Nem tudom, van-e valami kereskedői, pénzemberi perverzitás abban, hogy François Pinault mindig a kereskedelem templomait vásárolja meg abból a célból, hogy művészeti templomokat hozzon belőlük létre. Van-e üzenet, hogy szép dolog a pénz, de nem oly szép, mint az art? Vagy épp ellenkezőleg: hová lennétek a gyönyörű lelketekkel, ha nem jönne valaki, aki kinyitja hozzá a pénztárcáját? A ti nagy lelketek mind elfér az én nagy zsebemben. Monsieur Pinault mindenesetre a velencei Dogana után a párizsi Börze épületét is megvásárolta, felújíttatta, telepakolta műtárgyakkal. Lehet persze tiltakozni, ha mindenki oda igyekszik, ha mindenki a helyét biztosítja az interneten, akkor én nem. De aki nemet mond, az is igent mond, az is Pinault kottájából játszik. Nagy dérrel és dúrral nem nézem meg Michel Journiacot vagy Cindy Shermant. Akkor már nem egyszerűbb dér és dúr nélkül megnézni őket?

Journiac / Wilson / Levine / Sherman / Prince / Lawler, Bourse de Commerce, Pinault Collection, Párizs, 2021. december 31-ig