A SOROZAT MINT GONDOLKODÁSI FORMA1

Törvény és szimbólum Rákóczy Gizella festészetében

Nárai Szilvia

1976-ban történt, hogy a Fónyi-növendékként diplomázó, Párizst és a Zsennyei Művésztelepet megjárt Rákóczy Gizella meglátott egy négykarú spirált ábrázoló skóciai sírábrát. Ettől kezdve majd negyven éven át, 2015-ben bekövetkezett haláláig művészetének középpontjában a geometrikus struktúrákban megfestett négykarú spirálok motívuma állt (Négykarú spirálok 6N, 1978).

Full 006549
Négykarú spirálok 6N (6. rész), 1978, szitanyomat, műanyag lemez, egyenként 58,6 x 58,7 cm © HUNGART 2018

A sírábra megismerésének idején papírkollázsaival az absztrakcióig jutó fiatal művész az Erdély Miklós-féle mozaikműhely tagja volt. Erdély révén sok mindenkit megismert a hazai neoavantgárd közegből, de munkássága során a hasonló tendenciákat követő művésztársakkal kapcsolatot nem keresett, izoláltan dolgozott és csak nagy ritkán állított ki. Műveit kevés szakmabeli, leginkább családja és barátai ismerték, de logikáját ők sem minden esetben értették. A rendszerváltás utáni években már gyakrabban lehetett látni, szerepelt több a szimmetriával és ornamentikával foglalkozó tárlaton, önálló kiállításai voltak a Budapest Galériában, a Műcsarnokban és Győrben is. Két tárlatának katalógusába a művészt régóta ismerő Beke László írta a bevezetőket, elsőként próbálva meghatározni, hogy pályája milyen tendenciák mentén mozgott.2 Rákóczy átfogó pályaívét egy nagyobb tanulmányban még a művésznő életében Simon Zsuzsa publikálta.3 Az életmű feldolgozásán több mint két éve dolgozó Zsikla Mónika 2016-ban a Fugában rendezett emlékkiállítást, majd idén az Új Budapest Galériában egy életmű- kiállítást.4 A kiállítással egy időben a Vintage Galéria kiadásában és Zsikla Mónika szerkesztésében megjelent egy hiánypótló monográfia is Transzparens labirintus címmel.5

Screenshot 2020 01 02 at 13.23.15
Rákóczy Gizella, 2005, Fotó: Török Tamás © HUNGART 2018

Visszatérve a kezdetekhez, felmerül a kérdés, mit láthatott a festőnő a mindent meghatározó skót sírábrán? A Brit-szigeteken több, a neolitikumban keletkezett emlékegyüttes található; az írországi Newgrange vagy a skóciai Kilmartin Glen környékén 5000 évnél idősebb képi ábrázolások, többek között spirálvésetek maradtak fenn. Évezredekkel később a kőkorszaki emlékeken talált motívumok némelyike, mint a spirál, a csillag vagy a négyzetrács széles körben elterjedtek és a kelta ornamentika szerves részévé váltak. Rákóczy minden bizonnyal egy olyan kelta ornamentikával díszített sírkövet láthatott, mint például az Ahenny North Cross. A motívum megismerésekor valószínűsíthető, hogy Rákóczy maga is ornamentikaként tekintett a négykarú spirálra, s a következő évben a Hungarovin Borgazdaság Export Vállalat egy félreeső szegletében a mozaikműhelynek köszönhetően, a mintát egy padlómozaikon kivitelezhette. Rákóczy ráébredt, hogy számtalan kapcsolódási lehetőség rejlik a formában, hogy a legkülönfélébb rácsszerkezetek, végtelen minták, szimmetrikus szerkezetek születhetnek belőle. A négyosztású négyzetes mezőből kiinduló négykarú spirálok szerkezetének kidolgozásakor egy matematikai kombinatorikai módszerrel, permutációval dolgozott, amelyekben a számokat színekkel helyettesítette. Az első időben temperával, később akvarellel festett rendszerei kötöttek, a színmezők száma és helye minden esetben adott és véges. Egy-egy sorozat csak akkor lehet teljes és jól olvasható, ha a kombináció minden darabja elkészült. A leggyakrabban 12, 15, 24 lapból álló szériákat egyébként nagyobb struktúrákba szervezte. A forma tökéletesítése után a színnel foglalkozott, beleolvasta magát a színelméleti szakirodalomba, előadásokat tartott különböző kolorisztikai konferenciákon. Eleinte szívesen dolgozott egy szín eltérő tónusaival, például a sárga vagy a szürke árnyalataival. Az 1980-as évektől azonban már csak a három alapszínt és a zöldet, azoknak is egy bizonyos fajtáját használta. Színei kiválasztásában közrejátszottak párizsi élményei, a Saint-Denis-bazilika gótikus üvegablakainak színvilága. 1998 után a temperáról akvarellre váltott, képein kiemelt szerepet adva a transzparenciának, amelynek révén előtűntek ceruzával rajzolt rácsszerkezetei. Egy kulcsfontosságú felismerés hatására színrétegeit a Fibonacci-sorozat számainak egy szakasza alapján 5, 8, 13, 21 rétegben vitte fel a papírra.

Screenshot 2020 01 02 at 13.25.31
A Hungarovin Borgazdaság Export Vállalat számára tervezett és kivitelezett padlómozaik, amely Budafokon a Törley üzemének egyik irodai lépcsőházában még mindig látható, Fotó: Rákóczy Gizella © HUNGART 2018 
és
1977–78-ban készült padlómozaiktervek négykarú spirálmotívummal, papír, színes ceruza © HUNGART 2018

1983-ban korábbi előadásaira alapozva először írta meg rendszerelméletét, amit 15 éven keresztül csiszolgatott. Ennek diagramokkal illusztrált végső variációját 1998-ban műcsarnokbeli kiállításának katalógusában közölte. Míg korábbi írásaiban a spirálrendszerek belsőépítészeti alkalmazhatóságáról is beszélt, a végső variációban már ledobta magáról a díszítőornamentika béklyóját. (Elméletében ugyan már nem kapott helyet, de a gyakorlatban mindvégig tervezett mozaikokat, falburkolatokat, üvegablakokat.) A négykarú spirál Rákóczy számára nem csupán ornamentika, hanem grafikailag és matematikailag is komplex rendszer, ami nemcsak felépíthető, hanem le is bontható, mint azt a Négykarú spirálok magegységben való bontásán (36 rész) szemléltette. A spirál nemcsak sík, hanem térbeli struktúra is, központi része a spirálmag, amire Rákóczy a biológiában és fizikában is alkalmazott latin nucleus kifejezést használta. Ennek a magnak az osztása, a színezése megmutatja a születendő spirál milyenségét, belőle kiindulva születnek az újabb és újabb spirálmagok. A négykarú spirálok Rákóczy természettudományos magyarázatában törvények hordozói. A fizika, a biológia, az űrkutatás napról napra egyre több helyen mutatta meg számára a spirálok jelenlétét.

Screenshot 2020 01 02 at 13.27.40
24 N = 144 N = 576 N, 2001, plexikocka, 24 x 24 cm © HUNGART 2018

Az újabb ismeretanyagoknak köszönhetően egy a napszél leírásakor használt űrkutatási ábra segítségével fejlesztette tovább a szisztémáját, kiterjesztve a négyosztású négyzetek negyedeit két függőleges és két vízszintes irányba. [Pl. 96 N, (96 rész), 1988] Rákóczy életművéhez nyúlva nehéz az ormentika kérdéskörét kikerülni, és talán nem is szabad. De figyelembe kell venni, hogy elméletrendszerében elejétől fogva jelen volt egy másfajta olvasat is, miszerint a spirálok rendszere szimbólumrendszer. Ismeretanyagának egy része A labirintusok könyvén, Paolo Santarcangeli írásán alapult.6 A könyvben bemutatott knósszoszi pénzérmék ihlették a krétai vonalú labirintus sorozatait. Ezek a labirintusok egyben évkörök is, speciális naptárként a számosság egy új fajtáját eredményezték a művészetében. Később hozzájutott a The Mystic Spiral: Journey of the Soul című, a Thames and Hudson kiadó gondozásában megjelent, a new age kulturális áramlatát jól reprezentáló kiadványhoz.7 A két könyv ismeretanyaga igazolta számára, hogy az archeológia, az antropológia, a művészettörténet legkülönbözőbb színterein felbukkanó spirál motívuma a képi ábrázolás kezdeteitől egészen a napjainkig kimutatható. A számtalan jelentéssel rendelkező motívum az időn és a kulturális közegeken átívelő állandó jelenléte révén, egy egyetemes szimbólumrendszer hordozójaként, a tudomány és a művészet szintetizálója a Rákóczy-féle univerzumban.

Screenshot 2020 01 02 at 13.29.38
Rendszer I–XV., 1980, tempera, papír, 52 x 74 cm (részlet) © HUNGART 2018

Rákóczy művészete nem köthető konkrét irányzatokhoz, viszont rokonítható olyan hazai és külföldi kortársakkal, akik geometrikus formanyelvvel dolgozva a strukturális és a matematikai-szisztematikus nyelvezetet képviselték. Mengyán András az 1960-as évek végén spirálisan csavart oszlopszobrot és a négykarú spirálra hasonlító formatranszponációkat készített. A sík- és térbeli alakzatok elmozgatásánál egy egzakt matematikai szisztéma szerint dolgozott. Türk Péter az 1960–70-es évek fordulóján egy négyzethálós rácsszerkezetbe, spirálisan a kép középpontja felé haladva szerkeszti a festményeit. Húsz évvel később az ún. téglaképein kintről befelé vagy bentről kifelé egy spirális vonalon görgette a téglákat. A Valami a foszfénjelekből című ciklusában a spirál mint az egyik foszfénjel állandó formaelemmé vált. A Variációs kísérlet nyitott és zárt kérdésekkel című, szemiotikai alapú fotószekvenciáján pedig Rákóczyhoz hasonló szisztéma szerint kombinálja nyitott és zárt, festett vagy festetlen dobozait. Gáyor Tibor a hetvenes években egy nagy méretű demontázsán építi fel spiráljait. Molnár Vera számítógéppel kivitelezte szisztematikus alapokon nyugvó algoritmusait, s elzárkózott a művek szimbolikus tartalmától, ugyanakkor formadeformációival rokoníthatók Rákóczy Hajlított spiráljai. Molnár Négyzetek 9 és 12 című al- kotása pedig kísértetiesen hasonlít Rákóczy 144 N (24 rész) című ciklusára. Fontos megemlíteni a Rákóczy által személyesen ismert Nemcsics Antal festőművészt, aki a Budapesti Műszaki Egyetem tanáraként színelmélettel és színdinamikával foglakozott, és akinek a könyveit Rákóczy felhasználta színelméleti kutatásaihoz.

Nemzetközi kontextusban a matematikai-geometriai szisztémát alkalmazó Morellet munkásságát már Simon Zsuzsa említette, ugyanő hozta fel Julije Knifer személyét, aki meandereket, a spirálmotívum végtelenített ornemensét festi szegmensekben. A lengyel Wacław Szpakowski ritmikus vonalrajzain az 1930-as években bukkan fel a meander. A cseh Jan Kubiček grafikáin egy középre helyezett négyzetformából kiindulva, a spirált idéző koncentrikusan szerkesztett felületeket hoz létre. Zsikla Mónika Rákóczy négyzethálós lapon ceruzával rajzolt kiszerkesztett struktúráit Agnes Martin szintén ceruzával rajzolt rácshálóival rokonítja. Habár Rákóczy nem a konkrét művészet képviselője, de a törvényen és szimbólumrendszeren alapuló művészete megidézi Max Bill írását, aki szerint a konkrét művészet természetközeli és az univerzális felé tör, s egyik végső konzekvenciája a törvény kifejezése.8 Zsikla egy másik konkrét művészt, Richard Paul Lohse személyét említi még, akinek kiállítását láthatta is Rákóczy 1993-ban az Ernst Múzeumban. Lohse ideológiáktól nem mentes művészetfelfogása szerint alapvető az analitikus gondolkodás, s a képmező nem más, mint strukturális mező. Strukturális mezőin meghatározó volt a négyzethálós rácsszerkezet, megjelent rajtuk a négyzet alakú mag mint a struktúra legkisebb kiinduló eleme. Jellemző volt rájuk a spirálisan szerkesztés, a tengely körüli mozgás. Előfordult nála a négy szín vagy négy színcsoport használata, de alapvetően Rákóczynál jóval bonyolultabb, a színkörből kiinduló színárnyalat-sorozatokkal dolgozott. A teljesség igénye nélkül említett analógiák hasonlatosságokat mutatnak másokkal, de azonosságot nem. Rákóczy monográfiája utolsó, halála miatt befejezetlen sorozata után a Transzparens labirintus címet kapta. Zsikla Mónika legfrissebb kutatási eredményeinek bemutatása mellett Rákóczy rendszerelméletét lapról lapra magyarázza el, rajzolja le. Kalauzként, lépésről lépésre vezet minket a labirintuson át, hogy eljuthassunk a megértés gyönyörűségéhez és élvezetéhez.

1 A cím utalás Dr. Friedrich W. Heckmanns A sorozat elvéről a művészi alkotásban című tanulmányára. In: Sorozatművek. Kortárs művészet magángyűjteményekben. Székesfehérvár, Csók István Képtár, 1976. 7–9. o. 2 Beke László: Szín és matematika Rákóczy Gizella művészetében. In: Rákóczy Gizella festőművész kiállítása, Budapest Kiállítóterem, Budapest Galéria, 2005. o. n., illetve Beke László bevezetője. In: Négykarú spirálok. Rákóczy Gizella festőművész kiállítása. Budapest, Műcsarnok, 1998. o. n. 3 Simon Zsuzsa: Nincs többé szabad szín, szabad forma. Rákóczy Gizella festészete. Balkon, 2012/10, 2–6. és 2012/11–12, 2–11. o. 4 Rákóczy Gizella-emlékkiállítás, Fuga, 2016. július 20. – szeptember 4. Transzparens labirintus. Rákóczy Gizella (1947–2015), Új Budapest Galéria, 2018. szeptember 21. – november 18. 5 Transzparens labirintus. Szerk. Zsikla Mónika. Vintage Galéria, Budapest, 2018. 6 Paolo Santarcangeli: A labirintusok könyve. Gondolat kiadó, Budapest, 1970. 7 Jill Purce: The Mystic Spiral: The Journey of the Soul. Thames and Hudson, London, 1974. 8 Max Bill: Konkrét művészet. In: Maurer Dóra / Gáyor Tibor. Párhuzamos életművek. Városi Művészeti Múzeum, Győr, 2003. 177–178. o.