KÖRKÉP – Van Gogh rajza egy ismeretlen lányról

Lépold Zsanett

Van Gogh rajzai sokszor háttérbe szorulnak festményei mellett, ám most a Christie’s londoni aukciójának egyik sztártétele éppen egy ilyen alkotás. A portré egy fiatal lányt ábrázol, akinek kiléte mind a mai napig ismeretlen. Most elmondjuk, mitől olyan különleges az alkotás, és miért is esélyes arra, hogy megdöntse a művész rekordját.

Egy londoni műkereskedő családja bocsátotta árverésre Van Gogh rajzát, a La Mousmét (1888). A 10 millió dolláros becsléssel a mű jó eséllyel válik a legdrágábban eladott Van Gogh-rajzzá. A Christie’s aukciójára március 1-jén kerül sor – amelynek címe A Family Collection: Works on Paper, Van Gogh to Freud (Egy családi gyűjtemény: Papírmunkák, Van Goghtól Freudig) – és élőben közvetítik majd New Yorkból. 

Ahogy a mű címéből kiderül: Van Gogh „mousmé”-nak nevezte modelljét. A kifejezést Pierre Loti regényéből, a Madame Chrysanthème-ből (Krizantém asszony) vette át, ami egy francia haditengerészeti tiszt történetéről szól, aki egy japán nőt vett feleségül. „A Mousmé olyan szó, ami fiatal lányt vagy nagyon fiatal nőt jelent. Ez a japán nyelv egyik legszebb szava...” – derül ki a „mousmé” jelentése a regényből.

Van gogh lamousme

Vincent van Gogh: La Mousmé, 1888. július–augusztus

1888 július végén, amikor Van Gogh az arles-i Sárga Házban lakott, festett egy „mousmé”-t ábrázoló képet, ami jelenleg a washingtoni National Gallery of Art gyűjteményében található. Theo bátyjának ezt írta róla a festő: „Az egész hetem erről szólt, nem voltam képes mást tenni, mivel megint nem voltam túl jól. Ez bosszant igazán, ha jól lettem volna, akkor még néhány tájképet is befejezhettem volna a fennmaradó időben. De a mousmé befejezéséhez szükségem volt minden lelki erőmre. A mousmé japán lány – ebben az esetben provance-i –, 12 és 14 év közötti.” Ugyanerről a festményről írt művészbarátjának, Emile Bernardnak is: „Most fejeztem be egy 12 éves fiatal lány portréját, barna szemű, fekete hajú és szemöldökű, sárga-szürke bőrű, a háttér fehér, lila csíkos vérvörös kabát, szoknya kék és nagy narancssárga foltokkal, leanderrel az édes kis kezében.”

Az aukcióra kerülő rajzot az említett festmény alapján készítette, néhány nappal utána. A La Mousmé az egyik legkiválóbb papírmunkája Van Goghnak, amelyet részben nádtollal alkotott. A rajz kifejezetten karakteres, ami annak is köszönhető, hogy a festő markánsan megragadta a fiatal nő vonásait, s pontokat szórt az ábrázolt fejre és a háttérre egyaránt. A két mű között apróbb különbségek is fellelhetők. Például érdekes módon a rajzon látható lánynak sokkal inkább vannak keleties vonásai, mint a festményen szereplőnek. Nem ez az egyetlen rajz, ami követte a „mosumé” festményt: két másik is létezik, az egyik a moszkvai Pushkin State Museum of Fine Artsban, a másik pedig Paul Gauguin Noa Noa jegyzetfüzetében, a párizsi Musée d'Orsayban található.

Mousmevangogh

Vincent van Gogh: La Mousmé, 1888. július

Mourier petersen 3077 nyopt marts 2007 copy

Christian Mourier-Petersen: Young Woman from Arles(Az arles-i fiatal nő), 1888, Hirschsprung-gyűjtemény, Koppenhága

És hogy ki lehet a több művön is megjelenő „mousmé”? A fiatal nő kiléte a mai napig megoldatlan rejtély. Annyi azonban kiderült, hogy nagy valószínűséggel ugyanaz a lány szerepel Christian Mourier-Petersen egy kevésbé ismert képen, a Young Woman from Arles (Az arles-i fiatal nő) címűn, ami a koppenhágai Hirschsprung-gyűjteményben található. Ezt a képet Van Gogh festménye előtt, néhány hónappal korábban, 1888-ban festették, amikor Van Gogh dán barátja, Mourier-Petersen Arles-ban dolgozott. Valószínűleg a dán művész mutatta be a „mousme”-t Van Goghnak, akinek mindig nehézére esett modelleket toboroznia. 

Elterjedt egy legenda (mondhatni pletyka) is, miszerint a képen szereplő „mousmé” egy molnár lánya volt, és éppen abban a szélmalomban élt, amelyet Van Gogh is megfestett (The Old Mill, 1888, vagyis A régi malom), de ezt sosem sikerült bizonyítani. Vagy egy másik, viszonylag friss teória szerint ­– amelyet Bernadette Murphy író vet fel Van Goghról szóló könyvében – Thérèse Mistral, a festő takarítónőjének 12 éves unokahúga, azaz Thérèse Balmossière szerepelhet a képeken. Sajnos ez is megerősítetlen maradt.

Bár a képen szereplő lány kiléte rejtély maradt, a rajz kalandos útjáról elég sok információ tudható. Eredetileg Van Gogh egy barátjának, John Russell ausztrál művésznek rajzolta. Van Gogh egy tucat olyan rajzot adott neki, amelyek festményeinek vagy másolatai, vagy pedig változatai voltak – köztük a La Mousmét is. Van Gogh mindezt hátsó szándékból tette: abban reménykedett, hogy a rajzokkal finoman ösztönözheti Russellt Paul Gauguin festményének megvásárlására, s a befolyó összegből el tudott volna jutni Gauguin Arles-ba. A vétel meghiúsult, de Gauguin később szert tett elegendő pénzre, és néhány hónappal később meg is érkezett a Sárga Házba.

Russell 1920-ban eladta a rajzot – Párizsban egy árverés útján. A kép hamarosan Kurt Hirschlandhoz, egy Essenben élő bankárhoz és feleségéhez, Henriettához került. A zsidó házaspár a nácik hatalomra kerülése után menekülni kényszerült Hollandiából, majd az Egyesült Államokban kötöttek ki. A La Mousmé a házaspárnál volt Amszterdamban, ám 1940 májusában elkobozták tőlük. Ismeretlen úton-módon a rajz az amszterdami Stedelijk Museumhoz került 1943-ban. Végül 1956-ban a múzeum visszaadta Kurt Hirschlandnak a művet, aki egy évvel később meghalt, így a Van Gogh-alkotás fiához, Paulhoz került. Thomas Gibson londoni kereskedő jól ismerte Paul Hirshlandot, és 1983-ban egyenesen tőle vásárolta meg La Mousmét. A rajz most Thomas Gibson három fia – Miles, Sebastian és Hugh – tulajdonában van.

 


Forrás: theartnewspaper.com

im-282282.jpeg
KÖRKÉP – Évindító aukciók

A tavalyi év káosza a művészeti piacot sem kerülte el: a gazdasági helyzet alakulása visszaszorította az eladásokat, a kiállítások mellett az aukciókat is át kellett költöztetni az online térbe. Az idei év azonban a bizakodásról szól, vásárok és árverések sorát tervezik megvalósítani az elkövetkező hónapokban. Mi is ebben bízunk, ezért útjára indítjuk új rovatunkat, amiben a műkereskedelem legfontosabb és legérdekesebb történéseit mutatjuk be – aukciós rekordokkal, méltatlanul ismeretlen művészek történeteivel vagy éppen meghökkentő adatokkal.

letan.jpg
KÖRKÉP – Egy megszállott gyűjtögető kollekciója

A héten egy különleges aukciós anyag kerül terítékre, méghozzá Pierre Le-Tan illusztrátor és díszlettervező gyűjteménye, aki – munkájához hűen – rengeteg műalkotással és tárggyal vette körbe magát párizsi lakásában.

Christo_JeanneClaude_48HowardNY-Photo-by-Wolfgang-Volz-©-The-Estate-of-Christo-V.-Javacheff-1024x698.jpg
KÖRKÉP – Christo és Jeanne-Claude gyűjteménye

Ritkán fordul elő, hogy egy legendás művészházaspár személyes gyűjteménye kerül kalapács alá. A Sotheby’s februári aukcióján Christo és Jeanne-Claude kollekciójára lehet licitálni, ami nemcsak azért érdekes, mert a két alkotó érdeklődéséről és ízléséről tanúskodik, hanem mert olyan kapcsolati szálakat is felvázol, amelyekre eddig nem derült fény.

full_000336.jpg
Van Gogh vázlatfüzete

Doreta Peppa egészen különös felfedezést tett nemrégiben. Miközben az elhunyt édesapja után maradt kacatok között turkált, egy tenyérnyi papírfüzet került a kezébe. Az érdektelen apró könyvecskét ma bank széfje őrzi, ugyanis a megkérdezett görög műtárgyszakértők szerint Vincent Van Gogh használta egykor vázlatfüzetként. A szenzációs lelet eredetiségét már az amszterdami Van Gogh Múzeum munkatársai vizsgálják.

full_000800.jpg
Döglött akták - Ki vágta le Van Gogh fülét?

A tavalyi év nagy művészettörténeti szenzációja volt Hans Kaufmann és Rita Wildegans Van Gogh füle – Gauguin és a némasági fogadalom című könyve. A német kutatópáros új elméletet dolgozott ki a legnagyobb közönségkedvenc, Van Gogh borotvás öncsonkításáról. A botránykönyv szerint ugyanis nem ő maga, hanem festő barátja, Gauguin vágta le Vincent fülét, és nem is borotvával, hanem egy párbajtőrrel! A meglepő elméletet rögtön felkapta a sajtó, de lehet-e tisztán látni a festő alakját körbelengő évszázados ködben? Az új megvilágításban: Szentek Élete, intermittens porphyria, a délfrancia Japán, homoerotikus vonzalom és Gauguin kiélezett tőre.

 

full_003686.jpg
Van Gogh a padlásról

Egy anonimitását egyelőre megőrizni kívánó norvég magángyűjtő birtokában van egy rég elveszettnek hitt Van Gogh-festmény, amit eddig még csak nem is díszhelyen, hanem a padlásán tárolt.

full_006255.png
A sógornő, aki felépítette a Van Gogh nevet

Alighanem kevés nagyobb „húzónév” van ma a múzeumi világban, mint Vincent van Goghé, és a műkereskedelemben is mindenképpen ő az elmúlt évtizedek egyik legkeresettebb alkotója: művei az aukciókon komoly licitharcok után, vagy épp csendes magántranzakciókban alkalmanként dollártízmilliókért cserélnek gazdát. Pedig az is köztudott, hogy életében (bizonyítottan) mindössze egyetlen művét tudta eladni. Mi történt közben? Minek köszönhető, hogy az életében el nem ismert festőből halála után ennyire keresett művész lett? Nos, nem minek, hanem kinek: a sógornőjének, aki az életét arra tette fel, hogy „világsztárt” csináljon néhai férje néhai bátyjából. És csinált is.

full_000591.jpg
Van Gogh levelei

Mivel Van Gogh – alig tíz alkotó esztendővel a háta mögött – 37 évesen egy revolverrel mellkason lőtte magát, nem maradtak fenn róla fecsegő kiállításrecenziók, színes napilapbeli hírek vagy adatgazdag interjúk. Ráadásul legfőbb támasza, a Párizsban műkereskedőként ügyködő Theo is meghalt rögtön Vincent után. Ezért felbecsülhetetlen értékű forrás a művészettörténet számára Van Gogh levelezése. A labilis idegrendszerű, zárkózott holland festő többkötetnyi levelet írt össze rövid élete során – ma ezek jelentik a legfontosabb forrást és a kulcsot az életművéhez.

full_004192.jpg
A megőrjített Van Gogh

René Berger (aki akkoriban az AICA, a Művészetkritikusok Nemzetközi Szövetségének elnöke volt) már az 1960-as években kifejtette, hogy Van Goghról majdnem lehetetlen elfogulatlanul írni. Elvetve hát a számára gyanús mélylélektani, szellemtörténeti és az ő korában divatos információelméleti fejtegetéseket, azt javasolta a befogadónak: igyekezzen tekintetbe venni, hogy a „művészet és a magánélet más-más síkon játszódik”, tehát a művészt magát, „lelke mélységeit” csakis művein keresztül próbálja megérteni.