Képdráma
Jól ismerve a kelet-európai múzeumok pénzhiánnyal küzdő horrorpincéit, nem lep meg minket annyira az eset. Itthon a penészfolt, a pergő pigment vagy a vakkeret sarkával átdöfött vászon sem megy kuriózumszámba. A szigetországban másképp zajlik a műtárgyvédelem, a londoni Nemzeti Galéria például nem csak elkövetett egy „műtárgygyilkosságot”, de nyilvánosságra is hozta az esetet, vállalva a következményeket. Pedig az áldozat nem hétköznapi alkotás, hanem egy majd ötszáz éves reneszánsz táblakép!
Az újraértelmezett Moholy-Nagy
A kanadai magyar művészettörténész, Botár Olivér által rendezett Moholy-Nagy-kiállítás végre Budapestre érkezett. A Magyar Nemzeti Galériában bemutatott tárlat a nemzetközi hírű Bauhaus-mester pályakezdésének ismeretlen részleteire világít rá. Moholy-Nagy 1923 előtt megfordult az aktivisták, a kommunisták és az életreform-mozgalom hívei között is, sokféle szellemi impulzust gyűjtve magába. Erről kérdeztük a kurátort, Botár Olivért.
Derkovits és a Kogart
Horváth Tibor körkérdést intézett a Derkovits ösztöndíjasokhoz a Kogart minisztériumi támogatása kapcsán: „Derkovits-ösztöndíjasként elfogadnád-e a Kogart Gyűjtemény vásárlási szándékát?" A válaszokat az exindex.hu képzőművészeti portál jelentette meg.
Élő és halott rekordok
A két aukciós óriás tavasszal is egymásnak feszült New Yorkban. A május eleji nagy impresszionista és modern árverések nem sok izgalmat okoztak: közepes minőség, mérsékelt árak, enyhe műtárgypiaci lejtmenet. A május közepi kortárs aukciók viszont fényes eredményeket hoztak, számtalan rekord született, amelyről még a hazai sajtó is beszámolt. Ráadásul az egyre inkább kistestvér szerepbe szoruló Sotheby's végre legyűrte nagy riválist, a Christie'st.
Műgyűjtők éjszakája
Huszonöt galéria húsz külön programja, köztük tíz új -két aukciós és nyolc kortárs - kiállítás, három koncert, egy tárlat-vezetés, két előadás, egy beszélgetés, fényfestés, egy galéria-megnyitó és még egy képregény-bemutató is helyet kap a 8. műgyűjtők éjszakájának eseményei között, melyet 2008. május 8-án, csütörtökön rendeznek a főváros képzőművészeti negyedében. Ezúttal is hosszabbított nyitva tartással, délután 5 órától éjfélig várják a résztvevők az V. kerületi Falk Miksa utcában és környékén a vizuális művészetek fogyasztóit és persze azokat is, akik ezt az alkalmat ragadnák meg arra, hogy belekóstoljanak a képző- és iparművészetbe és megtalálják azok vállfajai közül a számukra "legízletesebbet".
Halál a múzeumban
A fiatal német kortárs képzőművész, Gregor Schneider nagy vitát kavart művészkörökben és művészkörökön túl egy interjú miatt. A The Art Newspaper munkatársának mesélt egy régi tervéről, az emberi halál kiállításáról. „Műalkotásomban egy személy természetes halálát akarom bemutatni vagy valakit, aki éppen meghalt.” – mondta Schneider az újságírónak, majd hozzátette: „Be szeretném mutatni a halál szépségét.” A projekt gátlástalanul szenzációhajhász vagy tabudöntögetően zseniális? A brit Guardiannak adott magyarázatából minden kiderül.
Az olajfesték felfedezői
2001-ben nagy nemzetközi felháborodást váltott ki, amikor az afganisztáni tálibok rakétavetőkkel, tankokkal és dinamitkötegekkel megsemmisítették Bámiján-völgy hatalmas Buddha-szobrait. A radikális iszlám milicisták az emberábrázolást tiltó Korán soraira hivatkozva robbantották fel a 6. századi kolosszusokat. De nem csak az óriási szobrokat tették tönkre, a Buddhák monumentális fülkéi mögött húzódó barlangrendszer falképeit is súlyosan károsították. Pedig egy nemzetközi kutatócsoport nemrég megállapította, hogy ezek a világ legrégebbi olajfestményei!
Artmagazin 2008/2.
INTRO
Május 16-án Budapesten tanácskozott a világ legnagyobb múzeumainak vezetőit tömörítő úgynevezett Bizot-csoport európai szekciója. A Szépművészeti Múzeum
egyedüli magyar intézményként 2006 óta tagja a csoportnak, illetve nem is a múzeum, hanem annak mindenkori igazgatoja, a meghívás ugyanis nem az intézményeknek, hanem azok vezetőinek szól, ezért például senki sem helyettesíthető a mindig más helyszínen megrendezett üléseken. Igazi múzeumdiplomáciai sikernek könyvelhető el, hogy ennyi befolyásos szuperintellektust, vagy befolyásos intézménymenedzsert sikerült Budapestre csábítani, és gondoskodni arrol, hogy nyugodtan tanácskozzanak a historikus magyar díszletek között.
Artmagazin 2008/3.
INTRO
Na mi van? Tette fel a kérdést a Műcsarnok, ezzel biztatva a közönséggel
folytatott aktívabb párbeszédre kortárs művészeinket. Minthogy az e kérdéssel tematizált kiállítássorozat a Reneszánsz Év keretében, illetve inkább keretéből valósult meg, volt egy mű, ami nem hagyta kielégítetlenül a miniszteri elvárásokat sem, és egy olyan álépítkezést mutatott be köztéri munkaként, ami a négyes metró amúgy is kedélyborzoló projektjét hackelte meg. A Képíró utcai Kisterem Galéria előtt megjelent egy OSB lapokkal elkerített rész, körülötte néhány sitthalom, a kerítéselemeken a szokásos tájékoztató feliratok, hogy itt épül a 4-es Metró Kálvin téri megállójához tartozó szellőző, amelynek rácsa – és itt jön a miniszteri elvárás – magát Mátyás királyt formázza. Megbízó: Altajai Parakutató Projektiroda és Menedzsment Kft., építész, tervező: Mellékúttervező Vállalat stb.
Goya háborúja
Hétfőn János Károly és Zsófia királyné ünnepélyes keretek között megnyitotta a Prado új kiállítását. A tárlat a 200 évvel ezelőtti függetlenségi háborúnak állít emléket, az egyik legnagyobb spanyol festőművész, Francisco de Goya rajzainak és festményeinek a segítségével. A közönség megcsodálhatja a madridi felkelők kivégzését ábrázoló, gondosan megtisztított képet, de a híres-neves Kolosszust már nem. A kurátorok nem engedték kiállítani a művet. Ismét felkorbácsolódtak az indulatok a festmény eredetisége körül.
Múzeum és pénz
A kultúripar régi vágású hazai részvevői nehezen nyelték le a kapitalizmus kényszerű békáját. A jólfejlett panaszkultúrához ragaszkodva tettek egy bátortalan kísérletet a pénzvilág meghódítására, majd sündisznóállásba merevedtek. Ezt példázza Kovács Gábor esete is, aki mikor belépett a képzőművészeti mikrovilágba, megpróbálta összeegyeztetni mecénási elképzeléseit a szakmai elit elvárásaival. Nem sikerült. Pedig máshol ez már jól (vagy rosszul) működik, hosszú idő óta. Csak a recepteket kéne eltanulni és változtatni egy keveset a mentalitáson.
Moholy-Nagy Galéria
A Collegium Hungaricum Berlin április 5-én megnyitja Moholy-Nagy Galériáját Berlin szívében. Berlin legfontosabb képzőművészeti eseménysorozata, a Berlini Biennále alkalmából a német főváros történelmi múzeumnegyedében magyar és nemzetközi képzőművészetet bemutató új kortárs galéria nyílik. A Collegium Hungaricum Berlin Moholy Nagy Galeriája az ötödik csúcsa annak az új galéria-ötszögnek, amely Berlin történelmi szívében a kortárs képzőművészetet képviseli, – hangsúlyozta Coco Kuhn, a Temporäre Kunsthalle vezetője a megnyitásra készülő magyar galériában való látogatásakor.
Modern fáraók
A német Spiegel folyóirat a művészvilág egyik legbefolyásosabb nagyágyújával, Thomas Krensszel készített egy hosszú és izgalmas interjút. Krens a New York-i Guggenheim Alapítvány igazgatójaként évtizedek óra a múzeumipar globális terjeszkedéséért harcol. Sokan vitatják az általa képviselt és sikerre vitt növekvő múzeum eszméjét. De a legújabb projektbe talán a sokat látott múzeumguru bicskája is beletörik, az Abu-Dzabiban létesítendő fiókmúzeum kapcsán feltehetőleg távozni kényszerül posztjáról.
A meglepetés
Az elmúlt évek példátlan műtárgypiaci virágázásának motorja kétség kívül a kortárs képzőművészet volt. A nemzetközi aukciósházak nagy reflektorai a huszadik század sikerembereit pásztázzák. Az európai művészettörténet múzeumi értékű remekművei a háttérbe szorultak, áraik alig növekednek. Most viszont itt egy klasszikus a Christie's kínálatából: egy majd' 200 éve keresett gáláns jelenet Watteau-tól. A nyáron kalapács alá kerülő festmény minden bizonnyal új rekordot hoz a rokokó művész számára.
A Lipcse-jelenség
Bár a lipcsei iskola az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb kortárs képzőművészeti (és nem utolsó sorban műkereskedelmi) jelensége, itthon még sosem foglalkozott vele kiállítás. Pedig a kelet-német sikertörténet minden posztszocialista országban példaadó lehetne. A vasfüggöny lebontása után számos fiatal képzőművész érkezett Nyugatról a nagy múltú, akadémikusan realista lipcsei főiskolára. Ebből született meg a 90-es években az „Új Lipcsei Iskola”, ami olyan sztárművészeket adott a világnak, mint Neo Rauch, Matthias Weischer vagy David Schnell. A Műcsarnok új, nagyszabású kiállítása megismerteti a hazai tárlatlátogatókat is a lipcsei kortárs művészeti színtérrel. Kötelező kultúrprogram minden műbarátnak és szakértőnek!
2008. március 28. - 2008. május 18.