Artmagazin loves Miskolc
Az OFF-Biennále rendezvényeiből a hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő művészetközvetítés sem hiányozhat. Az OFF edukációs csapatának korántsem volt egyszerű feladata, hiszen több mint száznyolcvan művészeti projektből kellett kiválasztaniuk azokat, amelyek az adott korosztály számára izgalmasak, megfoghatóak lehetnek. A szelekciós folyamatban a tartalmi szempont mellett a helyszínek megközelíthetősége játszott még meghatározó szerepet.
Az Off-Biennále hatalmas programáradatából a hangalapú műalkotások sem maradtak ki. A Sound as Space című több helyszínes kiállítás az egész belvárost behálózva az urbanisztika és a térérzékelés hangzó lehetőségeivel foglalkozik.
ALL THE WORLD'S FUTURES - díszeleg kapitálissal hajóorrokon, napernyőkön, esernyőkön, hatalmas molinókon, katalógusokon és pici radírokon a felirat hirdetve a világnak, hogy megnyílt az 56. Velencei Képzőművészeti Biennále. Egy terjengős kérdésben maga a főkurátor, Okwui Enwezor is megfogalmazta azt a megakiállításokat jellemző örök dilemmát, ami bárkiben felvetődhet, aki csak a biennále sok helyszínes térképére és vaskos katalógusára tekint:
Hogyan lesz képes ennyi művész, gondolkodó, szépíró, zeneszerző, koreográfus, énekes és zenész képeken, tárgyakon, szavakon, mozdulatokon, tetteken, dalszövegeken és hangokon keresztül maradéktalanul közvetíteni egy olyan hatalmas-vegyes, nemzetközi közönség felé azt az összetett üzenetet, hogy mi is ez a nagy léptékű felfordulás itt?
Töredékekből összeállítani az egészet – első kapcsolódó publikációsorozatunk a szubjektív beszámoló lazaságát és a kiragadott példák megvilágító erejét választotta módszeréül a kiállításkomplexum és a csodás helyszín jellemzéséhez.
CINQUE x CINQUE, azaz ötször öt. Huszonöt személyes élmény Velencéből. No.1: Winkler Nóra.
INSECURITY STATE - egyestés esztétikai antiállam a LÄRM techno clubban # 2015. 04. 30.
Szász Lilla a Liget Galériában kiállított, majd az OFF-Biennále Budapest1 keretében a Gólyában május 11-ig megtekinthető Pozitív című2 munkája – első – megközelítésben egy esettanulmány Márta, a HIV-pozitív nagymama történetéről. A projekt már témafelvetésével is rendkívül fontos lenne – ahogy azt Süvecz Emese megnyitó beszédében hangsúlyozta a Ligetben.3 Fontos, mert Magyarországon még nem mutatott be magyar művész AIDS-szel kapcsolatos vagy általa érintett emberekkel foglalkozó munkát.4
A múzeumok és nagynevű nonprofit intézmények kiállítási programjait sok kritika éri manapság. Leginkább a hierarchikus felépítésükből adódó lassú reakcióidejüket bírálják, mely meggátolja őket az éppen aktuális diskurzusban való szerepvállalástól. Valószínűleg éppen ennek következtében körvonalazódik az a nemzetközi tendencia, miszerint a kereskedelmi galériák kiállításai és egyéb projektjei gyorsabban reagálnak a szakma figyelmébe kerülő kérdésekre, problémákra – legyen szó akár a háttérbe szorult művészeti irányzatok pozicionálásáról. Az aktív piaci szereplők magasfokú szakmai felkészültségükkel releváns alternatívát nyújtanak a lomha intézményekkel szemben, továbbá nem riadnak vissza olyan funkció betöltésétől sem, amely elsődlegesen nem az ő feladatuk lenne.1
Az idei év eddig úgy tűnik a játszható kiállítások éve. Épp hogy csak bezárt a Kép és képtelenség a Capa Központban, máris mehetünk videojátékozni a Ludwigba. De mi köze a konzoloknak a képzőművészethez?
Altorjay Gábor kiállítása az acb Galériában
Az idén ötödszörre kiosztásra kerülő Katalizátor-díj több újdonságot is tartogatott. Olyannyira, hogy a tranzit.hu szervezésében az évről évre, következetesen újragondolt jutalmazási rendszer 2014-ben egyenesen pályázattá alakult, tehát míg a korábbi évek során meglévő teljesítményeket értékelt, idén inkább új művészeti projektek generálására vállalkozott.
A következőkben három különböző szereplőt, csoportot kérdeztünk meg a Katalizátor 2014 tapasztalatairól. A szervezők oldaláról a Katalizátor-díj 2014 stábja, Hegyi Dóra, László Zsuzsa, Muskovics Gyula, Simon Vera, Soós Andrea és Szakács Eszter fogalmazta meg közös válaszát a három hónapos, többlépcsős, nyitott díjazási folyamattal kapcsolatban. Az öt döntőbe került projektgazda közül pedig a február 23-i díjkiosztó gálán azonos közönségszavazatot elérő két pályázót faggattuk: a Residenc Ybusz ötletgazdáját, Tulisz Hajnalkát, valamint a Barátok szobái projekt kigondolóit, Beöthy Balázst és Keserue Zsoltot.
Asszociatív elmetérkép, gondolatfelhő, mindmap, imagecloud – ez az Aby Warburg Mnemosyne-atlaszát idéző, üdítő installálási mód jellemzi az Art Has No Alternative című kiállítást, amely többnyire köztéren végrehajtott művészi akciók, performanszok, happeningek dokumentációját mutatta be a pozsonyi Tranzitban (tranzit.sk).