A hét a kiállításmegnyitók jegyében telik – most igazán megtapasztalhatjuk, hogy milyen az, amikor minden napra esik egy-egy megnyitó. Képzőművészeti események lesznek szinte mindenhol: dunai hajón, kortárs galériában, szórakozóhelyen, múzeumban és vidéki helyszíneken is!
A filmes toplistákat lehet imádni, lehet utálni, de az egyszer biztos, hogy a nagybetűs Képkorszakban, amikor minden „távoli ismerősünk” gépén nullahuszonnégyben fut a uTorrent és szinte bármi elérhető a neten, rendkívül hasznos lehet egy-egy ilyen válogatás. Előttünk a képözön, és nagyon nem mindegy, hogy ebben a túlkínálatban mire figyelünk. Haladhatnánk tematikusan, korszakok vagy műfajok szerint, igazából minden érdekes, a javallat most mégis Artmagazin-specifikus: kortárs képzőművészek, hivatásos képalkotók sorolják fel életük eddigi legmeghatározóbb 5 mozi- vagy filmélményét – és ebből nem csak az derül ki, hogy egy művész mit meg hogyan néz!
A héten több alkalommal lesz lehetőségünk mozizni, a szerelemről diskurálni és a kiállításmegnyitók sem maradnak el.
A médiaművészet komplex fogalma nem pusztán a szoftveralapú, hanem az analóg technikai apparátusokat használó műveket (fotó, film, videó) is magában foglalja. Utóbbiak többek között dokumentációs eszközként szolgáltak az 1960-as évektől Magyarországon is megjelenő új művészeti jelenségek (akció, happening, performance) számára. A művészettörténeti kanonizációs folyamatok eredményeként mára ezek a felvételek – mint az események egyedüli, kiállítható reprezentációi – autonóm műtárgyakká váltak. Mindezek tükrében tehát az újmédia-művek megmentése az utókor számára lényeges feladat. Az újmédia-művészeti alkotások megőrzése azonban immateriális természetük, efemer jellegük; a napról napra elavuló szoftverek és az állandóan változó technikai környezet miatt rendkívül körülményes.
De vajon mit is kell pontosan megőrizni? Milyen módon védhető meg egy digitális mű a rohamos technológiai elavulástól? A folyamatos átalakítási eljárások során hogyan őrizhető meg az egyes alkotások eredetisége? A március 26-ig látogatható „Mentés másként…” – Mi marad az újmédia-művészetből? című kiállítás ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat.
Stuart Franklin tárlatvezet, Max Pinckers előad csütörtök este a Nagymező utcában.
Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című regényével lett a 2017-es Aegon-díjazott.
Későknek, feledékenyeknek, workaholicoknak vagy bárkinek, akinek nem volt ideje megnézni.
Szerdán kezdődik nagy várakozással övezett 5. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál, ahol a legújabb nemzetközi és magyar rövidfilmek vetítésein kívül szakmai programok is várják az érdeklődőket.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Termében 2017. március 31-én, pénteken 16 órakor nyílik a LUDWIG 2017, a Peter és Irene Ludwig Alapítvány ösztöndíjpályázatának kiállítása.
A második alkalommal jelentkezik a Riders on the Mall (ROM), a képzenészek, pixellovagok és audiovizuális kísérletezők találkozója.
A KW Institute of Contemporary Art január 20-tól újraindult programja az előző év Transmediale kiadásával szinte folytatólagosan a párbeszéd fontosságára hívja fel a figyelmet. Tavaly az elsősorban innovatív technológiák társadalmi összefüggéseivel foglalkozó fesztivál ezt meglepő módon egy festészeti műfaj felújításával tette. A tipikusan angol képekről ismert modellt – egy csoport egybegyűlt elmélyült eszmecseréjét – emelte át élőbe, olyan modern közösségi felületekre, mint például a Voice Republic. A KW a dialógus témájához idén szintén a művészettörténetből válogat, méghozzá a dél-afrikai Ian Wilson tevékenységén keresztül, felkért művészek részvételével. „A párbeszéd »nyitottvégűsége« és együttműködésen alapuló természete kedvez egy saját magából következő, inkluzív stratégiának, amely hangok és narratívák sokféleségének ad kibontakozási lehetőséget” – hangzik a kurátori ismertetőben. Egyszerűbben fogalmazva: a kommunikációs formák tanulmányozása és „feltörése” iránti igény a közelmúlt politikai katasztrófáinak utólagos beismerése. A „senki se gondolta volna” Brexit vagy éppen a trumpizmus térnyerése mindenkit arra vezetett, hogy átgondolja a visszhangkamrák, az egymástól elszigetelt, online információs ökoszisztémák fenntarthatóságát és valósággal való kapcsolatát.
Ember legyen a talpán, aki a héten lépést tud tartani a képzőművészeti közeg eseményeivel. Egyetlen hétköznap esténket sem kell az otthon magányában töltenünk, ha nem éppen arra vágyunk. Beköszön Pestre a vidék, itt a tavasz és hozza magával a szerelmet, a Kassákban rendezett konferencián pedig a múltba is visszatekinthetünk.
Szalay Péter 1981-ben született Pécsett, ahol hüllők és más nehezen kifürkészhető élőlények vizsgálata mellett művészeti tanulmányait is kiteljesítette: a középiskolai keramikus képzést követően a Pécsi Tudományegyetemen folytatta pályáját szobrászhallgatóként. Bár környezete szerint a kézügyessége „ördögi”, hamar felismerte, hogy a szobrászatban őt nem ez érdekli. A mesterségbeli tudás újra és újrajáratása helyett ezért a talált tárgyak helyzetbe hozása és a kinetikus installációk DIY kivitelezése felé fordult. Mellébeszélés nélkül mesélt nekünk többek között arról, hogy mi érdekli Arnold Schwarzenegger életművében, vagy hogy milyen felkészültséggel nyúl a nagymamájától örökölt kecses kis szemüveghez.
Folytatódik a párbeszéd a kortárs művészet megőrzéséről, amely 2015-ben nemzetközi restaurátorok, művészettörténészek és szakértők bevonásával indult el.
A héten több tárlatvezetésen és performanszon vehetünk részt. Sőt, Pesten jelen lehetünk egy fontos kiadvány debütálásánál. Azok pedig, akik utazással töltenék a majdnem hétvégi jó időt, elmehetnek vidékre is, például Pécsre, ahol egy oktatási intézmény történetével ismerkedhetnek meg.