![full_004026.JPG]()
A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület hagyományos éves kiállítása idén a megszokott kiállítási forma helyett kísérleti modell szerint szerveződött. A kurátor felelős szervező,1 Timár Katalin és a Stúdió tagjai hosszas előkészítő workshop során dolgozták ki az október 1. és 19. között, Budapest negyvenegy különböző pontján – köztereken, vitrinekben, kocsmákban, turkálóban, kirakatban, zöldségesnél – a város mindennapi helyszínein fellelhető kiállítás felépítését. A kurátor-művész kapcsolatot alkotótársi viszonyként kezelő projektben az alapot a mini kiállítások szövevényes hálózatstruktúrája, a résztvevők együttműködéséből kibomló kísérletezés, valamint a közös gondolkodás jelenti. Ugyan erről a közös előkészítő munkáról a bemutatott művek nem árulnak el sokat, a projekt folyamatszerűségének hangsúlyozása mindenképpen indokolja, hogy a kiállítási forma maga is a kiállítás részeként értelmeződjön – az egyéni munkák mellett a résztvevő művészek és a felelős szervező közös műalkotásaként.
Az FKSE éves kiállításának másnapján a nyakamba vettem a várost, és az idén negyvenegy, jobbára belvárosi helyszínen megrendezett kiállítás felfedezésébe kezdtem. A művek október 1. és 19. között – a néhány hagyományos kiállítótértől eltekintve – olyan változatos helyeken tűnnek fel Budapesten, ahol többnyire nem találkozhatunk kortárs képzőművészettel, vagy legalábbis nem ilyen formában: üzletekben, szolgáltatóegységekben, utcákon.
Az Artmagazin standszépségmérő bizottsága aranyalmáját az idei Art Marketen a fiatal galériának számító Trapéz falára tapasztotta.
A bécsi vásárt, a Viennafairt idén rendezték meg tizedszerre. Akár jubilálhattak is volna, pezsgős vödrökkel és tűzijátékkal, de csak tették a dolgukat, mint rendesen. Három évvel ezelőtt orosz befektető-milliárdosok megvették az egész céget, kineveztek két dinamikus kurátoramazont, hogy trendi New York-i fazon szerint fogalmazzák újra a fair arculatát. Ezt kemény kézzel le is vezényelték – majd kilépett az egyik orosz milliárdos (a második évben), és lelépett az egyik igazgató (idén, egy hónappal a vásár kezdete előtt), de maradt a fiatal, kazahsztáni születésű Christina Steinbrecher-Pfandt. Itt épp nagyonkék szerelésben pózol a vásár nagyonkék felirata előtt (az egész Viennafair idén ebben a nagyonkék arculatban tobzódik):
Seres Szilvia beszélgetése Bodoky Tamás Pulitzer- és Gőbölyös Soma-díjas újságíróval, az atlatszo.hu alapító-főszerkesztőjével.
Két nő állít ki a 2B Galériában.
Két nő saját élethelyzetéből kiindulva reflektál más nők életére.
Munkáikat – konkrét és átvitt értelemben is – a hiány ábrázolása köti össze. Mindkét sorozat valamilyen veszteség feldolgozásával foglalkozik, az egyik családi titokra keresi a magyarázatot, a másik egy szakítás utáni talpraállás lépéseit jeleníti meg.
