2020-ban kizárólag női művészek alkotásaival gyarapította gyűjteményét egy baltimore-i múzeum

A Baltimore Museum of Art nemrég bejelentette, hogy 33 újabb művel gyarapodott gyűjteményük – többek között Laura Aguilar, Loïs Mailou Jones és Jaune Quick-to-See Smith alkotásaival.

A vásárlással a múzeum teljesítette azt az egyéves vállalást, amit 2020-ra ígért: csak női művészek munkáit szerzi be az adott évben. A 2020 Visions (2020 Víziók) nemcsak a gyűjteménygyarapítást érintette, hanem kiterjedt a nő művészek alkotásainak szentelt kiállításokra és programokra is. A célkitűzés nem véletlenül 2020-ban valósult meg: ebben az évben ünnepelték a nők választójogának századik évfordulóját az Amerikai Egyesült Államokban. 

A múzeum összesen 49 női művész 65 alkotását vásárolta meg 2020-ban; e művészek közül 40 – köztük a baltimore-i Valerie Maynard – esetében ez volt az első alkalom, hogy munkájuk bekerült az intézmény mintegy 95 000 tárgyú állományába. A múzeum 2,57 millió dollárt költött felvásárlásokra a tavalyi évben.

A 33 legfrissebb szerzemény vegyes médiumhasználatról tanúskodik – tartalmaz szobrokat, festményeket, papíron készült munkákat vagy éppen fotókat. Az akvizíció egyik kiemelt témája a korai sziluettfestés, köztük az egyiket az irokéz Kay WalkingStick készítette Fantasy for a January Day (1971; Egy januári nap fantáziája) címmel. Valamint Jaune Quick-to-See Smith, Salish / Cree / Shoshone művész monumentális térképfestménye, az Echo Map I (2000; Visszhangtérkép I.), ami nyomon követi a spanyolul beszélők eloszlását az USA-ban. Hogy ez a két alkotás bekerült a múzeum gyűjteményébe, nem csak azért fontos, mert női művészekről van szó. Hanem mert jelentős előrelépést jelent abból a szempontból is, hogy felhívja az intézmények figyelmét az indián alkotók kortárs munkásságára – amire ezidáig nemigen került sor.

Walkingstick fantasy january scaled

WalkingStick: Fantasy for a January Day (Egy januári nap fantáziája), 1971


Egy másik mérföldkő Loïs Mailou Jones színes portréjának, az 1945 körül készült Untitled (Two Women) – vagyis Cím nélkül (Két nő) – című festményének beszerzése volt. A Bostonban született művész és oktató, aki hét évtizedes karrierje során olyan művészeket tanított, mint Alma Thomas és Elizabeth Catlett, továbbá jelentős nemzetközi hírnevet szerzett, és ő volt az az afro-amerikai művész, akinek az elsők között rendeztek önálló kiállítást a bostoni Museum of Fine Artsban. A festmény nemcsak azért nagy lépés, mert Jones első műve, ami bekerült a múzeum gyűjteményébe, hanem mert az első színesbőrű női festő, akinek az 1960-as évek előtti alkotását vásárolta meg az intézmény.

Jones untitled two women scaled

Loïs Mailou Jones: Untitled (Two Women) – Cím nélkül (Két nő), 1945



Forrás: hyperallergic.com

cramer_astronautic_age-1-300-2-1.jpg
Fókuszban a nők a London Art Weeken

A London Art Week digitális platformján Art History in Focus (Fókuszban a művészettörténet) címmel tematikus cikkeket, videókat és online kiállításokat osztanak meg. Az októberben útjára induló projekt középpontjában az elmúlt 400 év jelentős női művészei, valamint a művészet világában tevékenykedő nők – például galeristák, gyűjtők, kurátorok, tudósok és műkereskedők – állnak.

full_003962.jpg
Nők a kult mögött

Két jelentős nő kap kiemelt figyelmet jelenleg a művészet világában, egyikük nem meglepő módon, a másik ittléte elég nagy fordulat. Mindketten hazájukat elhagyva lettek világhírűek, egyikük történelmi kényszerből menekült, a másikat simán csak ambíciói mozgatták. Lehetőségeiket, családi hátterük adottságait jól használva tudtak látványos változásokat hozni – részben pop-kulturális területen. Közben mindketten házasodtak, majd váltak, és felneveltek két-két gyereket.

full_004054.jpg
Nők, nők, nők

Az Artmagazin sosem vallotta vagy deklarálta feministának magát, mindössze szívesen mutattunk női életműveket, örömmel tettünk fel nőnemű művészeknek az élet nagy dolgaira vonatkozó kérdéseket interjúkban és izgatottan utaztunk a Velencei Biennáléra, amikor kiderült, igazából nem is Kandinszkij festette Kupkával holtversenyben az első absztrakt képet, hanem egy eddig ismeretlen svéd festőnő, Hilma af Klint. Nem bánjuk azt sem, ha olvasóink számára a művészettörténet színpadán a tehetséges férfiakkal fémjelzett művészcsoportok takarásából előtérbe segíthetünk egy-egy nagy formátumú nőt, sőt nőcsoportot, vagy ha egy korszak jól ismert képén árnyalni tudunk pár meghatározó nőalakkal.