Jeremy Deller első látásra egymástól távolinak tűnő eseményeket kapcsol össze egyszerre szellemes és fenyegető képekben, rámutatva a brit társadalomban dúló feszültségekre.

artmagazin 13 - Velencei Biennále II. from artmagazin.hu on Vimeo.

Míg a történelemtudomány és a média hajlamos egymástól elkülönítve kezelni a gazdaság, a politika, vagy éppen a popkultúra eseményeit, a kortársművészet minden protokollra fittyet hányva gátlástalanul házasít bulvárt a tudománnyal, sajtóhírt a fikcióval, hivatalos jelentést emlékezetből rajzolással, hogy a köztudatban finoman szólva figyelmen kívül hagyott összefüggésekre világítson rá.
A pavilonba lépve egy hatalmas kékes rétihéja képe fogad, karmaiban egy Range Roverrel. A veszélyeztetett ragadozó madár két példányát 2007-ben éppen ott látták kilőni, ahol Harry herceg vadászgatott egy barátjával. Az esetből médiafelhajtás igen, jogi ügy azonban nem lett; a bosszúálló óriásmadár zsákmánya a kiállításban visszaköszön még, tömbbé zúzva, videónézésre szolgáló pamlagként.
Szemben a másik falon Jersey sziget fővárosa, St Helier ég: Deller úgy képzeli, 2017-re a Királyság alattvalóinak úgy kinyílik a bicska a zsebükben a brit korona ezen adóparadicsomi területén folytatott üzelmek miatt, hogy földig rombolják a várost.
Az ajtók körül és a falakon „kis arcok”: paleolit és neolit kézi baltácskák és nyílhegyek sorakoznak, előbbieket brit földön használták pár ezer vagy éppen százezer éve. De de van itt még 1972/73-as brit David Bowie turné és a Véres Vasárnap; egykor Irakban és Afganisztánban szolgált, mára börtönbe került veteránok rajzai és a fegyverkezési jelentések körül gyűrűző politikai botrányok egyik befolyásos, öngyilkosságba menekült áldozata; és Roman Abramovics hatalmas jachtja, amely 2011-ben, épp a biennále idején a Giardini előtt horgonyozva blokkolta a kilátást és részben a forgalmat is – Deller azonban életre kelti a szocialista eszméiről és virágmintáiról ismert William Morrist, aki kolosszusként kiemelkedve a habokból a tengerbe hajítja a poszt-szovjet privatizáció körüli zavaros vizekben megtollasodott orosz oligarchát, hajóstul.
Ja, és egy csésze finom angol tea a 4-es teremben az apokaliptikus víziókra.
Ezt hívják angol humornak, azt hiszem.

Jeremy Deller English Magic című kiállításának szóróanyaga letölthető itt.