Mesebolt

Kaeszné Lukáts Kató csomagolásai a bécsi Altmann & Kühne csokoládéüzlet számára

Egger Zsófia

Ki tervezte Bécs legelegánsabb édességboltjának egész világon ismert, fekete alapon színes jelenetekkel díszített csokoládésdobozait, amit aztán, ha a csoki elfogyott belőle, a boldog megajándékozottak fő helyen tartanak az öltözőasztalkán, ékszereket őrizgetve benne? A különböző források a leghíresebb osztrák designereket sejtik tervezőként, de a tervek és a néhol feltűnő monogramok azt bizonyítják, hogy az egyik legkedveltebb ausztrikum (vagy wienerikum) tervezője magyar: a legendás Lukáts Kató, mesés minták és gyerekeket boldogító képek megrajzolója, aki az art deco finom konstruktivizmusát néha magyar népi motívumokkal, néha kínai paravánok látványelemeivel, néha pedig a bécsi biedermeier világával ötvözte.


Lukáts Kató: Csomagolópapír az Altmann & Kühne számára (Práter), többszínnyomás, 47,6 × 63,7 cm, 1935, Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: MLT-1236

A Stephansdomtól nem messze, a bécsi Grabenen található a majdnem százéves Altmann & Kühne csokoládémanufaktúra legszebb üzlete, melyet a századelő híres osztrák építésze, Josef Hoffmann tervezett. A műemlékvédelem alatt álló üzlethelyiség polcain díszdobozokban sorakoznak a ma is kézzel készült édességek. Csomagolásaikat az 1930-as években Lukáts Katótól és az osztrák Emmy Zweybrücktől rendelték; kettőjük munkáit hazai és osztrák közgyűjteményekben is nemegyszer összecserélték. A napjainkban az üzletben használt ötféle minta közül négyet Lukáts tervei alapján nyomnak újra, esetenként az eredetitől eltérő színekkel és közel sem olyan kiváló minőségben, mint annak idején. Ennek ellenére a vállalat weboldalán található rövid történeti visszatekintésben a csomagolópapírokat a Wiener Werkstättének tulajdonítják.1

   Lukáts Kató nemcsak csomagolást tervezett az Altmann & Kühnének, hanem közreműködött a cukrászda helyiségeinek megtervezésében férjével, Kaesz Gyulával. A Kaesz házaspár és a vállalat tulajdonosai, Emil W. Altmann és Ernst Kühne közötti levelezésből kiderül, hogy a munkakapcsolaton kívül az évek során baráti viszony is kialakult közöttük. 1938-ig a megrendelésekről szóltak a levelek, ekkor azonban Emil Altmann megírta nekik, hogy külföldre készül, valószínűleg örökre.2 Zürichből küldött leveleiben beszámolt arról a tervéről, hogy Angliában szeretne új üzletet nyitni, és ehhez új csomagolópapírt rendelt Lukáts Katótól.3 A következő év elején azonban Londonból már arról tájékoztatta őket, hogy nem talált telephelyet és nem tud tovább várni, családjával New Yorkba utazik a Queen Maryn.4 Ernst Kühne egy hónappal később, szintén Londonból értesítette a házaspárt, hogy vagy szintén az Egyesült Államokba, vagy Ausztráliába költözik, attól függően honnan érkezik meg előbb a beutazási engedély. 5 Ezután már csak Altmann baráti hangvételű leveleit ismerjük, melyekben beszámolt New Yorkban nyitott új üzletéről, és több levélben új csomagolópapírokat kért Lukátstól.6 Egy 1951-es levelében már arról ír, hogy pár évvel azelőtt visszakapta bécsi üzletét, és ismét új papírt rendelt.7 Ezt és a New Yorkba küldött terveket azonban sajnos nem ismerjük.
   Lukáts Kató Altmann & Kühne csomagolástervei közül tizenegy papírt és hét szalagot ismerünk, melyeket dobozok borítására használtak. Mindegyikből az Iparművészeti Múzeumnak ajándékozott egy-egy példányt kartonpapírra kasírozva, saját nevét feltüntető pecséttel ellátva. Az 1930-as években számos folyóirat közölte ezeket Lukáts neve alatt. Szerzőségét bizonyítja az is, hogy az összes terv vázlata megtalálható hagyatékában.
   A minták egy része bécsi épületeket, helyszíneket ábrázol (Altwien, Prater), de tervezett egzotikus motívumokat felhasználó mintákat (Kínai, Orosz), és az ünnepekre is külön papírok készültek (Krampusz, Karácsonyi, Húsvéti).8 Az első, amit Lukáts az osztrák cégnek tervezett, az Altwien néven emlegetett csomagolópapír. A fekete háttérben fehér, sárga, liláskék, zöld, rózsaszín színekkel a következő motívumok ismétlődnek: az üzlet közelében található Szent Péter-templom és a Karl Borromäus-templom stilizált rajza, három többemeletes városi bérház egymás mellett, a középsőn, a kapu felett 1832-es évszám. Körülöttük különböző utcai jelenetek láthatók: árusító bódé, kosarat tartó nőalakokkal körülvéve, lovas kocsi, fehér lovon ülő fiatal lány, menetelő katonák, őrbódéja előtt szalutáló őr, madarakat etető és kezében virágot tartó nőalak. A figurák öltözete leginkább az 1830-as évek divatjának felel meg. A közöttük lévő teret csillagok és félholdak díszítik. A ma már teljesen körbeépített Szent Péter-templomot 18. századi ábrázolásokról ismert szögből, homlokzatával és jobb oldalával együtt látjuk, ahogy például Carl Schütz egyik rézkarcán is szerepel.9 A lovas kocsi és a sétáló alakok szintén megjelennek a csomagolópapíron. Ugyanennek a mintának fehér alapon aranyszínű változata is készült, ezzel borították a dobozok belsejét, illetve alját.


Lukáts Kató: Dobozok az Altmann & Kühne számára az Altwien mintával, többszínnyomás, 12,2 × 10 × 12,2 cm, 1930-as évek, Iparművészeti Múzeum, ltsz.: 91.169; 10 × 6 × 4,3 cm, ltsz.: 91.169, ltsz: 91.168

   A már említett 1951-es megrendelés is bécsi tematikájú csomagolótervre vonatkozott. 10 Altmann az új papír általa elképzelt motívumait konkrétan is megnevezte, és azt írta, küldenek majd róluk képeket is Lukátsnak. Ez a levél ugyan későbbi keltezésű, mégis következtethetünk belőle arra, hogy előfordult, a bécsi üzlet tulajdonosai pontosan meghatározták, milyen ábrázolások szerepeljenek a csomagolópapírokon, valamint arra is, hogy ezekről képeket küldtek a művésznek. Elképzelhető, hogy így történt az Altwien esetében is, amikor a tervező talán Carl Schütz rézkarcának reprodukcióját vagy egy ahhoz nagyon hasonló képet kapott kiindulópontként. Másik híres bécsi helyszínt ábrázol a Prater épületeit és játékait megörökítő csomagolópapír. A vidámpark archív fotóival összevetve láthatjuk, hogy Lukáts az óriáskerék és a hullámvasút mellett a Prater olyan látványosságait is ábrázolta, mint a barlangvasút sárkányfigurája, a Watschenmann alakja, valamint a hatalmas kínai férfiszobor, a ma is álló Calafati.
   A cég által ma is használt egyik papíron zöld háttérbe helyezett épületek és figurák láthatók, feliratos szalagokban német nyelvű szólásmondásokkal. Ezt a papírt is biztosan Lukáts tervezte, hiszen megtalálható rajta monogramja és vázlatai is megmaradtak rajzai között. Az eredeti azonban hiányzik a hagyatékból, publikációkban és levelezésben sem említik, illetve talán ez az a csomagolópapír, amiről 1937-ben azt írta Emil Altmann, hogy nagyon meglepte az új terv, hiszen Lukáts teljesen más stílust használt, mint korábban.11


Lukáts Kató ma is használatban lévő csomagolópapírja az Altmann & Kühne számára (részlet), többszínnyomás, 50 × 70 cm, magántulajdon


   A korszak tervezői előszeretettel alkalmaztak egzotikus országokra utaló motívumokat a csomagolásokon, különösen az olyan, messziről importált áruk dobozán, mint amilyen a dohány, kávé, tea, utalva ezzel származási helyükre. Lukáts két csomagolópapírján is használt távoli kultúrákra utaló ábrázolásokat. A Kínai csomagolópapíron vörös alapon fehérrel madártávlatból ábrázolt városi tájat látunk. A geometrikus vonalakkal, szigorúan szerkesztett épületek között keskeny csatornák futnak. A magas falakkal körülzárt kerteket szamárhátíves hidak kötik össze. A sétáló, csónakokban evező és tavakban fürdőző emberalakok mellett olyan fantasztikus állatok is feltűnnek, mint például fehér pöttyös fekete szarvas, vagy fehér elefánt. A minta pontos előképét nem ismerjük, érdemes azonban összevetni 18. századi kínai vagy „chinoiserie” paravánokkal, amilyen például a Vogue 1923. novemberi címlapján is szerepel.12 A Kínából származó paravánok szintén madártávlatból láttatják a tájat, azokhoz hasonló jellegzetes kínai építészeti elemekkel, melyek Lukáts labirintusszerűen bonyolult rajzán is felbukkannak, mint például a hidakkal ellátott csatornák, a kerek ablaknyílások, pagodák és épületekkel körülzárt udvarok.
   Lukáts orosz művészetre emlékeztető motívumokkal díszített csomagolópapírjára arany háttérben vörös, kék és fehér színekkel hagymakupolás épületeket, hajót, lovas szánt és hintót tervezett. A fő motívumok közé síkszerűen, szemből ábrázolt, népviseletbe öltözött férfi- és nőalakokat rajzolt. Az autentikus hatás kedvéért az Altmann & Kühne felirat cirill betűkkel is szerepel a szán alatt.
   Az öttornyos templom tagozatai a moszkvai Kreml jellegzetes épületeit idézik, természetesen erőteljesen stilizáltan és átértelmezve. Feltűnnek különböző képzeletbeli lények, például emberfejű-madártestű teremtmény is. A csomagolópapírhoz illő szalagot is ilyen motívumokkal díszítette Lukáts. Hasonló ábrázolások Kozma Lajos művészetében is fellelhetők: 1920-ban készült Budapesten az úgynevezett Műbarát Háza belső kiképzéseként az ebédlőszoba kazettás mennyezete, melynek ábrázolásai között is találunk hagymakupolás épületeket, emberfejű, madártestű lényeket. Koós Judit leírásából tudjuk, hogy a mennyezet kazettái kék, piros és fehér színnel festettek voltak,13 tehát nemcsak a motívumok, hanem a színvilág is hasonló lehetett. Karácsonyra, húsvétra és Mikulásra ünnepi csomagolópapírokat tervezett Lukáts. Az utóbbi alkalomra készült a krampuszokat ábrázoló papír. (Lásd címlapunkat – szerk.) A vörös háttérben fekete, fehér és arany színekkel ábrázolt jelenetek közül némelyik barátságos, például az ablakba kitett csizmáját néző kisfiú vagy a püspöki ruhában megjelenített Szent Miklós alakja. Feltűnnek azonban vasvillás, lógó nyelvű krampuszok, kosarukba láncolt, illetve asztal alá rejtőző és ijedt arcú gyermekek is. Az ehhez hasonló kegyetlen rajzok megszokottak voltak a korszakban, gyakran készültek ilyen témájú képeslapok.14 Az ábrázolások forrása egy német nyelvterületeken elterjedt népszokásból, a Szent Miklós napját megelőző Krampusnachtból ered. Ezen az estén egy püspöknek öltözött férfi játszotta el Szent Miklóst. Azokat a gyerekeket, akik jól ismerték a hittant, édességgel jutalmazta, akik pedig nem tudtak a kérdésekre válaszolni, a „Klaubauff” nevű lénnyel ijesztgették. Az Alsó- Ausztriában „Krampus” vagy „Grampus” néven ismert lény fekete arcú, bozontos szörnyeteg volt, szarvakkal, vérben forgó szemekkel és hosszú, vörös nyelvvel, összeláncolt kezekkel,15 ahogy a csomagolópapíron is megjelenik.


Lukáts Kató: Csomagolópapír az Altmann & Kühne számára (Kínai), többszínnyomás, 47,6 × 63,7 cm, 1934 Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: MLT-1238

Lukáts Kató Karácsonyi csomagolópapírját ezüst háttérbe helyezett színes motívumokkal dekorálta. Fehér gyöngysorokkal, gyertyákkal és mézeskaláccsal díszített zöld fenyőágak keretébe foglalta a betlehemi jeleneteket, például Máriát a jászolban fekvő gyermek Jézussal angyalok között, valamint a háromkirályokat, de megjelennek játékokat hozó angyalok és ajándékokat osztogató Mikulás is. A bécsi Iparművészeti Egyetem gyűjteményében is van néhány doboz, melyet ezzel a papírral borítottak, azonban Emmy Zweybrück hagyatékában, az osztrák művész munkájaként feltüntetve. A korabeli publikációk alapján egyértelmű Lukáts szerzősége,16 illetve ez a papír is megtalálható a művész hagyatékában, pecsétjével ellátva.17 A két tervező egyébként jól ismerte egymás munkáit, Lukáts Kató hagyatékában is több Zweybrück-csomagolás található. 18 Az osztrák művész egyik, szintén az Altmann & Kühne számára készült papírját pedig a bécsi Iparművészeti Múzeumban és a budapesti Iparművészeti Múzeumban is Lukáts Kató művének tartották. A papír azonban szerepelt a Gebrauchsgraphik című folyóiratban19 Zweybrück műveként, és jól kivehető rajta az „E. Z.” monogram is.


Lukáts Kató: Csomagolópapír az Altmann & Kühne számára (Orosz), többszínnyomás, 47,67 × 63,78 cm, 1934, Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: MLT-1228

   Lukáts és Zweybrück tehát kölcsönösen inspirálhatták egymást, az osztrák művész említett munkájának számos jellegzetes eleme visszaköszön Lukáts Csokréta feliratú papírján. A rózsaszín háttér színes diagonális csíkjai a dombokon tűnnek fel, a különböző osztrák tájakat és osztrák népviseletbe öltözött figurákat pedig a magyar népművészetből vett motívumokra és vidéki jelenetekre cserélte Lukáts. A népviseletben ábrázolt alakok között láthatunk például tehéncsordát őrző gulyást kutyájával, gémeskút előtt vágtázó csikóst karikás ostorral a kezében, cifraszűrben pipázó pásztorokat, szüretelőket, köztük pedig népművészeti tárgyak is előfordulnak: kerámiák, tulipános láda, festett szék. Lukáts Kató legtöbb csomagolástervét ugyan az Altmann & Kühnének tervezte, de magyar cégek is gyakran rendeltek tőle. Készített csomagolópapírt Benyovits Sándor lakberendezési üzlete számára, a Herendi Porcelángyárnak, a Del-Ka Cipőkereskedelmi Rt.-nek, dobozokat a Koestlin Lajos és Tsai Rt., valamint a Magyar Pamutipar Rt. számára, a Gré kozmetikának pedig címkéket és plakátot. A legtöbb csomagolást itthon a Szent István Tápszerművek Rt. és a Stühmer Frigyes Rt. rendelte tőle, mindkét vállalatnak készített külön ünnepi mintákat is. Egyik legszebb alkotása a Stühmer karácsonyi csomagolópapírja (lásd a 2–3. oldalon - szerk.).


Lukáts Kató: Csokréta csomagolópapír-terv, többszínnyomás, 43,6 × 59,6 cm, 1936 Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: MLT-1225
 

• • •

1 http://www.altmann-kuehne.at/11-1-History.html
2 Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: KLT-3000
3 Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: KLT-2998
4 Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: KLT-2996
5 Építészeti Múzeum, ltsz.: 70.022.2057
6 Például: Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: KLT-3007
7 Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: KLT-2234
8 A csomagolópapírok fantázianevei a művész és a vállalat közötti levelekben, illetve a korabeli publikációkban is így szerepelnek.
9 Carl Schütz: Peterskirche und Petersplatz, színezett rézkarc, 1779, Österreichisches Staatsarchiv, ltsz.: 00119471
10 Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: KLT-2234
11 Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: KLT-2995
12 Nem tudjuk, hogy ez a címlap inspirálta-e, de azt igen, hogy ismerte a Vogue-ot, hiszen hagyatékában megtalálható a divatlap olyan száma, amelyből kivágott és vázlatfüzetébe ragasztott képeket.
13 Koós Judit: Kozma Lajos munkássága. Grafika, iparművészet, építészet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. 119. o.
14 Beauchamp, Monte: The Devilin Design. The Krampus Postcards. Fantagraphics, Seattle, 2004
15 Miles, Clement A.: Christmas in Ritual and Tradition. Christian and Pagan. T. Fisher Unwin, London, Leipsic, 1912. 219. o.
16 Például: Modern Publicity. The Annual of „Art and Industry”, Edby . F. A. Mercer, W. Gaunt, The Studio, London – New York, 1935–1936. 114. o.
17 Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: MLT-1235
18 Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: MLT- 7145/1-6
19 A következő cikket kísérő képek között: Frenzel, H. K.: Professor Emmy Zweybrück. Gebrauchsgraphik, 1936/1. 10–13. o.


Lukáts Kató fekete ruhában a fotelben ül, mögötte áll P. Szabó Éva, fotó, 1930-as évek, Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: FLT-25.2
 

///
Lukáts Kató (1900. április 15. – 1990. január 12.) önéletrajza szerint a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán kezdte tanulmányait,1 azonban az intézmény anyakönyveiben nem szerepel a neve. Elkezdte az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola díszítő festészet szakát, de az első osztályt sem végezte el.2 Később újra beiratkozott, ezúttal grafika szakra, ahol mestere az első két tanévben Helbing Ferenc,3 a harmadikban pedig Haranghy Jenő volt,4 de tanulmányait a harmadik év után nem folytatta. 1925-ben házasodtak össze az építész, belsőépítész Kaesz Gyulával, 5 aki akkoriban az Iparművészeti Iskolában tanított.6 Férje tanácsára Lukáts egy évig gyakornokként dolgozott a Globus Nyomdában.7
Az 1930-as években a reklámgrafika különböző műfajaiban alkotott, készített például üzleti kártyát, plakátot, üdvözlőlapot, könyvdíszt, folyóirat-címlapot, valamint divatrajzokat és jelmezterveket is. Mennyiségben és minőségben is kiemelkedőek azonban árucsomagolásai, megrendelői elsősorban édesség-gyártással és fehérnemű-kereskedéssel foglalkozó cégek voltak. A korszakban népszerű és sokat foglalkoztatott grafikusnak számított, munkáit Rosner Károlynak köszönhetően olyan neves külföldi szakfolyóiratok publikálták, mint a Modern Publicity, a Commercial Art and Industry vagy a Gebrauchsgraphik, plakátja bekerült Joseph Binder Colour in Advertising8 című könyvébe, csomagolásai pedig Milner Gray Package Design9 című művébe. Valószínűleg a publikációknak köszönhetően hazai vállalatok mellett bécsi cégek is foglalkoztatták, a legtöbb csomagolást az Altmann & Kühne rendelte tőle, de készített csomagolópapírokat a Palmers és Ella Zirner-Zwieback számára is, sőt még Argentínából is érkezett megrendelés, az Etam helyi vállalatától. 10 Az évtized közepén egy évig tanított az Atelier művészeti tervező- és műhelyiskolában,11 a második felétől pedig férjével és közös barátjukkal, P. Szabó Évával közreműködve részt vett lakberendezéshez köthető alkotások elkészítésében is: Kaesz bútoraihoz intarziát tervezett, P. Szabónak pedig textilmintákat, ezenkívül tapéta- és falikép-terveiről is tudunk.12
   Utazásaik, olvasmányaik és barátaik révén is a házaspár jól ismerte a korszak művészeti irányzatait, többször jártak külföldön: Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában, Németországban, Svájcban és Olaszországban.13 Kaesz Gyula Nyugat- Európába és Egyesült Államokba költözött tanítványai levelekben számoltak be munkáikról, ottani tapasztalataikról. Hagyatékukban a legtöbb levél közeli barátjuktól, Kozma Lajostól származik, de sokat írt nekik többek között Nemes Erich és a Kner család több tagja is.
   A háború után Lukáts megrendelései elmaradtak, de az 1940-es évek második felétől könyvtervezéssel kezdett el foglalkozni: könyvborítók, kötéstervek, ornamentális könyvdíszek, előzékpapír, címlapok, illusztrációk készítésével.14 A Móra Kiadó állandó munkatársaként leginkább gyermekeknek szóló kiadványokat, iskolai tankönyveket, ifjúsági és mesekönyveket illusztrált. A Kodály Zoltán – Ádám Jenő: Énekeskönyv az általános iskolák I. osztálya számára című kiadvány díjnyertes lett „A szép magyar könyv” pályázaton,15 és bronzérmet nyert a Lipcsei Nemzetközi Könyvművészeti Kiállításon.16 Illusztrációiból diafilm is készült.17 Számos általa illusztrált könyvet a mai napig újra kiadnak, Varga Katalin Gőgös Gúnár Gedeon című könyve például 2015-ben 48. alkalommal jelent meg Lukáts Kató rajzaival. Az 1960-as évek második felétől levelezőlapokat, üdvözlőkártyákat tervezett a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatnak különböző ünnepi alkalmakra.18 Még hetvenéves kora felett is kapott megrendeléseket mesekönyvek illusztrálására.19
   Az 1930-as években számos hazai tárlat mellett olyan külföldi kiállításokon is szerepelt, mint például az 1933-as és 1936-os Milánói Triennálé, az 1935-ös Nemzetközi Plakátkiállítás Japánban, az 1937-es Párizsi Világkiállítás. Egyéni kiállítása 1979-ben volt az Iparművészeti Múzeumban, melyhez rövid katalógus is készült.20 1980-ban a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze kitüntetést kapta.21 Hagyatékának jelentős részét az Iparművészeti Múzeum őrzi.

• • •

1 Lukáts Kató önéletrajza. Kézirat. Kiss Éva tulajdona.
2 MOME Lt. 6/a Nappali tagozatos hallgatók anyakönyvei, 25. kötet, 1920/21. 62.
3 MOME Lt. 6/a Nappali tagozatos hallgatók anyakönyvei, 27. kötet, 1922/23. 32.; 28. kötet, 1923/24. 116.
4 MOME Lt. 6/a Nappali tagozatos hallgatók anyakönyvei, 29. kötet, 1924/25. 163.
5 Kaesz Gyula önéletrajza, Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: KLT-2863
6 Kiss Éva: Kaesz Gyula. In: Kortárs Magyar Művészeti Lexikon, 1–3. kötet, főszerk. Fitz Péter, Enciklopédia Kiadó, Budapest, 1999–2001, 2. kötet (2000), 256. o.
7 Lukáts Kató önéletrajza. Kézirat. Kiss Éva tulajdona.
8 Binder, Joseph: Colour in Advertising, The Studio, London – New York, 1934. [s.p.]
9 Gray, Milner: Package Design, The Studio, London – New York, 1955. 48., 85. o.
10 Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: KLT-2949
11 Mezei Ottó: Műhelyek, szabadiskolák. In: Magyar művészet 1919–1945. Szerk. Kontha Sándor. A magyarországi művészet története. Főszerk. Aradi Nóra. 7. kötet. Akadémiai Könyvkiadó, Budapest, 1985. 46. o.
12 Egger Zsófia: Lukáts Kató kapcsolatai a lakberendezéssel az 1930-as években. In: Art deco és modernizmus. Lakásművészet Magyarországon 1920–1940. Kat. Szerk. Horányi Éva, Budapest, Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2012. 95–99. o.
13 Lukáts Kató önéletrajza. Kézirat, Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: KLT-2973
14 Uo.
15 Papíripar és Magyar Grafika, 1959/2. 39. o. A pályázaton több alkalommal is díjat kaptak az általa illusztrált könyvek: Papíripar és Magyar Grafika, 1959/2. 28. o.; Magyar Grafika, 1963/2. 17, 20. o.; Papíripar és Magyar Grafika, 1966/ 3. 43. o.
16 Oklevél. Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: MLT-7283/a, b
17 Benedek Elek – Lukáts Kató: Gyöngyvirág Palkó, Magyar Diafilmgyártó Vállalat, Budapest, 1955
18 Szerződések. Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz: KLT-1844-51
19 Például: Nadányi Zoltán: Az első pogácsa, Móra Kiadó, Budapest, 1976
20 Kaeszné Lukáts Kató kiállítása. Kat. Batáry Ferenc – Bánszky Éva, Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1979
21 Kiss Éva: Kaeszné Lukáts Kató alkalmazott grafikus. In: Kortárs Magyar Művészeti Lexikon, 1–3. kötet, főszerk. Fitz Péter, Enciklopédia Kiadó, Budapest, 1999–2001, 2. kötet (2000), 257. o.

 

Az Altmann & Kühne cukrászda berendezése


Rekonstrukció Kaesz Gyula: Az Altmann & Kühne cukrászda tervrajza alapján (MTA Művészettörténeti Kutatóintézet Adattára, ltsz.: MDK-C-I-32/2197) „A pamlag kék, pettyes chenille-bevonatú, a padló rózsaszín gummi, a falak rücskös felületű tojáshéjszínű tapétázással vannak bevonva. A világítás mindenütt rejtett.” (Forrás: Tér és Forma, 1936/2, 56. o.) © Artmagazin / Szmolka Zoltán 26 |

A Kaesz házaspár 1935-ben cukrászdahelyiséget is tervezett az Altmann & Kühnének egy semmeringi szállodába. A munkába bekapcsolódott P. Szabó Éva takácsmester is, akivel korábban is gyakran dolgoztak együtt. A textiltervező bemutatótermét Kaesz tervezte, akinek bútoraihoz P. Szabó műhelyében készültek a kárpitok,1 Lukáts pedig reklámkártyát és szignetet rajzolt Szabó Évának, aki ezt használta levélpapírján és a textilek címkéjén.2
   Hasonló volt a munkamegosztás a cukrászda esetében is: Kaesz tervezte a portált és a bútorokat, P. Szabó Éva a kárpitot, Lukáts pedig a függöny mintáját és a faliképet, valamint felhasználták az általa korábban tervezett csomagolópapírokat és díszdobozokat. A Tér és Forma folyóiratban 1936-ban megjelent a cukrászda alaprajza, fotói, a képaláírásokban a színek megjelölésével, melynek felhasználásával rekonstruálható, milyen lehetett ez az elegáns enteriőr.3


Lukáts Kató: Kalota, egyszínes nyomott pamutvászon, 43 × 40 cm, 1935, Iparművészeti Múzeum, Textil- és Viseletgyűjtemény, ltsz.: 2011.422.1-2

   A lazac- és krémszínű üvegburkolattal kiképzett portál üvegvitrinjében Lukáts dobozait állították ki, oldalfalát az ő csomagolópapírjával díszítették. A kirakat mellett jobbra nyíló ajtó vezetett a cukrászda fő helyiségébe. Ennek bal oldali falára tükrös falvitrint tett Kaesz, melynek üvegpolcaira szintén Lukáts dobozai kerültek. A vitrin előtt kapott helyet a makassar-ébenfával furnérozott, félköríves pult. A jobb oldali falat Lukáts Kató két alakot ábrázoló faliképével dekorálták. Ez alatt futott az íves alaprajzot követő pad, melynek kárpitja P. Szabó terve alapján készült, szürkéskék alapon sárga pöttyökkel díszítve, előtte két fémasztal kerek üveglappal. A pad melletti térelválasztó funkciót betöltő függöny Lukáts Kató munkája. A „Kalota” néven említett textil halvány terrakotta alapon fehér szarvast, magyar népviseletbe öltözött alakokat, templomot ábrázol. Szabó Éva így írt róla: „Ez volt az első olyan nyomott textil Magyarországon, mely modernsége mellett népi ornamentika felhasználásával készült.” 4 Ezzel a mintával bútorok huzatát is díszítették, valamint női ruhákat is terveztek belőle, például Szabó Éva hagyatékában található olyan fotó, melyen szintén ebből az anyagból varrt női kabátok láthatók.5 A rózsaszín gumipadlóhoz érdes felületű, tojáshéjszínű tapétát választottak. Ebből a térből nyílt a sárgára lakkozott vasbútorokkal berendezett terasz, melynek két szélső oldalára tükröt helyeztek el, a bejárattal szemközti falát pedig egy fotó díszítette, aminek előterében Ligeti Miklós Tünde szobrának részlete látható, míg a háttérben a Budavári Palota Savoyai terasza tűnik fel.


A cukrászdahelyiség alaprajza (Forrás: Tér és Forma, 1936/2. 55. o.) „A bonbonüzlet alaprajza. Az aránylag kisméretű üzlethelyiség térhatásának megbővítésére szolgálnak az alaprajzi idom íves sarkai és a háttérben kialakított terrasz, amelynek hátsó lezárását egy óriási tájképfotó adja, továbbá két olyképpen beépített nagy tükörlap, hogy az ezekben visszatükröződő berendezésrészek a végleges kivitelben majd tényleg létesülő további belső cukrászdahelyiségek csalódását keltsék.”


Kaesz Gyula – Lukáts Kató – P. Szabó Éva: Cukrászdahelyiség az Altmann & Kühne számára, fotó, 1935, Forster Központ, Magyar Építészeti Múzeum, ltsz.: 73.582


Kaesz Gyula: Portál az Altmann & Kühne cukrászda számára, fotó, 1935, Forster Központ, Magyar Építészeti Múzeum, ltsz.: 73.595


Kaesz Gyula: Kirakat az Altmann & Kühne cukrászda számára, fotó, 1935, Forster Központ, Magyar Építészeti Múzeum, ltsz.: 73.551 „A portál kívül lazac és krémszínű üvegburkolattal van kiképezve, a fémalkatrészek rozsdamentes fémből készültek.”

   A berendezés megvalósulásáról sajnos nincs információ, valószínűleg nem az Altmann & Kühne vállalat rendelte, legalábbis a házaspár és a cég tulajdonosai közötti levelezésben nincs erre utalás. Kiállították viszont 1935-ben a Szép otthon – Boldog élet kiállításon6 (melynek katalógusában részletes listát közöltek a kivitelezőkről), 7 valamint a Milánói Triennálén 1936-ban8. A padot a kiállítás után átszállították P. Szabó Éva bemutatótermébe, melyet Kaesz Gyula tervezett.9 Tehát úgy tűnik, hogy a berendezést kifejezetten csak a kiállításokra készítették.
 
• • • 
 
1 P. Szabó Éva: Kaesz Gyula. Művészet, 1970/2. 23. o.
2 Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: MLT- 6591; MLT-6666/2
3 Tér és Forma, 1936/2. 54–56. o.
4 P. Szabó Éva: Textiltervezők a két háború között. Kaesz Gyuláné, Lukáts Kató. Ipari Művészet, 1967/2. 57. o.
5 Iparművészeti Múzeum, Adattár, ltsz.: FLT-22.972
6 Magyar Iparművészet, 1935/9–10. 230. o.
7 Szép otthon – Boldog élet. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat Jubiláris Lakásés Iparművészeti Kiállítása. Kat. Nádai Pál, Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1935. 14. o.
8 P. Szabó Éva: Kaesz Gyula. Művészet, 1970/2. 25. o.
9 i. m. 24. A pad egy 1937-es fotón is látható. A bútor, 1937/8. 116. o.