Artmagazin 132
Karácsonyi címlapunkra Cezanne Budapesten őrzött akvarelljét választottuk, ami megmutatja művészetének lényegét – hogyan lehet pár színnel, néhány ecsetvonással érzékeltetni két dimenzióban testek térbeli elrendeződését. Melyek azok a pontok egy síkon, amelyek később már a körvonalak segítsége nélkül is képesek lehetnek a térbeli rend képzetét megteremteni. A Szépművészeti Múzeum mostani kiállítása azt mutatja meg, miért is indul Cezanne-tól a modern művészet, de tulajdonképpen innen vehetik a bátorságot az olyan gondolatok is, mint hogy mi lenne, ha megfordulna a folyamat? Ha a vonalak lejönnének a papírról és kilépnének a térbe? Ahogy ezt Molnár Zsoltról szóló cikkünkben láthatják is. És hát mit festenek a festők? Vagy a tájat, akár az ablakukból, akár szinte beleolvadva a természetbe. Akár egy kocsiban ülve, és a hátsó ablakon kinézve, mint Georgia O’Keeffee, ha épp a sivatagban volt és tűzött a nap. Vagy az emberi testet, már ha akad hozzá meztelen modell, például a harmincas években a főiskolások nyári gyakorlatának helyszínét adó, most százéves Miskolci Művésztelepen. Vagy festhetnek állatokat, egzotikus kedvenceket, mint a preraffaelita univerzum központi bolygója, Dante Gabriel Rossetti, aki körül nemcsak a többi preraffaelita férfi és nő keringett, de rengeteg madár, kis és nagy emlős is; vagy festhetnek szójátékot, például levitáló lovat, mint egyik cikkünk hőse, Hecker Péter. És ha már levitálás: ennek is van hagyománya a festészetben. Most indul a magyarországi barokk freskókat bemutató sorozatunk, és már rögtön az első példán, a sümegi plébániatemplomban látható karácsonyi jeleneten is hatalmas a kavargás, de az összes égi jelenetet akkor láthatjuk csak, ha elmegyünk Sümegre és végignézzük valamennyi mennyezeti freskót és oltárképet. Minthogy megépült Kassáig az autópálya, Jernyére, a Szinyei Mersekastélyba és emlékmúzeumba is könnyedén eljuthatunk, ha a Nemzeti Galéria kiállításán már végignéztük Szinyei híres képeit és a külföldi kortársakét is, például egy Monet-t. Merre tart a múzeumügy, és milyen új tendenciákkal lehet találkozni a műkereskedelemben? Erről is olvashatnak karácsonyi számunkban, amelyben közvetett módon, a szerkesztőségünket ábrázoló képpel, amit Stocker Alíz rajzolt egy filmet is ajánlunk: Wes Anderson új filmjét, A francia kiadást, amelynek kerettörténete egy szerkesztőségben játszódik. A film első része a The New Yorker pár évet élt francia kiadásának képzőművészeti rovatából jelenít meg egy Párizs témájú cikket – és tele van viccesebbnél viccesebb művészettörténeti utalások mellett még viccesebb mai áthallásokkal is. Mi ennek szellemében kívánunk boldog ünnepeket és jó olvasást! És annak reményében, hogy egyszer talán majd a mi egyik cikkünkből is születhet film. Mindenesetre dolgozunk rajta!
Topor Tünde
INTERJÚ
Szegedy-Maszák Zsuzsanna: „...talán sosem váltottam szót élő művésszel úgy, hogy Cezanne neve ne merült volna fel viszonylag hamar” – beszélgetés Richard Shifffel, Cezanne monográfusával
6
KIÁLLÍTÁS
Szilágyi Róza Tekla: Georgia ablakai
14
PORTRÉ
Márkus Eszter: Térbe kilépő vonalak. Molnár Zsolt művészetéről
18
ARTMAGAZIN-DÍJ
Laczai Veronika: Magasművészet alacsony példányszámban – interjú Sárvári Zitával
26
KÉP A KÉPBEN
Bordács Andrea: A festészet múltja és jövője, az oktatás jelene. Hecker Péter „önreflektív” sorozatai
30
TANULMÁNY
K. Horváth Zsolt: „Én is egy pici hópata vagyok?”
A gyermeki mint stílusdimenzió és önismereti imperatívusz Mérei Ferencnél
36
GYŰJTÉSTÖRTÉNET
Szikra Renáta: Mortal Vombat, avagy a preraffaelita állatfarm
44
ÉVFORDULÓ
Pirint Andrea: 100 éves a Miskolci Művésztelep
50
TANULMÁNY
Szinyei Merse Anna: Őszi nagytakarítás. A Szinyeihamisítások tipológiája III.
60
BAROKK FRESKÓ
Jernyei Kiss János: Barokk freskófestészet Magyarországon I. Sümeg
68
GUTENBERG-GALAXIS
Pallag Zoltán: A globális múzeumigazgató portréja
András Szántó: The Future of the Museum. 28 Dialogues
74
ARTANZIX
Fáy Miklós
78
„Én is egy pici hópata vagyok?”
Mérei Ferenc (1909–1986) pszichológus, pedagógus szakember legismertebb, V. Binét Ágnessel közösen írt, Gyermeklélektan című munkája nemcsak az 1930-as évek derekán indult gyermeklélektani kutatásainak összefoglalása, de egyben egyik legismertebb, mindmáig széles körben használt műve is.
Mortal Vombat, avagy a preraffaelita állatfarm
A szigorúnak és prűdnek tartott viktoriánus kor valójában kifogyhatatlan forrása a meglepő és extravagáns alakoknak, társaságoknak, eseményeknek. Ki gondolta volna, hogy a 19. század közepi Londonban magánszemély is vehetett élő elefántot, tigrist, medvét vagy akár krokodilt az East End számos, erre szakosodott üzletében? 1869 szeptemberében Dante Gabriel Rossetti is különleges háziállatot vásárolt egy londoni állatkereskedésben. A preraffaelita festő az óhazában legegzotikusabbnak számító, Ausztráliában honos fajokért lelkesedett, a kiválasztott vombat pedig baráti körének megannyi rajzon és versben megörökített abszolút kedvence lett. De hogyan válhatott a preraffaeliták címerállatává egy délszaki erszényes?
Barokk freskófestészet Magyarországon I. Sümeg
2008 őszén vette kezdetét az a kutatás, amelynek eredményei nagyszabású könyvsorozatban jelennek meg. Már az eddig publikált két kötet is jól mutatja, hogy a szigorú tudományosság és szakszerűség mellett a művek szépsége, a tereket kitöltő freskófestmények mediális sajátosságai is kibontakozhatnak. Egyszerűbben szólva: a teleobjektívval készült felvételek segítségével az olvasó a magyarországi barokk freskófestészet története mellett a művek olyan részleteihez is közel kerülhet, amelyek eddig talán csak a restaurátorok számára bomlottak ki teljes szépségükben. Ennek örömére mi is sorozatot indítunk, azt remélve, hogy az Artmagazin olvasói is kedvet kapnak a freskóval díszített helyszínek felkereséséhez és a könyvek fellapozásához. Sorozatunkban a kötetek szerkesztője emel ki egy-egy művet a gazdag emlékanyagból: most épp karácsonyi a téma.
A globális múzeumigazgató portréja
A múzeum háborús övezet. Évek óta világosan látszik, hogy milyen erővonalak mentén zajlanak a harcok, hogy a nemzetközi múzeumi világ milyen aktuális kihívásokkal szembesül. Kezdeni kell valamit a faji és nemi egyenlőtlenségekkel, a környezeti válsággal, a nyugati művészeti kánon dominanciájával, a gyarmatosítás örökségével, az anyagi források elapadásával és a koronavírus okozta bezárásokkal és látogatószám-csökkenéssel. És mégis, ebbe a háborús övezetbe szemlélődni és feltöltődni járnak az emberek. Jó lesz tehát óvatosnak lenni a szekrényekből előkerülő csontvázakkal.
100 éves a Miskolci Művésztelep
„Ha így megy tovább, nyugodtan mondhatjuk, hogy lesz egy miskolci művészet, amely csak így és csak itt keletkezhetett. A művészettörténet Baedekerében pedig majd Miskolcnak is kijut a különleges értéket jelentő pici, de annál többet érő csillag.” (Lyka Károly, 1928)*
Őszi nagytakarítás. A Szinyei-hamisítások tipológiája III.
Megnyílt a Nemzeti Galéria kiállítása, ahol az eredeti Szinyei Merse Pálfestményekkel találkozhat az olvasó/múzeumlátogató. Sorozatunk befejező részében már csak egy érdekes archív újságcikk erejéig foglalkozunk a hamis képekkel, a következő oldalakon ugyanis inkább arról lesz szó, milyen téves vagy erősen kiszínezett életrajzi elemek öröklődtek generációról generációra Szinyeivel kapcsolatban, és ezekkel szemben mi az igazság – vagyis hogyan születtek az olyan mesterművek, mint a Majális vagy a Pacsirta, és szöktették vagy nem szöktették a feleséget, Probstner Zsófiát.