A negyedik lista Kokesch Ádám képzőművészé. Aki olvasta az eddigi Top 5 válogatásokat, talán már nem lepődik meg, hogy Ádám felsorolásának élén a Ludwig Múzeum (és a Műcsarnok) körüli események állnak... ez azonban tulajdonképp az egyetlen egyezés az eddigiekkel.
Nyári visszatekintős Top 5 sorozatunkban a következő Kürti Emese művészettörténész, műkritikus válogatása a 2012/2013 évad legfontosabbnak ítélt eseményeiből. (A 4. helyen kiemelt Gallery8-ban ma nyílik a Többszörös expozíció – A roma holokauszt emlékezete című kortárs művészeti kiállítás.)
Kürti Emese hatvanas évek neoavantgarde művészetével, a korszak szociokulturális kontextusával foglalkozik, valamint írásokat publikál a kortárs művészet kurrens tárgyköréből.
Laki Júlia tavaly szerzett mesterdiplomát a CEU Gender Studies tanszékén, 2013 január óta a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület titkáraként dolgozik. Alább az ő válogatása a 2012/2013 évad legfontosabb eseményeiből.
Visszatekintve a 2012/2013-as évadra, megkérdeztük a kortársművészeti színtér öt jeles, különböző területeken tevékenykedő képviselőjét, a 2012 szeptembere óta eltelt időszakban mely eseményeket tartják a legmeghatározóbbnak, legizgalmasabbnak. Elsőként jöjjön Spengler Katalin szakújságíró, szerkesztő, műgyűjtő válasza.
Ősz Gábor katonai bunkereket és felhőkarcolók szobáit alakította át camera obscurává, hogy falnyi méretű fotókat készítsen. Fehérre festett egy parkot, hogy csakis filmes technikai módszerekkel eljátszhassa a napfelkeltét. Átfestette a műtermét úgy, mintha a valóság negatív filmen jelenne meg. Mire akar rájönni a Hollandiában élő, most a Ludwig Múzeumban kiállító művész, aki Antonioni Nagyításában a rejtélyes gyilkosság után kutató fotóséhoz hasonlítja munkamódszerét?
Jeremy Deller első látásra egymástól távolinak tűnő eseményeket kapcsol össze egyszerre szellemes és fenyegető képekben, rámutatva a brit társadalomban dúló feszültségekre.
A román projekt könnyed, olcsó (értsd: kevés pénzbe került) és mindennap változik – mintha a falvédőről érkezve mit sem tudnának a drámai tartalmak, grandiózus költségvetések és megingathatatlan „júniusban odateszed, novemberig úgy marad” monstre installációk velencei fesztiváljának nagy hagyományairól. Ennek élesen ellentmondani látszik azonban a pavilon témája, amely maga a biennále: Alexandra Pirici és Manuel Pelmuş az elmúlt majd' 120 évből válogatott egykor kiállított műveket és pillanatokat retrospektív „kiállításához”, amelyeket egy folyton változó összetételű, részben amatőr performer csapattal játszatnak el.
Esterházy Marcell Velencébe ment Biennálét nézni, ezért megkértük, készítsen nekünk egy szubjektív válogatást a kamerájával. Marcell tehát nem indokolt, csak videózott (bár annyit elárult, hogy az orosz pavilon nem a kedvence), így a szövegeket a szerk. írta a következő öt biennálés anyaghoz. Danaét, az argoszi királylányt Zeusz arany eső képében termékenyítette meg – fiuk, Perzeusz lett később az a hős, aki megszabadította a világot a szörnyűséges Medúzától. Az ókori mítoszok e legtestetlenebb násza Vadim Zakharov felfogásában meglehetősen anyagias formát ölt: az üvegtetőről arany érmék hullnak a felső szint padlójába vágott lukon át az alsó kiállítótérbe, amelybe csak nők léphetnek be.
- Hagyjátok abba a fúrást! – Ezt egy kisfiú kérte, hogy hallani lehessen az egyik csapat előadását, míg a másik még ácsolt. Ez kb. össze is foglalja a lényeget, pláne hazai áthallásokkal. Csak akkor készülnek el a dolgok, ha nagyon összetart mindenki.
Somogyi Hajnalkától kaptam a felkérést, hogy szeretnének egy kritikát az Art Center Budapest mobil appról olyan valakitől, aki valamelyest ért a kortárs művészeti szcénához és az alkalmazásokhoz is. Mivel foglalkozom kortárs kultúrával és alkalmazás fejlesztéssel, sőt többször impulzus-felhasználója voltam ilyen szolgáltatásoknak utazásaim során, kaptam az alkalmon, hogy megnézzem, mit tud egy artapp Budapesten.
Ezen a hétvégén, július 19-21. között a tranzit.hu többször is levetíti Peter Watkins La Commune (Paris, 1871) című 5 óra 45 perc hosszú filmjét a Bánkitó Fesztiválon. A nyilvános beszélgetésekkel kísért filmvetítések kulturális időszerűségéről és politikai motiváltságáról benyomást szerezhetünk az eseményhez készített blogot olvasgatva is, de aki veszi a fáradságot, és a fesztiválra ellátogatva végignézi a maratoni dokudrámát, szinte biztos, hogy utána más fénytörésben látja majd az önszerveződés, a radikális társadalmi megújulás, a történelmi párhuzamok és emlékezet kérdéseit, ahogyan a globális tömegkommunikáció jól bejáratott módszereit is. Filmrajongóknak és kommünároknak kötelező (– hátha egyszer levetítik Budapesten is.)
A sorozat előző részeiből nagyjából kiderülhet, hogy hányféle érdeknek kell megfelelnie egy kortárs aukciónak. Az összes szempont figyelembe vétele ugyan segíthetné a dinamikus árképzést, azonban az ezzel járó transzparencia nem kedvence a szereplők mindegyikének, így nem is támogatják kellőképpen. Hogy jó legyen a művésznek, a galériásának, az aukciós háznak, az eladónak (ha másodlagos piacról van szó), és legyen rá vevő is – nos, erre talán nem is sok az esély, ha az árverést nem találják ki és építik fel következetesen, ha nem rendelkezik kellő presztízzsel az aukciós ház, a tételsort nem az aktuális gyűjtői preferenciáknak megfelelően állítják össze, túlárazzák a tételeket vagy a vevőket nem ösztönzik eléggé a vásárlásra.
hardcore sex asian porn anal hard porn babe porn movie porn porn watch
