E heti ajánlónk főszereplői a növények: a Budapest Galériában a törődés, a gondoskodás fogalmaiból kiindulva kerülnek előtérbe, a Szombathelyi Képtárban az állatvilággal való párhuzam, míg a Molnár Ani Galériában a nagy múltú csendélet műfaja mentén tekinthetjük át a kortárs művészet és a növényvilág összefonódását.

Július 24-ig látható a Növények országa című csoportos kiállítás a Budapest Galériában. A kiállítás kiindulópontja, hogy az elmúlt években a pandémia hatására mennyiben változott meg a gondoskodáshoz való viszonyunk. Azt vizsgálva, hogy a törődésnek milyen apró, akár láthatatlan megnyilvánulásai lehetnek, valamint, hogy ez miként terjedhet ki a körülöttünk lévő nem-emberi világra, a kiállítás fókuszába a növények kerültek. Számos olyan művészi stratégia jelenik meg, ahol a közvetlen környezetünkben lévő élővilágra irányuló odafigyelésen és együttműködésen keresztül egy nem csak az ember számára élhetőbb jövő válik fontossá. A növények, virágok, termések korábbi szimbolikáját felváltják a kortárs krízisekből kiutat kereső aktuális értelmezések. A növények iránti felfokozott érdeklődés lehetőséget teremt a kapcsolódásra a különböző közösségekkel, a múlt felevenítésre érdemes gyakorlatain és a jövővel kapcsolatos spekulációkon keresztül.

Szeptember 4-ig tart nyitva a Slow animals című csoportos kiállítás a Szombathelyi Képtárban. A „slow animals” fogalom Jack Schultz ökológus nevéhez köthető, aki szerint a növények látnak, hallanak, szagolnak – és reagálnak. A növények nem mások, mint nagyon lassú állatok. A növények valójában nagyon sok biológiai funkciót osztanak meg az állatvilággal, ideértve az ellenség érzékelésének és reagálásának mechanizmusait, sőt a viselkedést is. Mivel sokféle módon kell kölcsönhatásba lépniük az állatokkal, a növények számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek egyedülállóan alkalmasak az állatok és az emberek befolyásolására is. A kiállítás egyik köponti témája a „növényvakság”: az a jelenség, amikor képtelenek vagyunk látni vagy észrevenni a növényeket a saját környezetükben. Az állatokról alkotott mentális képeink általában sokkal élesebbek, mint a növényeké. A „növényvakság” azt is jelenti, hogy hajlamosak vagyunk alábecsülni a minket körülvevő flórát. Ennek nemcsak a környezetre, hanem az emberi egészségre és az emberiség jövőjére is katasztrofális következményei lehetnek. Miközben a növények dinamikusak és rugalmasak, bensőséges kapcsolatban élnek környezetükkel. A legújabb neurobiológiai kutatások szerint a növények érzékelik a külvilágot és célirányosan cselekednek. Ha hosszabb ideig figyeljük a növényeket, figyelmesen tanulmányozzuk őket és tudatosan elsajátítjuk viselkedési szabályaikat, életmódjukat, átalakulás kezdődik bennünk is.

Szeptember 17-ig látogatható a Still in Bloom című csoportos kiállítás a Molnár Ani Galériában. A kiállítás különböző alkotói szemléletek és megközelítések mentén vizsgálja a növénycsendélet kortárs művészeti kontextusának lehetőségeit. A kiállító művészek – Mátyási Péter, Körei Sándor, Lázár Eszter és Horváth Gideon – a csendélet műfaji jellegzetességeinek felidézésével és kiterjesztésével, vagy épp felülírásával és megbontásával, jelenkori aspektusból reflektálnak annak hagyományos formai és fogalmi kereteire, aktualitásának kérdéskörére és a benne rejlő eleven kifejezőerőre. A kiállítási anyagban egyszerre érvényesül a növények érzékisége, dekorativitása, jelentéktelensége, mulandósága, virágzásuk élénksége, bomlásuk elégiája, legyen szó a vágott virágok precíz elrendezését, a természet nyersességét vagy akár a vágyat, a szexualitást növényi formákon keresztül megjelenítő alkotásokról. A kiállítótérben fokozatosan megbomlanak a formai és mediális kötöttségek, a növénycsendélet, illetve a hozzá társuló ábrázolásmódok és jelentések kortárs művészeti perspektívából aktualizálódnak.