Május 13-án nyílik az idei Velencei Képzőművészeti Biennále, amelyet 57. alkalommal rendeznek meg 2017-ben. A november 26-ig látogatható kiállítás a Viva Arte Viva címet kapta, főkurátora, Christine Macel művészettörténész, a párizsi Pompidou Központ vezető kurátora. Összesen 86 ország képviselteti magát a Giardini történelmi pavilonjaiban, az Arsenale területén, az egykori hajóépítő csarnokokban és a város egyéb helyszínein. Három ország – Antigua és Barbuda, Kiribati valamint Nigéria – első alkalommal vesz részt a Biennálén. A központi nemzetközi kiállítás, a Viva Arte Viva kilenc egységből áll a Giardini központi pavilonjától az Arsenaléig, és 51 országból 120 meghívott művész munkáit mutatja be. A központi kiállításon Csörgő Attila és Hajas Tibor munkái is szerepelni fognak.
A héten előnyben lesznek a kiadvány- és grafika-fanok – több eseményen is megcsodálhatják rajongásuk tárgyait.
Vannak olyan eszközök és teljesítmények, amiknek kevesebb kreditet adunk, mint amennyit megérdemelnének.
Németh Hajnal egyórás pszeudo-musicaljében a férfi szerepére jelentkező nő számok kiejtésével fejezi ki az érzelmeit, az újságíró-jelölt médiavállalatok és hírcsatornák neveit sorolva énekel, az építész szerepére pályázó színész pedig Thoreau Walden-jéből idéz passzusokat.
A FUNDAMENTA ‒ AMADEUS Ösztöndíjpályázat jóvoltából a következő tanév során Kovács Tibor III-ad éves szobrász hallgató, valamint Székely Ian IV-ed éves festő hallgató részesül a havi 75.000 forint tanulmányi ösztöndíjban.
86 éves korában elhunyt Magdalena Abakanowicz, lengyel szobrász és textilművész.
Április 27-én indul a 27. MEDIAWAVE Film és Zenei Együttlét.
Színházi előadás roma civilekkel és Sárosdi Lillával az anyaságról, közösségi dokumentumfilm egy aprófalu jövőjéről, részvételi színházi előadás a menekültkérdésről és több közösségkutatás-módszertani könyv bemutatója.
A gordiuszi csomó metaforájának erejét elképzelhetősége adja. A gondolat, hogy egykor nemcsak a történetekben, de a valóságban is létezhetett egy háncsból készült, tekervényes szerkezet, amely Gordion városában látható és megtapintható volt. A valós csomót egy történet szerint Nagy Sándor kettévágta, a képzeletet azonban több mint két évezrede foglalkoztatja, vajon milyen éles lehetett a kard, amellyel suhintott, milyen trükkel csavarodott önmagába a háncs, és hogyan maradhatott a szekérrel együtt évszázadok alatt is ép. Az utókort tehát a materiális, technikai kérdések foglalkoztatják, s első látásra ilyen probléma a csomó utánzása is. Lehetséges-e ma gőzölt és hajlított bükkfalécekből, fémcsavarokból, rétegelt faelemekből az ókori struktúra hasonmását létrehozni? Újraalkotni egy mítoszok révén elevenen maradt, ugyanakkor épp a mítoszok által a múlt ködébe burkolt tárgyat.
A hét egyharmada a kortárs fotó, a másik harmada a kortárs képzőművészeti kiállításokon zajló tárlatvezetések, a harmadik harmada pedig egy nagy költözés jegyében zajlik. Mondjuk, hogyan.
Későknek, feledékenyeknek, workaholicoknak vagy bárkinek, akinek nem volt ideje megnézni.
Életének 78. évében elhunyt Kovács Attila.
Az Everybody Needs Art örömmel mutatja be OMARA (Oláh Mara), "Gondolj amit akarsz" című egyéni kiállítását.
Néhány évvel ezelőtt, amikor Szegeden festészetet tanultam, felmerült az ötlet, hogy csoportos parafrázis-kiállítást csináljunk a tanszéki galériában. Az egyik kedves barátom Marcel Duchamp 50 köbcentiméter párizsi levegőjét választotta, melyet egy kiürített és visszaragasztott parizercsomagolással parafrazeált, így egy adott művet egy másik, Duchamp által kedvelt munkamódszerrel, a jelentéspluralizmus segítségével alkotott újra. Az eszményi párizsi levegő helyett, korunk élelmiszeriparának szégyenfoltjára, a párizsira hívta fel a figyelmet. Mindenkinek eldicsekedett, hogy „Szerintem ez Duchamp-nak is tuti, bejönne!” Persze még mielőtt világszintű hírnévre tett volna szert munkájával, a takarító szemétnek ítélte, és kidobta a dokumentálatlan gyöngyszemet. Ez volt az első személyes találkozásom az hommage fogalmával, a Frida Fiestas 2 pedig a legutóbbi.
A Költészet napján Hevesi Judit Holnap ne gyere című, most megjelent kötetéből ajánlunk egy verset, és nem csak azért mert a műnek vannak képzőművészeti vonatkozásai is. A szerző történetesen odavan a hatalmas víziókat, elbűvölő látványokat, nagyléptékű fényinstallációkat megvalósító izlandi-dán kortárs képzőművészért, Olafur Eliassonért. Hogy ennek milyen hatása van a lírájára, azt mondja meg az olvasó!