Megújulás az állandóságban

Laczai Veronika

A Pannonhalmi Főapátság a 2021-es emlékezés és az idei megújulás hívószavai után jövőre a zarándoklat, azután pedig az ünnep témájának szenteli kulturális és spirituális évadát: a konceptuális ívvel a Szent Márton-bazilika felszentelésének nyolcszázadik évfordulójára készülnek. A Megújulás című kiállítás is ebben a kontextusban valósult meg, kurátora, Don Tamás és a hat kiállító képzőművész a fogalom egyéni megélését, lelki folyamatait és az élet különböző szakaszaiban bekövetkező változásokat vizsgálta; olyan eseményeket, amelyek a magunkhoz és környezetünkhöz fűződő viszonyunk átgondolására késztetnek. A felkért alkotók ezen felül az egyházi megújuláshoz, illetve Pannonhalmához is kapcsolódtak médiumukban, témájukban vagy az alkotás során.

A kiállítótérben Molnár Judit Lilla Addig – amíg című dupla mókuskereke fogadja a látogatót – ha hozzám hasonlóan a kiállítás végéről indul el —amelyet meg kell hajtania ahhoz, hogy meggyőződjön a tekercsen látható felirat végtelen ismétlődéséről. 

Az egyik szélén „bírom, amíg írom”, a másikon pedig „írom, amíg bírom” olvasható, amellyel maga a néző veti papírra a félelem állandóságát a kudarctól és a kontrollvesztéstől. A kiégés, azaz fizikai-érzelmi és mentális kimerülés megtörésének lehetőségeként jelenik meg a megújulás, amelynek során valamilyen egyensúly létrehozására törekszünk, de – az izmok működésével vont párhuzam alapján – minél több erőfeszítést teszünk ennek érdekében, annál könnyebben fáradunk ki. Az installáció a megújulást közvetlenül megelőző időszakon túl a modern aszketizmusszerű, pattanásig feszülő önfegyelemre is reflektál, amely immár a kapitalista világrend égisze alatt öntudatlanul a produktivitásunkra irányuló körforgásban nyilvánul meg.

2022 03 21 phalma kiallitas terek 33

2022 03 21 phalma kiallitas terek 07
Molnár Judit Lilla: Addig – amíg

Fátyol Viola fotográfiáiban is jelen vannak a megújulással járó kétségek, személyes narratívájában az önmagunkért való léttől egyre távolabb kerülve a szülő-gyermek kapcsolat örömeinek és nehézségeinek összekapcsolódását teszi láthatóvá. Az Én fiam című munkájának részletében a világba érkező élet összefüggéseivel foglalkozik, amely az anya életének prioritásait és látásmódját is megváltoztatja. Az új szerepkörrel járó felelősség és gondoskodás az anya magáról alkotott képét is átformálja: a Másik életben tartásának feladata olyan lemondásokkal jár, amelyek feloldódnak a születés csodájában. Míg a fotográfus a Mária gyermek Jézussal képtípus ikonográfiáját felhasználva jelenik meg gyermekével, környezetében a transzcendentális fény áradását fényképezte, amely a sötétséggel alkotott kontrasztjában mutatkozik meg. A fény bibliai jelképe a teremtés pillanatától jelen van, minden élet megjelenésének előfeltétele, de univerzálisan az emberi történelem dialektikája és az egyéni döntések is leírhatók a fény és sötétség folytonos küzdelmével. 

A fény az igazság, amely a 204 című munkában a kórházi neoncsövek rideg világításaként tér vissza az installált plexilemezeken. A montázsolt rétegek és az üvegcsékről készített képek transzparenssé válnak, a koraszülött kisbaba és édesanyja első heteinek élményei egy steril álom képsoraivá alakulnak. A cím az etetéshez használt tejesüvegek számára utal, amelyekkel először tapasztalták meg a kötődés új formáját, annak megörökítése pedig terápiává vált a művész számára. 

2022 03 21 phalma kiallitas terek 03
Fátyol Viola: Én fiam

A megújulás nem önmagunk radikális átalakításában vagy megváltoztatásában fogalmazódik meg Borsos Lőrinc installációjában sem, sokkal inkább egy új rend felé tartó hosszútávfutásként. Az Önkritikus portré (2013–2016) második verziója a fiktív művész egykori alkotói és identitásválságának feloldására irányult alkotások és a terápiás munka fúziójából jött létre a személyes mitológia, vallás, család és identitás kérdéseire fűzve. A kiállított videómunka két év tematikus beszélgetéseinek véletlenszerűen generált részleteiből áll, a pár képzőművészeti, egyéni és családi nézeteiről szól, az ahhoz kapcsolódó tárgyak pedig az installáció részeivé váltak. A Paradise Lost (Elveszett paradicsom) festményeken is megjelenő, fekete zománcfestékkel készített háromszögek egymással szemközti falakon láthatók, csúcsaikat piros lézersugárhoz hasonló fonalak kötik össze. A Last Words (Another Name) (Utolsó szavak [Egy másik név]) márványtáblái is láthatók az asszamblázs részeként: az egyén kudarcát a párkapcsolat és hit szűrőjén keresztül láttatják. A középen elhelyezett bútorokból, kövekből és egyéb tárgyakból álló, eredetileg Oltai Kata által elrendezett emlék-Wunderkammer Szenteleki Gábor reflexiófestményeit, a Borsos Lőrinc életében fontos, kapcsolatiságot és évődést hangsúlyozó elemeket foglalja magába. Valószínűleg a befogadók nagy részének lehet hasonló első benyomása az Önkritikus portréról, mint a kiállításon mellettem álló kisiskolás fiúnak – „Értem, de nem értem, oh my God” –, de a művel konstruált narratíva nem is a tökéletes megértést célozza; inkább nekünk szegezi a kérdést, milyen formákban realizálódhat az intimitás és az emberélet könnyűségének érzése. Az egyik videórészletben a biztonság helyett a kihívások keresése is megfogalmazódik a megújulás állandó forrásaként, ahogyan a kiállított mű is átalakult; eredeti keletkezése után hét évvel, retrospektív módon teszi láthatóvá az egykor rejtőzködő felismeréseket.

2022 03 21 phalma kiallitas terek 28
Részlet Borsos Lőrinc Paradise Lost (Elveszett Paradicsom) című sorozatából
2022 03 21 phalma kiallitas terek 10
A bútorokból, kövekből és egyéb tárgyakból álló emlék-Wunderkammer

Mátrai Erik Csak a fénye című installációjában a monstranciát takarja el részlegesen egy oldalán lyukas fehér kockában, a kegytárgy jelenlétét így a kiáradó fény jelzi; amint a szentségmutatót szeretnénk megvizsgálni, a ráirányított szpotlámpák fénye akadályozza a látásunkat. Mátrai művészetében – Szenteleki Gáborhoz és Borsos Lőrinchez hasonlóan – központi helyen állnak a szellemi-spirituális kérdések, a Krisztus színeváltozása és az Angyali üdvözlet tizenhárom éve már látható volt a pannonhalmi kiállítótérben. A falszöveg szerint a művész egy szerzetessel folytatott beszélgetése után arra jutott, hogy a 21. században már nem lehet ikonokat készíteni, ez pedig fordulópontot jelentett művészetében is: az absztraktabb viszonyulás eltérő, mára jellemző anyaghasználatot – mint a füst és a fény – is eredményezett. A tekintet irányításával és a tárgy elrejtésével a tapasztalás alternatívájaként a hitet és bizalmat kínálja fel, amellyel az egyén felelősségének és egy felsőbb hatalomba vetett bizalmának párbeszédére felel, a dialógus pedig a megújulás csatornájaként működik.

2022 03 21 phalma kiallitas terek 34
Mátrai Erik: Csak a fénye

A katolikus liturgia kellékének felhasználásával és a vele megteremtett szakrális olvasattal Mátrai műve sokkal szorosabban kapcsolódik Pannonhalmához és a lelki megújuláshoz. Hozzá hasonlóan Puszt Zsófia is a spiritualitásra reflektál a helyi közösség bevonásával: a bencés gimnázium 11. b osztályos tanulóival részvételen alapuló alkotást hoztak létre. A hatnapos workshop eredményét, egy videómunkát és egy élőképről készített fotográfiát láthatunk a kiállítótérben. Míg az utóbbin az „ember embernek a farkasa” felirat olvasható latinul, és a fogalom szakrális olvasatával foglalkozik, a rövidfilm a különböző életszakaszokban kikényszerített, a „fölös rétegek” levetkőzésével és az önreflexióval járó fájdalmas megújulásról szól. Az időbeliség is kulcsfontosságú a műben, hiszen ahogy a koncepcióban is olvasható, sosem tudhatjuk, mennyi időt tölthetünk el egy-egy életszakaszban, mire ismét a megújulás fázisa következik.

2022 03 21 phalma kiallitas terek 32
Puszt Zsófia és a bencés gimnázium 11. b osztályos tanulóinak közös alkotása

Juhász Nóra a tinédzserkor periódusát emeli ki, amely számára az utolsó ciklusokban mérhető, fejlődésként megélt korszak, ezt pedig a felnőttkori káosszal állítja szembe. A Srácok a ködtenger felett festménysorozat Caspar David Friedrich romantikus víziójának parafrázisaként a pannonhalmi tájba ültetve tárul a látogatók elé, az ezeréves apátság kortalannak tűnő architektúrája a folytonos változásban lévő tinédzserek fölé tornyosul. A fiatalok „bizonytalansága, elvágyódása és profanitása” képviseli az efemer időt, amely az évszakokat szimbolizáló focipályán a természet körforgásában jelenik meg.

2022 03 21 phalma kiallitas terek 13
Juhász Nóra Srácok a ködtenger felett című sorozata

Az egymásba csúszó idősíkok a megújulás romantizálásán túl annak bizonytalanságát is magukba foglalják, teret adnak az állandóság és változás ellentétes erőinek, amelyek szimultán hatnak ránk. 

A tárlaton az újjászületés fáradságos és hosszadalmas folyamatnak tűnik, amely állandósul, és végül formát ölt. Nem pátoszos célként, hanem a megsemmisülés elkerülésének kényszere folytán válik anyagivá, a saját időnk más időkhöz képest sejtett viszonyává: az állandók mi magunk vagyunk, a művészet közvetítésével viszont mások megújulásának forrásai is. 

Megújulás, Pannonhalmi Főapátság Főmonostori Kiállítótér, Pannonhalma, 2022. november 11-ig

full_006015.png
Kibékülés vagy felejtés?

A Pannonhalmi Főapátság elmúlt huszonöt éve került terítékre a Kibékülés című kortárs képzőművészeti kiállításon, ami egy időszak lezárása és egyben az új apát beiktatásával egy új korszak kezdete is. A visszatekintés azonban óhatatlanul maga után vonja a múlt fájó részleteinek megidézését.

Screenshot 2020-10-05 at 10.30.57.jpg
EGY PORTRÉRÓL

2019 novemberében elkészült Várszegi Asztrik volt pannonhalmi főapát portréja, és elfoglalta helyét a monostor főapáti portrégalériájában. A portrét Lábady István Balogh Rudolf-díjas fotóművész készítette. Tanulmányom apropóját az adja, hogy a több száz éves portrégalériában ez az első fotográfia. Először e tény jelentőségéről írok, majd e jelentőség mélyebb megértése érdekében a festett portrékról, aztán pedig a fényképezett portrékról. Végül az elkészült képről szóló részben, a konkrét munka sajátosságai mentén összegzem a tanulmányban kifejtett dilemmát.

full_006127.png
Visszajátszott jövőképek

Az idei főapátválasztással csaknem három évtizedes korszakot zárt le a pannonhalmi bencés apátság. Múltba tekintő főmonostori kiállításukhoz azonban szokatlan feldolgozási módszert választottak, hiszen a zárt közösség belső problémáival és vétkeivel, a mulasztással és a veszteséggel való szembenézéshez, az általuk kezdeményezett kibéküléshez kortárs képzőművészeket hívtak segítségül. Hogyan tart tükröt, mit láthat és mit láttathat a világi szem egy szerzetesrend belső életének eseményeiből? Segítői vagy mediátorai lehetnek-e a művészek az önvizsgálatot, más nézőpontok elfogadását és a bocsánatkérést is feltételező folyamatnak?

full_000663.jpg
Ütött az óra - avagy a láthatóvá tett időképzet ( A Pannonhalmi Bencés Főapátság Barokk Idő című kiállításáról)



Ki gondolná, hogy a precíz óraműszerkezet kidolgozása és az órahasználat széles körű elterjedése hatással lehet a művészetelmélet téziseire is? Pedig így van: az időmérés pontosságának radikális fokozódása előhozta a képen ábrázolható pillanat problémáját.

full_004210.jpg
Irány Pannonhalma!

Szerencsések azok a gimnazisták, akiknek helybe jön egy olyan kiállítás, vagyis nem egy, hanem két olyan kiállítás, mint amilyen a Kép és kereszténység, illetve az Ikon és ereklye. Az újonnan átadott pannonhalmai Apátsági Major Látogatóközpontba Bokody Péter által kiválasztott anyag nagyon világos gondolatmenetet követve (szinte Hans Beltingnek dedikálva), befogadható mennyiségben vezeti végig az érdeklődőt azokon a stációkon, amiket a keresztény témák ábrázolása bejárt a táblakép kialakulásáig.

full_005544.png
Az idők végezete

Hogy az időnek lenne vége, nehezen elképzelhető, a benne megvalósuló dolgoknak viszont tudjuk, hogy van.