
Köszönöm Szúdy Eszternek és Halász Tamásnak, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Táncarchívuma munkatársainak segítségét.