Eddig sajnos senki sem vette észre, hogy az Artmagazin tulajdonképpen női lap, ami a pozitív diszkrimináció eszközével élve mindig előnyben részesíti a női témákat, és azokat a szempontokat, amelyek felől nézve életszerűbbé válnak művészettörténeti tények, adalékok, folyamatok. Mi tagadás, érdekel minket a művészettörténet bulvár oldala is, például ha Derkovits Gyulával foglalkozunk, semmi pénzért nem mondanánk le arról, hogy megemlítsük Pandämonium (démonok lakhelye) sorozatát, aminek e számunkban csak a legfinomabb darabját mertük közölni, mert azok a szexuális fantáziák, amik a lapokon testet öltenek, bőven korhatárosak. De létezésük ténye és létrejöttük körülményei igenis színesítik a Derkovitsról bennünk élő, eddig általában proletárfestővé fakított képet. Cikkünket olvasva azon is el lehet gondolkodni, hogy a nyergesújfalui művésztelepen Derkovitsot gondozó festőlányok vajon mennyire tettek jót a tüdőbetegség miatt kórosan lesoványodott festővel, amikor tejkúrára fogták. Az olvasó azért azt is megtudhatja, hol áll most a Derkovits-kutatás és milyen elméletek mentén rendezték a Nemzeti Galéria még majdnem egész nyáron látogatható Derkovits-kiállítását. Tehát akkor mégsem vagyunk teljesen női lap, bár Selena Gomezzel illusztráltuk a Fészek Klub múltját áttekintő cikkünket, hiszen az ő videoklipjének forgatásához világították be úgy az ottani kupolaterem rézborítását, ahogy azt még soha senki sem látta. Mindenesetre a lap lassan 11 évfolyamát most azért néztük át ilyen szemmel, mert új rovatot indítunk, és ha eddig spontán módon jöttek a női szempontok és a történetesen nőnek született alkotók felvonultatása, most már, legalább egy rovat erejéig, ez teljesen tudatos lesz. De Keserü Ilona temperaképét még nem emiatt választottuk a címlapra, hanem mert Üzenet című, egyik legfontosabb műve előkészítéseként jött létre, és mert egy csodálatos rózsaszínű kör van rajta.