A 2021. november 12. és 2022. február 20. között nyitva tartott Kép és kultusz. Szinyei Merse Pál (1845–1920) művészete című kiállítás a magyar képzőművészet egyik legnagyobb hatású mesterének, a 19. századi magyar festészet egyik legjelentősebb alakjának, Szinyei Merse Pálnak az életművét mutatta be – néhány külföldi kortárs mű társaságában. A kiállítás apropóján a nyomtatott Artmagazin 130, 131 és 132. számában Őszi nagytakarítás címmel közöltünk cikksorozatot, amelynek szerzője, Szinyei Merse Anna a hamis Szinyei-képek fajtáival, a művész élettörténetét érintő hamisítások tipológiáival, valamint a Szinyeivel kapcsolatban generációról generációra öröklődő téves vagy erősen kiszínezett életrajzi elemekkel és az ezekkel szemben felvázolható igazsággal foglalkozott.
A hétre három olyan dizájnkiállítást ajánlunk, amelyek különféle koncepciók mentén születtek meg, de egy azonban közös bennük: mind fontos kérdéseket tematizálnak, illetve nyújtanak megoldásokat a mindennapi élet során megjelenő problémákra, hiányosságokra. A Dress-coding és a PAIKKA közös kiállítása a BBBKultPontban olyan öltözékeket és kiegészítőket sorakoztat fel, amelyek speciális igényeket szolgálnak, a TELEP Galériában egy humoros és merész kollekció mutatkozik be, amely a karanténidőszak alatt született meg, míg a Művészetek Háza Veszprémben áttekinthetjük a kortárs ékszer- és textiltervezés legújabb tendenciáit.
A Pécsi József fotóművész, fényképészeti szakíró és szaktanár tiszteletére létrehozott fotóművészeti ösztöndíjat 1991-ben alapította a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. Célja, hogy segítse az önálló művészi tevékenységet folytató tehetséges fotográfusok pályakezdését, alkotómunkáját, művészi fejlődését.
Képnek nevezhetünk-e egy véletlenszerűen keletkezett festék- vagy tintafoltot? Mi az az állapot, helyzet vagy kontextus, amikor egy ilyen típusú látványt, ingert képként definiálunk?
Találós kérdés: leginkább performanszokat tár elénk, sokat utazik, néha felülvizsgálja a bibliai szexualitás erkölcshagyományát, a józan rave bulikban ő az, aki a képzőművészet és a színház határmezsgyéjén táncol, és mindemellett még harcosok klubját is üzemeltet nőknek. Ki az?
Bár még javában tart a naptári tél, az időjárás már egyre inkább a tavasz közeledtét jelzi. És ugyanígy vannak ezzel a múzeumok és galériák terei is: színesebbnél színesebb kiállításokkal várják a látogatókat. Ezúttal három olyan kiállítást ajánlunk, amelyek átvezetik az embert ebből a többnyire borús, szürke téli időszakból a tavaszi színkavalkádba. A Vaserely Múzeumban az újrarendezett állandó kiállítás mellett bemutatkoznak a legújabb szerzemények is, a pécsi Nick Galériában Vető Orsolya Lia organikus, burjánzó entitásai elevenednek meg a festményeken, míg a Molnár Ani Galériában Ernszt András és Marafkó Bence duója bontja le formákra és színekre a világot.
Ötödik alkalommal hirdeti meg művészeti alkotómunkát támogató ösztöndíjpályázatát a Magyar Művészeti Akadémia. A nyertesek (100 fő) három évre szóló, havi bruttó 200 000 forint összegű művészeti ösztöndíjra lesznek jogosultak.
December 14 és január 29 között tartott nyitva a Magyar képzőművészeti Egyetem Barcsay termében rendezett És mégis mozi a föld! – IMXXX – Intermédia retrospektív címet viselő kiállítás. Mi, a tanszék egyik alapítóját és a kiállítás kurátorát, Peternák Miklóst kérdeztük a tárlat narratívájáról, a tanszék történetéről és változásairól, valamint az egyetemi oktatás jelenéről és jövőjéről.
Julia Ducournau tavaly a díj történetében második nőként vehette át Cannes-ban az Arany Pálmát Titane című testhorror mozijáért. A francia rendezőnő második egész estés alkotása az Alexia (később Adrien) nevű, tuningautó-showkon fellépő táncosnő bűnbeesését, menekülését, testi, lélektani és identitásbéli átalakulását, illetve nem mindennapi techno-metál várandósságát követi végig, miközben egyszerre idézi fel műfajainak meghatározó alkotásait és épít belőlük (többnyire) egy autonóm, ádáz alkotói világot, ami egyidejűleg játszódik egy bizarr mód benzinvérű és istentelen világban, de napjaink Franciaországából sem lóg ki egyáltalán. A Titane egyedülálló moziélmény, amin csak az csorbít valamennyire, hogy a (test)horrorfilmek történetében már minden elemét láthattuk valahol máshol.
Az intézmény a napokban tartotta 2021-es évét összegző, valamint az idei évet bevezető sajtóeseményét – mi pedig összegyűjtöttük, hogy milyen kiállításokra számíthatunk az elkövetkező hónapokban.
Már a régió sokféle elnevezése is rámutat arra, hogy mennyire nehéz pontosan definiálni a annak nevét és történetét. Mit is jelent ma ez a fogalom, főleg ha mindezt az 1989-es események fénytörésében és egy olyan generációnak a nézőpontjából vizsgáljuk, akik ez után születtek?
Az elmúlt időszakban sorra jelentkeznek az olyan kiállítások, amelyek fiatal festőművészek munkáit mutatják be. Ezek a kiállítások nemcsak azt bizonyítják, hogy a festészet mint médium egyre népszerűbbé válik és újra „reneszánsz”-át éli, hanem azt is megmutatják, hogy milyen új technikákkal és vizuális nyelvi eszközökkel operálnak az úttörő fiatal művészek. Az 1111 Galériában és az acb Galéria csoportos kiállításán a virtuális és/vagy digitális világ esztétikáján alapuló, azok képi elemeit felhasználó alkotások mutatkoznak be, míg a Fest;tisztít Galériában egy, a férfiasság kérdéskörével foglalkozó, intuitív-érzéki festészeti tendencia jelenik meg.
