A héten három programot ajánlunk egy sétára egymástól, a 6. kerületben: Erményi Mátyás festett firkái az acb Galériában, Révész László László filmje Erdély Miklósról a Képzőművészeti Egyetemen és Juhan Kuus dokumentarista fotói a Mai Manó Házban.
A Hatdé Művészcsoport tagjai – Hitter Magdolna, Horváth Csilla és Lipták Ágnes – az éppen időszerűen megújuló Széna térre terveztek új, 1956-os emlékművet, amely igencsak frissen és progresszíven hat a bronz Sisikkel és Columbókkal borított budapesti köztéri szobormezőnyben.
Az Artmagazinnál fontosnak tartjuk, hogy habár napjaink új cikkek írásával és gondozásával, új lapszámok összeállításával telnek, mégse feledkezzünk meg korábbi tartalmainkról – főleg, hogyha azoknak ma ugyanúgy van aktualitásuk. Íme a legfrissebb HAVI ARCHÍV, csupa novemberi történéshez és kiállításhoz kapcsolódó olvasnivalóval:
Rövidebb a munkahét, de annál sokrétűbb befogadói élményt tapasztalhatunk meg: sáska járta gobelinek a Virág Benedek Házban, Krétától Toledóig ívelő vallásos festészet és világi portrék a Szépművészeti Múzeumban, művészetközvetítés a MODEM-ben (és a múzeumon kívül), mozgó szobrok és térbeli rajzok a Knoll Galériában, a női alkotói szabadság ára a Kassák Múzeumban.
Tavaly hunyt el, nyolcvanéves korában a magyar animáció meghatározó alakja, Jankovics Marcell. Nemcsak a celluloidhoz szorosan köthető szakmában, vagyis filmrendezőként és mozdulattervezőként alkotott jelentőset, hanem papíron, illusztrátorként és látványtervezőként is (írott munkásságáról nem is beszélve). Most elsősorban legfestőibb filmjeinek vizualitásával foglalkozunk, és hogy miből táplálkozik az a forma- és színvilág, ami olyan emlékezetessé teszi ezeket a műveket.
Bús Martina és Kophelyi Dániel közös formációja, a WOFT az FKSE pincéjében mutatkozott be tavaly év végén. Azóta nemcsak több csoportos kiállításon vettek részt, de a PINCÉben megrendezett Let the Jinx Come (Jöjjön az átok) című tárlatuk egészen új lendületet és kiforrott megfogalmazásmódot mutatott kezdeti alkotásaikhoz képest, sőt a kifulladni látszó regionális és budapesti gótikus/neogótikus/újmaterialista/poszthumán/stb. trendekből is egyedi kiutat találtak. Ami nem kis teljesítmény egy ennyire (főleg az Instagram és a művészeti blogok által) leuralt, versengő esztétikai mezőben.
Az Artmagazin Online-on új, a magyar animáció történetére és jelentős alakjaira fókuszáló sorozatot indítunk.
A hét elhalmoz megnyitókkal: keddre, szerdára és péntekre három kiállítást ajánlunk. A Kisterem, az ISBN és a Trafó Galéria után a hétvége kinyílik a belvároson túlra, a Népsziget és Dunaújváros felé.
Az Építészfórum által alapított Média Építészeti Díja tizennyolc éve mutatja be a kortárs magyar építészet legizgalmasabb munkáit. A nemzetközi szaktekintélyekből álló előzsűri idén több mint 160 alkotás közül választotta ki a legjobbakat. A finalisták november 12-én 17:00 órakor az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatják be munkájukat a médiazsűri és a közönség előtt.
Ezen a héten a Néprajzi Múzeumba, a Q Contemporarybe és a Capa Központba néztünk be, az AU Műhely, a Rest in Peace formáció, Dezső Tamás és Hans van der Meer kiállításaira.
Az idén nyáron harmadjára megvalósult Under500 Fesztivál 2020 óta évente kerül megrendezésre Budapesten. Az első kiadás célja az volt, hogy fellépési lehetőséget adjon a független előadóművészeti színtér, azon belül is a kortárs tánc képviselőinek a Covid idején életbe lépett korlátozások közepette. Időközben a fesztivál összművészeti lett, és a kétnapos esemény minden évben a zene, a színház, a tánc és a képzőművészet találkozóhelyévé válik. Az U500 közösségi alapon, horizontálisan, alulról szerveződik, valamint kiemelt céljai között van az eseményt életre hívó közösség mozgásban tartása és bővítése.
„A Fényfékező (© Szilágyi Lenke), aki ezeket a képeket készítette, egyszer majd, remélhetőleg a minél távolabbi jövőben minden kétséget kizáróan halhatatlan alakja lesz a magyar, tehát az egyetemes fotográfiának, milyen kár és zsenánt, hogy a halhatatlanság peremfeltétele éppen a halandóság. De hát senki sem mondta, hogy moziba visszük őket, ahogy Woody Allen jegyezte meg éleslátóan az Annie Hallban, a fortyogó vízben némán sikoltozó homárokat nézve." – Németh Gábor megnyitóbeszéde
