A Kassák kortárs művészeti díjra nyílt felhívás keretében olyan alkotói tervvel lehet pályázni, amely a huszadik századi avantgárd művészet jelenségeit, valamint az avantgárd mozgalmak által felvetett kérdéseket vizsgálják vagy korszerűen újraértelmezik. A pályázat új mű létrehozására és kiállítási tervére szól.
Öröm, ha a képzőművészet is témája a közgondolkodásnak, de ennek fontos feltétele, hogy a szélesebb közönség számára is élvezetes, egyúttal szakmai szempontokat is érvényesítő szövegek szülessenek művekről, kiállításokról. Akit megmozgat egy ilyen típusú kihívás, jelentkezzen, itt a lehetőség!
A kiállító fotográfusok és a szervező kurátorok emlékezni szeretnének Simonra, egyúttal támogatni kívánják családját, ezért felajánlották egy-egy fontos képüket és munkájukat. A művek megvásárolhatók, az így befolyó összeggel közösen segítenek a tavaly elhunyt fotográfus családjának.
Milyen műveket akaszt a kutató munkahelye falaira, hogy a vizsgált gyűjtemény további kritikus megközelítéseire serkentse magát? És hogyan jeleníti meg vizuálisan az anyaság hét aspektusát két különböző képi nyelvű, de hasonló gondolkodású festő? Így hangzanak hetünk kérdései, akiket felcsigáz, azoknak a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet és The Space kiállításait ajánljuk.
A Horváth Művészeti Alapítvány négy évvel ezelőtt négyszázezer forintos honoráriummal járó kritikai szakújságíró díjat hozott létre. Az elismerésen idén is két szerző, Cséka György és Cserna Endre osztozik – akinek nyertes cikke legnagyobb örömünkre az Artmagazin Online felületén jelent meg.
Sokszínű hét áll előttünk; beszélgetéseket, filmet és kiállítást is ajánlunk. Kim Corbusier, Lengyel András, Király Tamás és Vivienne Westwood az Inda Galériában, a Ludwig Múzeumban és a Lehetőségek terében.
E heti ajánlónk a Kisterem Galéria, az ISBN Galéria és a Mai Manó Ház kiállításain vezet végig.
A pályázat kiírója az ausztriai székhelyű Esterházy Privatstiftung. A 2009-ben alapított és nyertesenként ötezer euróval járó, a fiatal, kortárs képzőművészetet népszerűsítő díjat kétévente, minimum kettő, maximum három negyvenöt év alatti magyar képzőművésznek ítéli oda a független, nemzetközi szakmai zsűri.
Mostanra csupán egyetlen kérdés maradt: Táblával vagy kutyával sétálni számít inkább legális munkavégzésnek karantén idején a Műcsarnok előtt? Minden igazságnak megvan a maga helye, ám előbb lássuk a tényeket!
Fókuszban a gondoskodás, a megújuló digitális látogatói élmény és a partnerségeken alapuló új kiállítások.
Első alkalommal 1962-ben indítottak animációs tervező osztályt az Iparművészeti Főiskolán Nepp József szakoktató vezetésével, jobb híján a díszítő-festő szak keretében. A hallgatók Richly Zsolt, Szenes Katalin, Bleier Edit és Gémes József voltak, és közülük hárman diplomáztak 1966-ban. Nepp József úgy emlékezett vissza Gémesre, mint aki teljes vértezetben pattant ki Pallasz Athéné fejéből.
A munkanapokra a Deák Erika Galéria kurátori pályázatának nyertes kiállítását, hétvégére az FKSE – Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület a művészeti alapjövedelem lehetőségét megvitató kerekasztal-beszélgetését ajánljuk.
Fiatal építészként különleges érzés volt Rajk László egykori műtermében – az Art Departmentben – megtekinteni Birkás Ákos (1941–2018) és Rajk László (1949–2019) hetvenes évekbeli kockaházakkal foglalkozó munkáit. A kiállítás kapcsán azonban támadt némi üresség- és hiányérzetem.
2022 tavaszán Pólya Zsombor fiatal képzőművész bedobozolta Kolodko Mihály Dunakorzón álló bronzszobrát (2014), amely Roskovics Ignácot ábrázolja festés közben, s amelynek eredetijét Kolodko először Ungváron állította fel 2012-ben. Pólya „fragile” feliratú deszkadobozát gerillaakcióként helyezte el Kolodko szobra körül, miután a szobrot becsomagolta, hogy ne érhesse kár, és ezzel „elszállításra ítélte”, mivel, mondja a művész „szeretném azt gondolni, hogy nem ez jellemzi a budapesti ízlést…”. Az akciót a 24.hu-n megjelent cikk írója számára azzal indokolta, hogy Roskovicstól „távol állt a plein air festészet, azaz valószínűleg soha nem festette ilyen módon egyik képét sem, így szobra többszörösen is hazug, jelentéktelen, harmadlagos tákolmány, a festészet közérthető és perverz metaforája, nem műalkotás, így műélvezeti értéke sem lehet” (Benedek 2022).
