Tíz meglepő tény Van Gogh Napraforgók sorozatáról
Van Gogh kevesebb, mint egy hét alatt több napraforgókat ábrázoló csendéletet is festett. Bár életében nem tudta eladni őket, ma már elképzelhetetlen összegeket érnek.
Kevésbé ismert, hogy Van Gogh 1888-ban négy csendéletet festett napraforgókról az arles-i Sárga házban. Az első, három napraforgót ábrázoló kép mindig is magángyűjteményekben rejtőzött. A második (hat virággal) Japánban a második világháború idején egy bombatámadás során megsemmisült. A művész ezután festette meg azt a kettőt, amelyek később híressé váltak: a tizennégy virágot türkizkék alapon (Neue Pinakothek gyűjtemény, München) és tizenöt virágot sárga alapon (National Gallery, London). Ezeket a Sárga ház vendégszobájának díszítésére festette, Paul Gauguin üdvözlésére.
1. Van Gogh egy héttel a festmények elkészítése előtt napraforgókat rajzolt a bordélynegyed egyik fürdőházának kertjébe
A rajzon egy szárnyaló napraforgókkal teli kerti ágyás látható. Az arles-i négy fürdőház közül a Sárga házhoz legközelebbi a Rue de Vers-en (ma Place Marius Jouveau) volt. Még az is lehetséges, hogy a művész éppen itt szedte a napraforgókat a festményeihez.
2. Van Gogh a viszontagságos időjárás miatt kezdett el a csendéleteken dolgozni – a szél és az eső a Sárga Házba száműzte a művészt
1888. augusztus 18-án, két nappal a Napraforgók megkezdése előtt Van Gogh panaszkodott a Rhône völgyében fújó heves szél miatt, ami megnehezítette, hogy a vásznat a festőállványán tartsa. Néhány nappal később heves esőzés is volt. Mivel a Sárga házban nem tudott portrékat festeni, a csendéletek felé fordult.
3. Van Gogh valójában nem egy virágcserépe állítva festette le a napraforgókat
Van Gogh szerette azt festeni, amit látott, ezért általában azt feltételezik, hogy a napraforgókat egy cserépben tette a festőállványa elé. Martin Bailey művészettörténész, „Van Gogh-specialista” arles-i látogatása alkalmával vett egy hasonló, 19. századi rusztikus edényt, és megpróbált tizenöt napraforgót elhelyezni benne. A szárak túl vastagok voltak, és nem fértek volna el. Az edény nem volt elég stabil, felborult volna a virágok súlyától. Van Gogh-nak feltehetően volt egy hasonló cserép a konyhájában/stúdiójában, amely modellként szolgált, de a tizenöt napraforgót valójában nem ebben helyezte el.
4. Az asztal és a háttér között meghúzódó kék vonal
A sárga hátterű változatban érdemes megvizsgálni a kék vonalat, amely elválasztja az asztalt és a hátteret. Hacsak nem mutatnak rá, kevés néző veszi észre, hogy az egyenetlen és vázlatos vonal éppen az asztal fölé van festve. Az edényen átívelő kék vonal foltos, és sokkal inkább egyenes, mint íves. Mindez szándékos, nem pedig ügyetlen ecsetkezelés eredménye: Van Gogh merész döntése, hogy ezeket az elnagyolt kék vonalakat beilleszti művébe, megbontja a szimmetriát, és ezáltal még élénkebbé teszi a kompozíciót.
5. Van Gogh a Napraforgók elkészültét egy bevásárló körúttal ünnepelte
Van Gogh 1888. augusztus 20-án, hétfőn kezdte el a Napraforgók sorozatát, és pénteken fejezte be. Ezt követően úgy „lazított”, hogy ideiglenesen elhagyta a műtermét, és a városban tett egy bevásárló körutat. Bár hírhedt volt kopottas ruháiról, egy fekete, elég jó minőségű bársonykabáttal (meglepő választás a tikkasztó hőségben) és egy nagy, sárga szalmakalappal tért haza.
6. Van Gogh öngyilkossága után orvosa, Paul Gachet tisztelgésként rajzolt egy napraforgót
Dr. Paul Gachet 1890. július 27-től két napig volt Van Gogh mellett, amikor a művész két nappal később megölte magát. Három héttel ezután dr. Gachet – amatőr művész – meglátogatta a művész öccsét, Theót Párizsban, és egy szimbolikus rajzot ajándékozott neki „Le Tournesol” („A napraforgó”) felirattal. Ezt a rajzot sosem sokszorosították. Még abban a hónapban dr. Gachet napraforgót ültetett az Van Gogh sírjára.
7. Egy Szajna-parti könyvesboltban néhány frankért vásárolt könyvben elrejtve találtak egy Van Gogh-levelet a napraforgókról
A Gauguinhez írt levélben, amelyet egy használt Gauguin-életrajzba csúsztattak, Van Gogh azt írta barátjának: „A napraforgók az enyémek”. Hogy ki dugta el a könyvben, az egyelőre rejtély, de a levél korábbi tulajdonosa bizonyára úgy gondolta, hogy megfelelelő helyen tárolja – még az 1900-as évek elején, amikor a levélnek nem volt nagy értéke. A könyv szerencsés vásárlója 1984-ben eladta a levelet az arles-i Musée Réattunak, és jó hasznot húzott belőle (24 000 fontért kelt el).
8. Gauguin napraforgót termesztett Polinéziában elvesztett barátja tiszteletére
1901-ben a Tahitin tartózkodó Gauguin négy csendéletet festett széken pihenő napraforgókról. A virágokat Franciaországból importált magokból nevelte. Még abban az évben Gauguin a távoli Marquesas-szigetekre indult. 1902 márciusában levelet írt párizsi kereskedőjének, Ambroise Vollardnak: „Kérem, legyen olyan kedves, és küldje el nekem postán a mellékelt listán szereplő virágmagokat. A Vilmorin cégtől szerezze be őket, ez az a hely, ahol biztos lehet benne, hogy friss magokat kaphat.” Sajnos Vollard késve fizetett Vilmorinnak, így amikor a magok végül 1903-ban megérkeztek a Marquesas-szigetekre, Gauguin már néhány hete halott volt, szifilisz vitte el.
9. Theo özvegye, Jo Bonger beleszeretett Isaac Israëls festőművészbe – és később kölcsönadta neki a Napraforgókat
Csak nemrég derült ki, hogy Jo Bonger, Theo özvegye az 1890-es évek közepén rövid ideig tartó romantikus viszonyt folytatott Isaac Israëls holland festővel. Jó barátok maradtak, és 1918-ban kölcsönadta neki a sárga hátterű Napraforgókat.
10. Hermann Göring náci vezetőnek volt egy Napraforgója – de hamisítvány volt
Van Gogh-ot a nácik „degeneráltnak” bélyegezték, és a német múzeumokat arra kényszerítették, hogy öt festményét eladják. Valójában Hermann Göring, Hitler helyettese nagyon is boldog volt, hogy megkaparinthatta a két napraforgót ábrázoló zsákmányt. A képet 1942-ben karácsonyi ajándékként adta feleségének, Emmy Sonnemann színésznőnek. Felakasztották a Burg Veldensteinben, a Nürnberg melletti középkori kastélyukban, később pedig Göring a képet a náci alpesi erődítménybe, Berchtesgadenbe küldte megőrzésre. Ott az amerikai csapatok visszaszerezték, és visszakerült háború előtti tulajdonosához Párizsba, a Paul Rosenberg galériába. Göring soha nem jött rá, hogy a zsákmányolt Van Gogh-kép egy hamisítvány volt.
Forrás: theartnewspaper.com