KRIPTO/MŰVÉSZETI NÉZŐPONTOK II. ÖRÖK TÉL
A tavaly decemberben a MODEM-ben rendezett, az NFT-piac demokratizáló hatására és művészettörténeti jelentőségére fókuszáló NFT DEB Generative Dimensions konferencia után a Ludwig Múzeum és a Budapest Centre for Long-Term Sustainability (BC4LS) szervezésében megvalósult esemény most intézményi oldalról közelítette meg a kérdést. A Fenntarthatóság a művészet és gazdaság keresztmetszetében című sorozat első eseménye a Paradigmaváltás a múzeumi gyűjteményezésben. Avagy mi a közös a digitalizált mű és a pénz között? (sic!) címet viseli, és szeptember 14-én rendezték meg.
A tudattágítás parafenomenológiája
Idén Igor és Ivan Buharov, avantgárd filmekkel foglalkozó független alkotók nyerték a Kassák kortárs művészeti díjat. Ennek apropóján tavalyi, a Melegvizek országa című, már a sorban ötödik játékfilmükről Tamás Dorottya, a Pszeudoposzt kollektíva tagja írt recenziót. „Ha szeretnénk valamilyen módon megközelíteni, fel kell szabadítanunk tudatunkat a rá nehezedő megfejtéséhség alól. Ennek egyik lehetséges módja, ha az összefüggések kergetése helyett az ellentétekre koncentrálunk."
Megújulás az állandóságban
A Pannonhalmi Főapátság a 2021-es emlékezés és az idei megújulás hívószavai után jövőre a zarándoklat, azután pedig az ünnep témájának szenteli kulturális és spirituális évadát: a konceptuális ívvel a Szent Márton-bazilika felszentelésének nyolcszázadik évfordulójára készülnek. A Megújulás című kiállítás is ebben a kontextusban valósult meg, kurátora, Don Tamás és a hat kiállító képzőművész a fogalom egyéni megélését, lelki folyamatait és az élet különböző szakaszaiban bekövetkező változásokat vizsgálta; olyan eseményeket, amelyek a magunkhoz és környezetünkhöz fűződő viszonyunk átgondolására késztetnek. A felkért alkotók ezen felül az egyházi megújuláshoz, illetve Pannonhalmához is kapcsolódtak médiumukban, témájukban vagy az alkotás során.
Az ábrázolás lehetetlensége
Tasnádi József Munkácsy-díjas képző- és médiaművész. Alkotásait az elvont fogalmiság és részletekbe menő precizitás jellemzi. Szemléletmódja egyszerre tudományos és poétikus, inspirációit empirikus tudásból és váratlan megfejtésekből meríti. Az elmúlt évtizedben érdeklődése az új média felé fordult – a MODEM második emeleti kiállítóterében ebből az időszakból származó digitális művei (installációk és videómunkák), valamint korábbi rajzai láthatók. Minden munkához rövid leírás tartozik, a sorokat pedig ő maga jegyzi. Alkotásai így formát öltött gondolatok, amelyeknek a néző számára nem üzenete, hanem jelentése van.
A cukiság emancipációjáról
Ambivalensnek tűnhet kortárs képzőművészeti alkotásokra a cuki jelzőt használni. A cuki jelzőről Jeff Koons lufikutyái vagy Takashi Murakami színes-illatos pop virágai juthatnak eszünkbe; popkulturális jelentőségüket részben az őket övező viták erősítik. A cuki, mint a fogyasztói társadalom kedvelt szava a képzőművészetben első pillantásra pejoratívnak, kiüresedett dekorativitásra vonatkozó jelzőnek hat.
A fájlnév: soldier
Egy évvel ezelőtt hunyt el Révész László László képzőművész, tanár, a Képzőművészeti Egyetem egykori docense. A szomorú évforduló apropóján a Pszeudoposzt-kollektíva tagja, Kergyó Zsófia írt értő elemzést az alkotó életművének egyik utolsó, 2014 óta készített műciklusáról, az online közösségi médiában megjelentetett Instagram-médiarajzokról, amelyeken kiválóan átüt a Révész László Lászlóra jellemző finom humor és intellektus.
Ádám Anna mozdulatkollázsai
Találós kérdés: leginkább performanszokat tár elénk, sokat utazik, néha felülvizsgálja a bibliai szexualitás erkölcshagyományát, a józan rave bulikban ő az, aki a képzőművészet és a színház határmezsgyéjén táncol, és mindemellett még harcosok klubját is üzemeltet nőknek. Ki az?
Azt hittük, mi nézzük őt, pedig a kép szuggerál minket
Horst Bredekamp Képaktus című könyvének törzsét a 2007-ben Frankfurtban tartott Theodor Adorno-előadásai adják, és a 2015-ös új kiadás jelent meg tavaly magyarul is, Nagy Edina fordításában.
Kripto/művészeti nézőpontok
Az ArtReview néhány napja megjelent Top 100-as listáján, ahol évente rangsorolják a legbefolyásosabb művészeti szereplőket, idén egy nonhumán entitás, az ERC-721 foglalta el az első helyet. A nem felcserélhető token szabványt négy évvel ezelőtt hozták létre, és tavaly terjedt el igazán, amikor annak hatásai, hogy az online térbe kényszerültünk, a műtárgypiaci szereplők pozícióit is elérték. Mint minden szubkultúra, az NFT-művészet is a fennálló rendszerrel szemben kezdte meg működését, olyan értékrendi javaslatokkal, mint a művész intézményrendszerben elfoglalt szerepének átgondolása, a művészet hozzáférhetőbbé tétele és kortárs művészetfogalmaink módosítása. Villámgyors elterjedése és demokratizáló igénye miatt azonban mostanra a tömegkultúra és a művészet területén túlnyúló párbeszédek részévé vált, amelyet a kriptoművészet közösségi médiához hasonló sajátos működése is megerősít: az alkotók és műveik értékét nem a lassan formálódó kánon, hanem a rájuk irányuló figyelem és saját kapcsolati hálójuk határozza meg.
Töredezett ritmusok
Nyugtalanító zakatolás a vártnál hosszabb ideig tartó sötétben. A nézőtérrel szemben felvillan egy reflektor, hideg fényében nehézkes a látás. A szemközti falon kitárul egy ajtó: belépnek az előadók. Négyen négyfelé helyezkednek el a térben; lassú mozdulataikat fokozatosan gyorsuló forgás váltja egy helyben, majd szanaszét, végül együtt érnek földet a fal tövében. Látványuk hömpölygő ruhahalom: egy végtagokkal tűzdelt önálló entitás. Egységes testükre éles fény vetül, az árnyékokkal teremtett kontraszt drámai, felismerése asszociációs kényszert szül – Caravaggio képein látható hasonló. A gyűrődő textiltömeg lassan felbomlik, a táncosok elválnak, majd újra összeérnek. Levetkőznek.
Sekélyes mélységek
A Squid Game (Nyerd meg az életed) egy kilenc epizódból álló dél-koreai túlélődráma, amelyben kilátástalan anyagi helyzetben lévő emberek egy titkos valóságshowban versenyeznek az életüket megváltó óriási pénznyereményért. A hagyományos koreai gyerekjátékokon alapuló vetélkedő szabálya egyszerű: aki veszít, azt a helyszínen kivégzik. A Hwang Dong-hyuk által írt és rendezett sorozat a Netflix gyártásában készült, a szeptember 17-i bemutatót követően pedig alig egy hónap alatt vált a csatorna történetének legnézettebb műsorává, ezzel együtt globális popkulturális jelenséggé.
A test felszabadításának rituális gyakorlatai
A Budapest Galéria két jelenlegi kiállításának közös kapcsolódási pontja a tánc. A Mozgásban. A Budapest Tánciskola című tárlat egy önmagát időről időre átformáló intézmény négy évtizedes múltját, ezzel együtt a magyarországi kortárs tánc történetét eleveníti fel, az És a falakat bőrnek nézed című kiállítás pedig kortárs képzőművészek reflexióin keresztül tesz kísérletet a tánc és a rituális gyakorlatok közötti összefüggések feltérképezésére.
Szemforgató Széphercegnő
Idősebb Lucas Cranach a Cuspinian házaspárról festett kettős portréján a feleség, Anna mesebeli tájban, gondosan felcicomázva ül, és leplezetlenül unatkozik. Szabó Eszter Anna arcát – az üveges és mégis szikrát szóró szemekkel - felkasírozta egy falapra, és átfestette huszonegyedik századi nővé, aki szétcsúszott copfjával és cérnavékonyra rajzolt szemöldökívével ha lehet még dühösebb.
OFFEFOGLALÓ
A Pszeudoposzt kollektíva négy hallgatót rejt az MKE képzőművészet-elmélet szakáról. Kergyó Zsófia, Laczai Veronika, Tamás Dorottya és Urbantsok Tímea a harmadik OFF-Biennáléról szóló szövegeikben a közös írás rendhagyó formáit kereste. Öt részes sorozatunkat záró cikkük az idei OFF kapcsán felmerült kérdéseiket körüljáró beszélgetésük átirata.
Egy befogadhatatlan kiállítás befogadhatatlan kritikája
Az OFF-Biennále keretében bemutatkozó ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség az ökológiai válság egy-egy aspektusának megismerése és a közös proaktív gondolkodás érdekében a képzelet felszabadításának programját hirdeti meg, hogy alternatív, akár pozitív jövőképeket találjunk. Szemügyre vettük az A.P.A. Galériában található bázisukat, majd négy szempontból vizsgáltuk a kiállítást; tekinthetünk-e a projektre és a műalkotásokra képzőművészetként, egyes alkotók hogyan értelmezik a kutatásalapú művészeti munkát, a projektek közötti kapcsolat hogyan köthető a képzelet felszabadításához, végül hogy a kiállítás által közvetített tudás mennyire befogadható.