E heti ajánlónk a (sors)közösség témája köré épül: kezdve a sort a Műtő kollektíva kiállításával a Budapest Galériában, folytatva az ajánlást az ISBN könyv+galériával, ahol két alkotó szerencsés együttállása látható, s zárva a sort a Deák Erika Galéria pop-up solo show-jával.

Szeptember 18-ig látható a Műtő kollektív Ezt a vad mezőt ismerem című kiállítása a Budapest Galériában. A művészeti csoport több éves fennállása óta ez a tárlat az első olyan törekvés, amikor nemcsak közösen létrehozott színtéren, megvalósított kiállításokon, performanszokon, zenei eseményeken dolgoznak együtt, hanem a nyolc tag konkrétan együtt is alkot. Így a galériabeli kiállítás kísérlet és komplex műalkotás is egyben: egy öndefiníciós törekvés, amely az egyén és a közösség, valamint a kapcsolódás különböző megközelítéseit vizsgálja. A Műtő ezzel a tárlattal reflektál a közösségről való gondolkodás aktuális lehetőségeire. A közösségre lényként, entitásként tekint, melynek működése leírható a test metaforájával. Roberto Esposito olasz filozófus és teoretikus elmélete nyomán, a közösséget az immunitás fogalmának analógiáján keresztül vizsgálva, a kiállítás modellezi azt a rendszert, ahol a túlzott önimmunizálás, tehát a közösség teljes zártsága helyett, egy nyitott immunrendszerre, azaz a közösség kitágítására tesz kísérletet. Ez az elmélet a kívülről érkező impulzusok, hatások elől nem lezárja a közösség határait, ami kockáztatná az önmegsemmisülést, hanem nyit ezek irányába, adott esetben integrálja is azokat. Az így létrejövő közösség tehát egy nyitott rendszer, ami folyamatosan alakul, és ő maga is alakítja a környezetét.

Szeptember 23-ig tart nyitva Énzsöly Kinga és Farkas-Pap Éva közös kiállítása, a Nézz nagyon közelről az ISBN könyv+galériában. A tárlat ötlete egy egymással párhuzamosan, de időben és térben két különböző helyről induló projekt találkozásának köszönhető: mindkét alkotó egyszerre választott nagyon közeli nézőpontot a rovarok világára és a hártyásszárnyúak életterére koncentrálva. „Amikor az ember fél a jövőtől, rohanó gondolatok tömegei száguldoznak a fejében, különböző képeket festve arról, hogy miért lesz nagyon nehéz az elkövetkező időkben. A gondolatok őrült táncban összefonódva váltakoznak egymással, egymást hergelik, és rövid időn belül képesek a félelemből masszív szorongást és pánikállapotot kelteni, elsodorva, és teljesen hatalmukba kerítve az embert. Ezalatt a folyamat alatt a tekintet folyamatosan befelé fordul, nézzük az őrült mozit, ami a szörnyűségekkel teli jövőnket vetíti elénk. Milyen jól jön ilyenkor, ha valaki megkocogtatja a vállunkat, és azt mondja: »Nézd, nézd ezt a méhecskét ezen a virágon! Nézd meg nagyon közelről! Mit csinál, amikor belefeledkezve a tevékenységébe, önfeledten gyűjti a virágport? «”

Szintén szeptember 23-ig látogatható Gáldi Vinkó Andrea Sorry I Gave Birth I Disappeared But Now I ’m Back című fotósorozatának pop-up kiállítása a Deák Erika Galériában. Az alkotó legújabb sorozata az anyaság témáját járja körbe, saját és közvetlen környezetét dokumentálja, és ezzel egyidőben érzékletesen reflektál a legégetőbb társadalmi kérdésekre. A sorozat célja megmutatni az anyaság és az azzal járó lelki változások magaslatait és mélységeit, azok lecsupaszított, igaz mivoltában. Charlotte Jansen így ír Gáldi Vinkó Andi sorozatáról: „Szóval hová megyünk, ha eltűnünk ebben a ködben… az anyaság ködében? Eltűnésként megfogalmazni, ahogyan azt Gáldi Vinkó Andi a rá jellemző fanyar szellemességgel teszi, ironikus – amikor valójában egy egész univerzummá válunk, a legjelentősebb, legalapvetőbb és legmegingathatatlanabb módon jelenünk meg egy másik ember számára, testünket táplálékká, menedékké és vigasztalássá változtatva. Amit érzek, ha Andi négy egymásba fonódó élet hat évének felhalmozását nézem, hullámokban dokumentálva az absztrakciótól a gömbölyded, puffadt, szivárgó realizmusig, rugalmas szépséggel és cukros szentimentalizmus nélkül, az a jelenlét, nem a hiány.”