David Bermant kinetikus művészeti gyűjteménye új otthonra lelt

A David Bermant Alapítvány 98 kinetikus művet ajándékozott a Butler Institute of American Artnak.

Az Ohio állambeli Youngstownban található Butler Institute of American Artnak adományozott művek között Marcel Duchamp, Nam June Paik, Pol Bury és Jenny Holzer alkotásai is fellelhetők. A felajánlott gyűjtemény értéke körülbelül 3,4 millió dollár.

Ugyan Naum Gabo és Antoine Pevsner 1920-as, Realista Manifesztum című kiáltványában már szóba kerül a kinetikus művészet, de csak 1955-ben kezdett szélesebb körben ismertté válni, amikor a párizsi Galerie Denise Renében megtartották a Le Mouompan című csoportos kiállítást. A tárlaton a kinetikus alkotások mellett op-art munkák is megjelentek – olyan nemzetközi művészekkel, mint Jean Tinguely, Alexander Calder vagy Jesús Rafael Soto. 

David Bermant bevásárlóközpont-fejlesztő és műgyűjtő 1965-ben kezdte el felépíteni kinetikus művészeti gyűjteményét. A kollekció összeállításánál fontos szempont volt, hogy a mozgással foglalkozó művek a lehető legkülönfélébb eszközökkel közelítsék meg a témát – pl.  elektronika, robotika, holográfia, mágnesesség, fény és még sok egyéb. A gyűjtő 1986-ban alapította meg a David Berman Alapítványt, hogy „ösztönözze és támogassa a kísérleti képzőművészetet, ami formáját, tartalmát és anyagát a huszadik század végi technológiából meríti”. David Bermant 2000-ban hunyt el.

Duchamp rotorelief

Marcel Duchamp: Rotorelief (részlet)

Az alkotások között megtalálható Marcel Duchamp Rotorelief (1935–1953) című sorozata is, aminek művei hat kétoldalas korongokból állnak, ezeket litográfiákkal illusztrálta a művész. A Rotorelief alkotások játékos optikai illúzióval operálnak, amik csak a forgatás (pl. lemezjátszón) által nyernek értelmet. Bermant 1977-ben kezdett el egy viszonylag megfizethető Duchamp-műre vadászni. Végül 1979-ben sikerült is beszereznie Paul Shanley kiadójától a már említett művet.

Bermant jó barátságban volt az intézet igazgatójával, Dr. Lou Zonával. A gyűjtő már korábban is ajándékozott műveket az intézménynek – sőt annak múzeuma, a Beecher Center egyik szárnya, amit kifejezetten az újmédia-művészetnek szentelnek, Bermant nevét viseli.  A legfrissebb ajándékok is ide kerülnek: már elkezdték installálni a műveket, várhatóan idén nyáron be is fejezik.

 

Forrás: hyperallergic.com

full_006248.png
ILYENKOR AZ EMBER SAJÁT MAGA KELL, HOGY FELTALÁLJA A SPANYOLVIASZT

A világban sorra nyílnak az op-arttal, kinetikus művészettel foglalkozó kiállítások. A madridi Thyssen-Bornemisza Múzeumban például most éppen Victor Vasarelyé, aki fő kapcsolódási pontunk ezekhez az irányzatokhoz. A tárlat kurátora a budapesti Vasarely Múzeum igazgatója, Orosz Márton, akivel nemcsak erről, hanem az előkészületben lévő frankfurti és párizsi kiállításokról is beszélgettünk. Szóba kerültek a Vasarely-életmű által felvetett problémák, az örökösök, de Vasarely utópiái és a budapesti intézmény jövője is.

full_000073.jpg
A fény embere

Kepes György (1906– 2001) születésének centenáriumára
Száz esztendeje, 1906. október 4-én született Kepes György a Heves megyei Selypen. Olyan családból származott, ahol az írástudás és a világ megismerésének vágya meghatározó erejű volt. A 19. század végén volt egy orvos sarkkutató a családban Kepes Gyula (1847–1924) személyében, de akadt köztük filozófus, ügyvéd, szabadságharcos, diplomata, mûfordító és újságíró is, itthon a család legismertebb tagja valószínűleg, a ma már médiasztárnak számító Kepes András. Elsősorban az ő, valamint mûvészek, tisztviselôk és szakemberek együttes erőfeszítéseinek köszönhető, hogy az életmű 1991-től Egerben, a Kepes György Vizuális Központban megismerhetô.

full_000737.jpg
Jean Tinguely portréja

Newton almájával veszi kezdetét az olyan történetek sora, melyek a zsenialitás korán megmutatkozó előjeleként állítanak be gyermekkori eseményeket. A legenda szerint a brit tudóspalántának egy fáról lehulló gyümölcsöt megfigyelve sejlett fel először a földi és égi mechanika rendszere, mely majdnem három évszázadon keresztül szolgált egyedülálló alapként és kritériumként a tudományos világkép kialakításához. A newtoni episztémébe született bele James Watt, aki nagymamája konyhájában ült, amikor az egyik fazékról leröpítette a fedelet a forró gőz – a fáma szerint ekkor született meg a gőzgép ötlete, amely világra szóló lökést adott az ipari forradalomnak. A gépről, az iparosodott társadalom alapmítoszáról pedig senki sem alkotott sokszínűbb és nagyszabásúbb víziót annál a Jean Tinguelynél, aki gyerekkorában állítólag legszívesebben zörgő vízimalmokat fabrikált a Bázel környéki erdőkben csordogáló patakokra.