A tegnapi napnál már említettem, hogy a paradicsomi Ádámot és Évát vízhajtással lehet működtetni. Ez nem véletlen, mivel az egész Octopus Helyszín fő témája a víz. A Ludwig Múzeum sátra előtt ki van állítva Fehér László vasrajz-modellje, a Zuhanyzó. Kicsit arrébb az Agora névre keresztelt nemzetközi képzőművészeti fesztivál festményeit csodálhatjuk meg. Ötletesek, eredetiek. Címük sajnos nincs, a fantáziánkra bízták a kérdést. A szigetelés felénél bátran kijelenthetem, hogy a képzőművészet virágzik a fesztivál keretein belül.
Az Octopus Helyszínen már egy ideje szemléltem egy érdekes, de érthetetlennek tűnő alkotást. A mű a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Vizuális Kommunikáció Tanszékén készült, Szirtes János egyetemi tanár önálló műtermi kutatásának keretében. Vízhajtással működik. A figurákat egy kötél köti össze a fogantyúkkal, amiket a szigetlakók húzogathatnak, életre keltve a képet. A mű a Paradicsomban ábrázolja Ádámot, Évát, a kígyót és sok más érdekes lényt, akik valószínűleg nem voltak ott a „kezdetekben”...
Óriási tömeg árasztotta el idén is a Hajógyári-szigetet. A legtöbb szó, ami a fülünket megüti nem magyar, főleg német vagy francia, esetleg angol. Napközben az élet nyugodt, estefelé viszont a megtelt táblát nyugodtan ki lehetne függeszteni! Ilyenkor aztán végképp szívesebben keresi fel az ember a nyugodtabb sátrak egyikét. Az Octopus Összművészeti Helyszín remek kikapcsolódást nyújt mindenkinek, aki kicsit el szeretne szeparálódni a giga zenés sátrak őrületétől.
Az Avignoni Kortárs Művészeti Központ – az úgynevezett Lambert Gyűjtemény – június eleje óta fogadta a neves amerikai absztrakt festő, Cy Twombly kiállítására érkezőket. Minden rendben zajlott egészen addig, míg meg nem jelent a színen Rindy Sam, a kambodzsai születésű francia művésznő. Rindyt teljesen lenyűgözték a költői csurgatások és az absztrakt gesztusok. Olyannyira, hogy rávetette magát az egyik festményre és... Megcsókolta.
1889-ben Van Gogh megszállottként dolgozott a Saint-Remy melletti szanatóriumban, egyre mélyebbre süllyedve az elmebaj mocsarába. Párizsban élő műkereskedő öccsének, Theónak el is küldött egy csinos ceruzarajzot, a vad liánokként kavargó apró virágokról – a vázlat ma az amszterdami Van Gogh Múzeum büszkesége. A kutatók idáig hiába keresték a rajz után készített eredeti olajfestményt. Majd egy bostoni restaurátor szenzációs felfedezéssel állt elő, pár nappal ezelőtt...
Jövő hét szerdán kezdetét veszi immár 15. alkalommal a Sziget! 1993 óta sok víz folyt le a Dunán. A hajógyári sziget arculata is merőben megváltozott az első fesztiválhoz képest. A rengeteg program között szinte lehetetlen eligazodni. Szinte minden, ami művészetnek nevezhető helyet kap a szigeten, legyen szó zenéről, táncról, irodalomról, színházról, képzőművészetről. Az Octopus Összművészeti Helyszín ad otthont ezeknek rendezvényeknek már évek óta.
A német kulturális örökséget ápoló amerikai Neue Galerie közszemlére állította egyik legújabb szerzeményét, Kirchner Berlini utcaképét. Az expresszionizmus egyik főművét tavaly novemberben szerezte meg 38,1 millió dollárért a galéria számára a világhírű kozmetikumcég, az Estée Lauder multimilliomos örököse. Roland Lauder nagyvonalú ajándéka nemrég még a berlini Brücke Múzeum falán lógott. Az eset persze egy restitúciós történet része. És elég kacifántos.
A kínai kortárs művészet lázban ég. A lassú politikai átrendeződés közepette a képzőművészeknek sikerült rákapaszkodniuk a nemzetközi műtárgypiac expressz-vonatára. Legalábbis egyeseknek. Zhang Xiaogang egyik festményéért több mint 2 millió dollárt fizettek New Yorkban márciusban, Xu Beihong realista háborús képe pedig 9,2 millióért kelt el egy Hong Kong-i árverésen áprilisban. Őrült árak! De hol dolgoznak a népköztársaság művészei? Például a 798-as kerületben.
Bajban van a londoni National Gallery. Sürgősen elő kellene teremtenie jó 100 millió fontot (37 milliárd forintot!) több remekmű megmentésére. A gyűjtemény nem a maradványképzés miatt került nehéz helyzetben, hanem a visszakozó kölcsönzők miatt. A lordok – a műkereskedelmi pezsgésnek vagy átmeneti pénzzavarnak köszönhetően – megunták az ideiglenes nagylelkűséget, most már bankókat szeretnének látni a festmények helyén.
A Londoni Magyar Kulturális Központ (Hungarian Cultural Center/HCC) 1999 óta működik London egyik legmozgalmasabb negyedében, a Covent Gardenben. A nevet adó piacon kívül a londoni színházak is többnyire erre találhatók. A HCC is egy színház, a Strandról nyíló Vaudeville Theatre hátsó szárnyában kapott helyet. A színház épületét 1869–70-ben C. J. Phipps tervezte. Tizenkilenc évvel később ugyanezzel az építésszel kívül-belül átalakíttatták a színházat, majd 1925-ben Robert Atkinson tervei alapján átformálták és kibővítették. Ekkor húzták fel a kis szűk hátsó utca, a Maiden Lane felé eső részt is, úgynevezett „Adamesque” stílusban.
2003-ban indult útjára a Write 4 Gold Classics névre hallgató graffiti verseny. A rendezvény minden évben egyre szélesebb körben hódít. Idén Európában – az új szabályok szerint – régiónként álltak fel a csapatok a végső megmérettetésre. Most az évközi versenyek első 8 helyezettje mérhette össze tudását. Így alakult ki a déli, északi, keleti és közép-európai döntő. Hazánk a kelet-európai verseny rendezésének jogát kapta meg.
A Christie's július 5-i londoni árverésén gazdára talált a közelmúlt egyik legkiemelkedőbb klasszikus arcképe, Raffaello Lorenzo II. de Mediciről készített csodálatos portréja. A reneszánsz festőfejedelem szinte összes képét rangos múzeumi gyűjtemény őrzi. A 18,5 millió fontért elkelt virtuóz portré egyike az utolsó szabadlábon lévő Raffaellóknak. Mint minden jó klasszikus régiségnek, Lorenzo arcmásának története is bővelkedik kalandokban.
Rendhagyó utat választotta a holland Kulturális Örökség Hivatal kellemetlenül felduzzadt kollekciójának tehermentesítésére. A közgyűjtemény az eBay oldalán, vagyis a világháló virtuális árverező portálján bocsájt áruba 1000 műalkotását. Az internetes eladás már megindult, hetente 50 műtárgy kerül kalapács alá, egészen októberig.
A Velencei Biennále idei kurátora, az amerikai Robert Storr bon mot-ját a művészeti kritika úton útfélen hangoztatja: „A pénz beszél; de nincs mondanivalója a művészetről.” Miközben mindenki tudja, hogy a képzőművészet – legalábbis a világ fejlett régióiban – bombaüzlet. A szédítő iramban emelkedő árak, főleg a kortárs művészeti árak, sok elemzőt kételkedésre indítanak. Richard Feigen a The Art Newspaper hasábjain osztotta meg fenntartásait az olvasóval. Következzék pár részlet tanulságos elemzéséből:
A tapasztalt amerikai űrhajós, David Scott egy vacsorafogadáson ismerkedett meg Paul Van Hoeydonckkal. A kiváló asztronauta egészen különleges kéréssel fordult a világűr iránt érdeklődő belga képzőművészhez: tervezzen neki egy szobrot a Holdra. Az Apollo 15 parancsnoka az Emberiséget jelképező plasztikát egyéni kezdeményezésként kívánta a Holdra szállítani. A projekt rendhagyó körülményei miatt David Scottnak volt pár különleges feltétele.
