Bill Viola 1951-2024
Hatéves korában beleesett egy tóba, és amíg ki nem húzták a legcsodálatosabb világot látta maga körül. Fények, színek, mozgó növények, mintha az édenkertbe esett volna.
Bánki Ákos: UJJ-képek
Ma este nem én vagyok itt a főszereplő, mégis, el kell mondanom, nem volt egyszerű dolgom ennek a nyitóbeszédnek az összerakásával. Milyen gondolatokkal nyissam meg Bánki Ákos 'UJJ-képek' kiállítását itt, a K.A.S. Galériában, amely kiállítás anyagát és alkotóját oly’ sokféleképpen lehet megközelíteni?
Az idei Jerger Krisztina-díj jelöltjeinek laudációi, 1. rész
A Jászi Galéria a 2020-ban elhunyt Jerger Krisztina művészettörténész, kiállításrendező emlékére 2021-ben alapította az idén második alkalommal átadott díjat.
SZÁZ ÉV TERMÉSZET
A művészet képei kapcsán, a virtuális világban szocializálódott nemzedékek számára az egyik legnyugtalanítóbb kérdés az, hogy a múzeumok, galériák, cégek, intézmények több korszakot átfogó művészettörténeti gyűjteményei milyen tanulsággal szolgálhatnak.
Nyilvános konferenciával indul a Light Art Museum első nyári mesterkurzusa
"IMMERSIVE SPACE | IMMERSIVE MIND" címmel indítja el első Masterclass programját a LAM.
Akkor miből éljünk? – Gondolatok a kortárs képzőművészeti díjak és ösztöndíjak rendszeréről
Pályakezdő kulturális szakemberként az egyik első tény, amit megtanultam, hogy nincs pénz. Semmire. Már bőven olyan időszakban folytattam a művészeti tanulmányaimat, amelyben a tanáraim pályázatait sorra dobta vissza az NKA; amikor egyre elkeseredettebben visszhangzott a mondás, hogy „csak fogd a pénzt és fuss”, és amikor a jövőbeli terveinket kísérő tanácsok mind az országhatárokon túlra mutattak.
Eidolon Grant 2024 – Nemzetközi pályázatot hirdet az Eidolon Centre for Everyday Photography
Az Eidolon Grant összesen 25.000 eurós támogatást hirdet privátfotóval foglalkozó szövegek és projektek megvalósítására akadémikusok, művészek, valamint a műfajjal foglalkozó szakmabeliek és lelkes érdeklődők számára.
A falfirka államosítása mint radikális köztéri gesztus
Hol is kezdjük? Az 1970-es évek elején a Déli pályaudvar későmodern épület- és téregyüttesének terveivel és kivitelezésével? Branczik Mártával, e komplexum legalaposabb és legértőbb felmérőjével, emlékápolójával és leletmentőjével? Szerdahelyi Laurával, a pályaudvar elsőszámú belsőépítészével, aki sok egyéb mellett a gyárilag összefirkált telefonfülkék kialakítását és burkolati tervét jegyzi? Vagy a METU diákjaival, akik Branczik Márta művészettörténész és Eperjesi Ágnes művésztanár közös előkészítő, alapozó munkálkodása után a pályaudvar süllyesztett előterében árválkodó telefonfülkéknél kötöttek ki? Hol kezdjem tehát a Kiscelli Múzeumbeli 'Laura ideges' című kiállítás által körülkerített időutazás betájolását?