A londoni National Gallery falán lógó, Peter Paul Rubensnek tulajdonított Sámson és Delila (1609–10) című festmény körül már régóta zajlik a vita, hogy valóban a barokk művész alkotása-e. A svájci székhelyű Art Recognition technológiai vállalat, amely mesterséges intelligenciát használ műalkotások hitelesítésére, arra a következtetésre jutott, hogy a festmény 91 százalékos valószínűséggel hamisítvány.

Rubens valóban festett egy Sámsont és Delilát ábrázoló képet, amelyen azt a bibliai jelenetet ábrázolja, amelyben Delila megrendezi az alvó Sámson hajának levágását. A festményt Rubens egyik fő mecénása, Nicolaas Rockox, Antwerpen polgármestere számára készítette, de az 1640-ben bekövetkezett halála után a mű eltűnt.

A Sámson és Delila állítólag csak 1929-ben került újra elő, amikor Ludwig Bruchard Rubens-szakértő a festményt a művésznek tulajdonította. A mű hitelességével kapcsolatos gyanú először 1960-ban, Bruchard halála után merült fel, amikor kiderült, hogy pénzért adott hitelességi bizonyítványokat. Azóta több mint hatvan, Bruchard által hitelesített Rubens-művet azonosítottak hamisítványként, köztük a Diana és nimfái a vadászatra indulnak két változatát, amelyek az Cleveland Museum of Art és a Los Angeles-i J. Paul Getty Museum gyűjteményében találhatók.

A National Gallery 1980-ban vásárolta meg a művet a Christie'stől az akkori rekordáron, 2,5 millió fontért. Az évek során több kritikus is megkérdőjelezte a Sámson és Delila Rubens-attribúcióját, köztük Euphrosyne Doxiadis művész és független tudós, aki több tanulmányban és interjúban is azt állította, hogy bizonyos részletek nem stimmelnek. Doxiadis rámutatott, hogy a National Gallery festménye különbözik azoktól a tanulmányoktól, amelyeket Rubens a Rockox által megvásárolt műhöz készített, többek között abban, hogy Sámson lábai a festményen le vannak vágva, a tanulmányokon és a metszeteken viszont szerepelnek. 

Az Art Recognition egy hamis és eredeti Rubens-festményekből álló adatbázis segítségével tanított meg egy mesterséges intelligenciával működő robotot, hogy azonosítsa azokat a legapróbb részleteket, amelyek a hiteles Rubens-műveket jellemzik. Ezután a robot elemezte a Sámson és Delila című festményt: a vásznat rácsvonalakra osztotta, és négyzetről négyzetre kereste a Rubens stílusától való eltérés legapróbb jeleit is. „Többször is megismételtük a kísérletet, hogy tényleg biztosak legyünk abban, hogy nem hibázunk, és az eredmény mindig ugyanaz volt” – nyilatkozta Carina Popovici, a mesterséges intelligencia elemzését vezető tudós. „Minden egyes folt, minden egyes négyzet hamisnak bizonyult, több mint 90%-os valószínűséggel.”

Forrás: artnews.com