Három víz alatti szoborparkot létesítenek Franciaországban

Egyre népszerűbbé válnak a víz alatti kulturális látványosságok, most épp Franciaország partjaihoz szerveznek három szobrászati projektet – Korzikán, Marseille-ben és Cannes-ban.

Az egyik kezdeményezés a korzikai gyűjtő, François Ollandini fejéből pattant ki, akinek köszönhetően szeptember 19-én Marc Petit három szobrát árasztotta el a víz a 17. századi Isolella-torony alatti sziklánál, a sziget nyugati partján. A művész további hét alkotása is látható (mármint a búvároknak) a helyszínen, melyeket tavaly nyáron 15–18 méternyi mélységbe süllyesztettek. Ugyanakkor Gaia istennő szobra is megtalálható a tenger sekélyes részén, Lazaret Ollandini gyűjtő ajacciói otthona és Petit-magánmúzeuma előtt. Az ötletet egy búvár barátja adta, aki öt évvel ezelőtt javasolta a gyűjtőnek, hogy terjessze ki ingatlanát a víz alatt.

Ollandini további 18 szobrot rendelt meg a művésztől, de hogy pontosan hova kívánja felállítani azokat, egyelőre nem tudni. Bízva benne, hogy megkapja a szükséges engedélyt a hatóságoktól, halászat- és vitorlázásmentes övezetet képzel el – például az Ajacciótól északra fekvő homokos tengerpartot –, amit népszerű búvárterületté akar alakítani. Ollandini elmondása szerint a készülő alkotásokat a városi múzeumnak, a Palais Fesch-nek fogja ajándékozni.

Petit a marseille-i Musée Subaquatique látványosságához is hozzájárul egy szoborral, amely várhatóan szeptember 24-én nyílik meg, ahol tíz darab alkotást juttatnak víz alá a belvárosi Les Catalans strandon. Alapítója, Antony Lacanaud a mexikói Museo Subacuático de Arte mintáját követi, amelynek alkotásait Jason deCaires Taylor brit szobrász készített Cancún partjainál 2009-ben. Az 500 darab életnagyságú szobor nem mérgező, pH-semleges cementből készült, amelyek mesterséges zátonyként stimulálják a korallok növekedését.

C6ju2l8woaep9ea

Jason deCaires Taylor Vicissitudes című szoborcsoportja Grenada partjainál


Taylor 2006-ban hozta létre a világ első víz alatti szoborparkját a Karib-tengeren, majd 2016-ban – Európában elsőként – a Museo Atlántico jött létre Lanzarote (a Kanári-szigetek hét nagy szigete közül a legkeletibb és legészakibb) mellett. Most hat művet készít egy tengeralattjáró bemutatójára, amely november elején nyílik Sainte Marguerite déli részén, a Cannes-öböl egyik kis szigetén. Taylor nyolc méter magas szobrai – amelyeket helyi önkéntesek arcáról mintázott – négy méterrel kerülnek a felszín alá, így az úszóknak nem lesz szükségük búvárfelszerelésre a megtekintésükhöz.

Cancúnhoz hasonlóan a cannes-i víz alatti művészeti parknak is ökológiai küldetése van. A helyi önkormányzat megbízásából a projekt megduplázta a korábban elhanyagolt úszózóna méretét, sőt a vizet erre az alkalomra meg is tisztították. A cannes-i és a marseille-i hatóságok partnerséget terveznek a helyi iskolákkal, az új látnivalókkal a diákokat szeretnék oktatni a tengervédelemről.

Museo atlantico lanzarote lampedusa growth 03084 jason decaires taylor sculpture

Jason deCaires Taylor: The Raft of Lampedusa (részlet), Lanzarote, Dpanyolország



Forrás: theartnewspaper.com

full_000298.jpg
Nóra jelenti: Víz

Tinédzserkorunkban Móni barátnőm, válogatva a nyomuló pasik között, amelyik leszerepelt – nyálasan udvarolt, bénán vezetett, uncsi viccei voltak, bármi, akármi stb. –, azzal kapcsolatban rám nézett és azt mondta, hát, akkor asszem Zolinak víz. Sose tisztáztuk, miért pont így hívja, mi lehet az etimológiája, esetleg régen toronyszobájuk kis ablakából öntöttek vizet a hercegnők a lent toporgó szerencsétlen trubadúrra, nem tudom, most meg már fura lenne visszakérdezni, mindegy, víz, vagyis mehet.