Gauguin újrafelfedezett kézirata feltárja a művész rejtett titkait

Az eredeti, közel 30 képet is tartalmazó könyvet a londoni Courtauld Gallery szerezte meg, és jövő tavasszal tervezik bemutatni.

A frissen nyilvánosságra került Paul Gauguin-kézirat, amelyet még soha nem állítottak ki, az Avant et Après (Előtte és utána) címet viseli. A művész 1903 februárjában, alig két hónappal halála előtt fejezte be a Marquises-szigetekhez tartozó Hiva Oán. A nagy méretű (majdnem A4-es) noteszre, amelyet Gauguin a polinéziai kunyhójában írt, először valószínűleg 1918-ban bukkantak rá. A 213 oldalon keresztül gondosan megírt szöveg mellett nyolc teljes oldalas és két szöveges rajz, valamint 19 monotípia is található.

Sírni, szenvedni, meghalni / nevetni, élni, élvezni” – szerepel a borítón franciául. A borító belső oldalain pedig a japán Utagawa Kunisada három, 1850-es évekbeli nyomata, míg a hátoldalán Dürer Lovag, Halál és az Ördög (1513) című művének másolata látható, amelyek bizonyítják mennyire változatos volt Gauguin művészeti érdeklődése.

Képernyőfotó 2020 09 23 du. 8.36.57

Az Avant et Après borítója és az egyik benne található rajz. © The Courtauld

Képernyőfotó 2020 09 23 du. 8.38.21

Egy oldal Gauguin kéziratából. © The Courtauld


Ketty Gottardo, a Courtauld kurátora az Avant et Après-t „részben emlékiratnak, részben manifesztumnak” tekinti. Amellett, hogy számos anekdota megtalálható benne, Gauguin véleményt is formált Degas-ról, Pissarróról, Signacról és Cézanne-ról. Az egyik legfontosabb eleme a kéziratnak, hogy Gauguin azzal a kilenc héttel is foglalkozik benne, amelyet Van Goghgal töltött együtt az arles-i Sárga házban, és amelynek hirtelen véget vetett Van Gogh fülének megcsonkítása. Úgy tűnik, hogy Gauguin írása egyrészt saját cselekedeteinek igazolását rejti magában, másrészt Van Goghot hibáztatja a katasztrófa miatt. Az Avant et Après-ben Gauguin maró hangnemben ír azokról a párizsi műkritikusokról is, akik nem értékelték tehetségét, valamint a Polinéziát célzó francia gyarmatosító hatóságok és az egyház cselekedeteit is kritikával illeti.

Gauguin abban reménykedett, hogy a kéziratot publikálják majd Franciaországban, és közvetlenül halála előtt elküldte belga kritikus barátjának, André Fontainas-nak, aki akkoriban Párizsban volt. Nem meglepő, hogy a könyv kiadását nem övezte túl nagy lelkesedés, mivel Gauguin akkor még nem számított „sztár”-nak. 1907-ben Fontainas átadta a kéziratot Mette Gauguinnak, a művész volt feleségének – akiről azt kell tudni, hogy már a művész életében elhidegültek egymástól. 1914-ben Mette eladta az Avant et Après-t a német Kurt Wolffnak, aki négy évvel később kis szériás másolatot adott ki belőle. Még ebben az évben Wolff eladta a kéziratot barátjának, a szintén kiadással foglalkozó Erik-Ernst Schwabachnak, aki 1920-ban németre fordította a szöveget.

És most következzen az Avant et Après 20. századi kalandjainak eddig el nem mondott története. Az 1920-as évek közepén Schwabach eladta a kéziratot a textilgyár tulajdonos Erich Goeritznek. 1934-ben Goeritz elmenekült a náci Németországból, és Nagy-Britanniában kötött ki, ahol felvette az állampolgárságot. Goeritz addigra összegyűjtött egy jelentős gyűjteményt az impresszionisták és a német expresszionisták (különösen Lovis Corinth) műveiből, közülük pedig néhány alkotást felajánlott a Tate és a British Museum számára. Goeritz 1955-ös halálát követően az Avant et Après ismeretlen úton-módon a New York-i kereskedő, John Fleming kezébe került. Ekkortájt 85 000 dollárra becsülték. Jogi eljárás útján a kézirat visszakerült a leszármazottakhoz, majd végül egy unokánál kötött ki, aki nemrég felajánlotta az örökösödési adóért cserébe.

Bár az Avant et Après másolatként és átiratként is elérhető, az elmúlt 50 évben egyetlen művészettörténész sem láthatta az eredeti kéziratot. Azonban mint kiderült, az eredeti több dolgot is elárul a könyvről: például most meg lehet határozni, hogy a képek közül melyik rajz és melyik monotípia. Ráadásul egy kutyáról készült rajzot is felfedeztek az egyik monotípia hátulján.

The manuscript of avant et apre s by paul gauguin 10 front fly leaf c the courtauld
Az egyik japán nyomat Gauguin kéziratának belső borítóján. © The Courtauld




Forrás: theartnewspaper.com

full_005897.jpg
GAUGUIN A GRAND PALAIS-BAN

Milyen új dolgokat lehet elmondani Gauguinról? Egy kiállítás, ami nem csak a tahiti nőkre koncentrál.

full_000306.jpg
Látogatóban Hiva Oán

Míg Zichy Mihály Szentpétervárról hazahozott hamvait szinte fejedelmi pompával temették el Pesten, az egyetemes művészettörténet egyik legnagyobbjának, Paul Gauguinnek csak egy egyszerű kőlap jutott, valahol Francia Polinéziában. Gyászbeszéde sem volt, helyette Martin püspök írt levelet franciaországi felettesének: „Itt az egyetlen említésre méltó esemény, hogy hirtelen meghalt egy Gauguin nevezetű, megvetésre méltó egyén, aki neves művész volt, de ellensége Istennek és mindennek, ami erkölcsös.”

full_003282.jpg
„Ha az ember megismeri ezt a tahiti életet, más élet már nem kell neki”

Ha szeretnénk megbizonyosodni Gauguin állításáról, azonban terveink között nem szerepel a Dél-tengereken való letelepedés, akkor elég „csak” Madridig utaznunk, ahol október 9-től a jelenleg legteljesebb válogatás látható Gauguin csendes-óceáni képeiből.