Artmagazin 4
MODERNizmusok
Grafikákkal sosem találkozunk múzeumok állandó kiállításain, hiszen a papír érzékenysége nem teszi lehetővé a folyamatos bemutatást. Kivételes vállalkozása most a Magyar Nemzeti Galériának, hogy - gyakran cserélgetve a tárgyakat - grafikai kabineteket illesztett be a 20. századi állandó kiállításba. De ha felkeressük a stuttgarti Staatsgalerie 19. századi tömbjéhez kapcsolódó vonzóan új épületeket, ahol nagyszerű összefoglalást kapunk a 20. századi európai művészetről, az időszaki kiállításokon kívül semmi sem utal arra, milyen hatalmas, átfogó grafikai gyűjteményt őriz az intézmény. Pedig - sok más nagy európai múzeumhoz hasonlóan - itt is 18. századi hercegi mecenatúra és műtárgyvásárlás képezte az alapját a reneszánsztól napjainkig születő alkotásokat befogadó grafikai gyűjteménynek, mely éppen ez évben kapott önálló épületszárnyat, a legkorszerűbben felszerelt raktárakkal, könyvtárral, előadó- és kiállítóteremmel. A két múzeum grafikai gyűjteményének MODERNizmusok címmel megrendezett közös kiállítása egyedülálló alkalom tehát a művészetkedvelők számára, hogy raktárakban rejtőző, ritkán látható remekművekkel találkozhassanak.
Irány Berlin!
Ülünk a süppedős padlószőnyegen, körülöttünk néhányan lezserül hanyatt fekszenek, előttünk a modern festészet egyik legszívmelengetőbb képe, Monet Vizililiom-ciklusának óriási méretű darabja, fülünkbe halkan duruzsol Debussy Arabesquet-jének puhán omló dallama. A hömpölygő tömeg is mintha kevésbé lenne most zavaró - ahogy a Neue Nationalgalerie falain egymásra talált a 20. századi egyetemes festészet mintegy kétszáz remekműve, úgy a New York-i MOMA berlini vendégtárlatának látogatói között is feltűnő a harmóniát sugárzó sokszínűség. „Bellissima!" -mondja félhangosan egy határozott léptű olasz hölgy a párjának Modigliani Fekvő aktja előtt, s hozzá hasonlóan, a kiállítás képei között bolyongva szinte minden nemzet fia-lánya talál okot a honfi büszkeségre. Mi az orosz avantgárdok közé szorított Moholy-Nagy-kép előtt torpanunk meg kicsit hosszabban, az osztrákok Klimt lenyűgöző Reményét látva húzzák ki magukat feltűnően.
Egy Manifesztum margójára
A világ művészeti eseményeinek mára külön „szerkezete" lett. Vicces hasonlattal élve, olyan világ ez akár a mezőgazdaságé: a kiállításoknak, vásároknak fix, kialakult naptára van, léteznek őszi és tavaszi, egy- és kétévente megrendezett szenzációk és látványosságok. Fontos ez a rendszeresség, mert épp ez teszi kiszámíthatóvá, hogy kiszámítható, hogy a következő évben Európa mely részén kell(ene) jelen lennünk, hogy friss információhoz jussunk a művészet alakulásáról.
Manifesta 5
Idén nyáron ismét megrendezésre kerül a kortárs művészet európai biennáléja, amely több mint 50 művész munkáiból mutat be különleges válogatást a dinamikus történelmi, társadalmi és politikai háttérrel rendelkező Donostia-San Sebastianban, Baszkföldön. Tekintettel arra, hogy ez a kiállítás minden alkalommal új helyen kerül megrendezésre, a helyszín kiválasztása emblematikus. Igazán izgalmassá teszi az autonóm baszk régiót, hogy az itt zajló mozgalmak egyik legfontosabb célkitűzése a kulturális autonómia elérése: a San Sebastian által fémjelzett régió öntudatosan és elkötelezetten igyekszik kialakítani koherens kultúrpolitikáját.
Heves licitálás egy Munkácsy-festményért
Június 15-én immár másodszor került sor a Sotheby's londoni székházában közép-kelet-európai festmények árverezésére. A kalapács alá került nyolcvannégy tételnek mintegy harmada viselte magyar festő kézjegyét, ám, hasonlóan a 2003-as aukcióhoz, ezúttal is túlnyomórészt külföldi magánkollekciókból származott az anyag. Kivételt az a három Frank Frigyes-kép képezett, melyet az 1976-ban elhunyt, Magyarországon is csak nemrégiben „felfedezett" expresszionista festő alighanem leglelkesebb hazai híve, Varsányi Zoltán bocsátott árverésre. Az érdeklődőknek lehetőségük volt összefüggésbe helyezni a festményeket, hiszen a szegedi műgyűjtő kiállítást is rendezett a londoni aukciós házban Frank Frigyes alkotásaiból.
Egy műgyűjtő emlékére
Az 1956-os forradalom leverése utáni megtorlást követő években a hazai műgyűjtés történetében mintha új fejezet kezdődött volna. A konszolidálódó Kádár-rendszerben éppen ezekben az években nyílt meg az állam által irányított-monopolizált műkereskedelem új csatornája, a fordulat éve óta szüneteltetett aukciós forma. A százszázalékos állami tulajdonban lévő Bizományi Áruház Vállalat festményaukcióin 1957 szeptemberétől jelentős 19. és 20. századi műtárgykínálattal találkozhatott a potenciális vásárló. Az ekkor formálódó gyűjtemények jelentős hányada tartalmaz 20. századi klasszikus avantgárdot - Kassák és köre - vagy azóta klasszikussá érő európai iskolás, illetve a szentendrei művészet konstruktív vagy lírai ágához tartozó darabokat.
Matisse és a magyar fauve-ok
2005 októberében először nyílik olyan kiállítás Magyarországon, ahol a képek kiválasztásának szempontjául a fauve-szellemiséghez való kötődés szolgált. Többek között Rippl-Rónai, Berény, Márffy, Tihanyi, Kernstok, Czóbel, Nemes Lampérth, Czigány, Bornemisza, Boromisza, Galimberti, Perlrott művészetéből az 1905 és 1914 között készült képek kerülnek bemutatásra. A jelenlegi elképzelések szerint addigra az új modern múzeum épületébe költözik a Ludwig Múzeum gyűjteménye, és a Magyar Nemzeti Galéria veszi birtokba az egykori Munkásmozgalmi Múzeumot. A kiállítás vagy a Magyar Nemzeti Galéria időszakos kiállításainak jelenlegi helyén, vagy a Ludwig épületének első emeletén kerül bemutatásra. A kiállítás rendezői Passuth Krisztina, az ELTE művészettörténeti tanszékének professzora és Szücs György, a Magyar Nemzeti Galéria festészeti osztályának művészettörténésze, valamint a programhoz csatlakozó kutatók: Pápai Emese, Barki Gergely, Molnos Péter, Rockenbauer Zoltán és Rum Attila. Az előkészületekről Passuth Krisztinával beszélgettünk.