Néhány évvel ezelőtt egy zürichi padlásról, egy rakat régi dobozból került elő az építész, belsőépítész, alkalmazott művész, plakátművész, díszlettervező, illusztrátor, festő és író Emil Pirchan hagyatéka – az évtizedek óta rejtőző anyag több területen is elismert és sikeres művész életművét tárta a megtalálók elé.

Pirchan unokája, Beat Steffan lelkesen belevágott a vázlatfüzetek, grafikák, látványtervek és személyes tárgyakból álló hagyaték gondozásába, és hamar kiderült: Pirchan munkásságából a bécsi Theatermuseum, a müncheni Poster Museum és az esseni Museum Folkwang gyűjteményében is találhatók remekművek. Egy kutatói csoport két év alatt dolgozta fel az életmű jelentős részét, hogy 2019-ben az esseni Museum Folkwangban nyíljon belőle katalógussal kísért nagykiállítás – most pedig hasonló kiállítás látható Bécsben is.

Pirchan az 1800-as évek végén született Brnóban, tanulmányait Otto Wagner mellett kezdte Bécsben, majd Münchenben alapított saját stúdiót. Igazi 20. századi közép-européerként Bécs és München után Berlinben működött, majd Prágában és Bécsben is tevékeny éveket töltött el. 1908-as Münchenbe költözése után néhány évvel az 1913-ban alapított saját stúdiójában képzést indított az alkalmazott művészetek és díszletek iránt érdeklődőknek – az ígéretes működést azonban a világháború hamar megakasztotta. Pirchan pionírként tevékenykedett több területen is: tudjuk, hogy már 1912-ben színes papírkivágásos munkákkal kísérletezett. Újszerű, lényeget kiemelő látásmódját később színházi munkáiban is kamatoztatni tudta. Pirchan 1918-ban lett a Bayerischen Staatstheater (Bajor Állami Színház) díszlettervező igazgatója – itt született színpadi terveinek világos struktúrája és a tiszta, élénk színek használata kétségtelenül alkalmazott művészeti munkáiban gyökereznek. A padláson talált hagyaték arra enged következtetni, hogy a legváltozatosabb felkéréseknek tett eleget, nem lehetett olyan bonyolult feladat, ami elől megfutamodott volna – dél-amerikai színházépületet is tervezett, de sajnos a projekt sosem ért a megvalósítás fázisába. Pirchan berlini színházi évei alatt – 1918 és 1925 között – végletekig leegyszerűsített színpadi tereiről híresült el. 

Ekkoriban kezdte el kidolgozni a mai napig is gyakran használt többszintes, lépcsőzetesen építkező színpadot, amelyet azóta Leopold Jessner, a német expresszionista rendező és színházi szakember nyomán Jessner-színpadként is ismerünk – és színházi előadások hiányában manapság sajnos csak a Family Guy főcímdalában láthatunk. Pirchan leghíresebb többszintű színpadát Shakespeare III. Richárdjának 1920-as Jessner-rendezéséhez tervezte – azonban, ahogy telt az idő és egyre nagyobb teret nyert a nemzetiszocializmus, 1936-ban visszaköltözött Csehszlovákiába, Prágába. Ott élt 1957-ben bekövetkezett haláláig. Idejét már leginkább az írásnak szentelte: táncról és a színházi életről publikált cikkeket, sőt az ő nevéhez fűződik az első kiadvány, amely Gustav Klimt munkásságát összegzi.

Emil Pirchan: Visual Revolution (Vizuális forradalom), Leopold Museum, Bécs, 2021. június 7-ig