Ülj egyenesen, ne csoszogj, húzd ki magad!
A Ludwig Múzeum Eszközök – Médiaművészet az elmúlt 20 évből című csoportos, a gyűjtemény anyagából válogató kiállítása a médiaművészeti munkák megőrzése körül felmerülő kérdéseket pedzegeti. Vajon mennyivel nehezebb egy digitális hordozón birtokolt műtárgy biztonságban tudása, majd adott esetben megfelelő bemutatása, mint a hagyományos képzőművészeti technikákkal készült alkotásoknál?
Maszatos tányérok?
A Platán Andrássy útra nyíló kirakatán át egy finom étkészlettel szépen megterített asztalra látunk, ami ezen a környéken nem lenne meglepő látvány, ha nem egy galériatérről lenne szó.
Utóirat egy átlalótól
A Lépték című kiállítás már címében is tömören, lényegre törően fogalmaz, amikor a hazai kortárs alkotók különböző generációiban és az eltérő médiumokban – a fotóprojektektől, a szobrászaton át, a miniatúráig vagy épp a galéria teljes széltében elnyúló freskóig – gyűjti össze a méretváltás révén előálló jelentéseket. Ez a tematikus seregszemle egyszerűen leírható a nagyítás és kicsinyítés fogalompárjával, amely kétégtelenül látogatóbarát, már-már túl könnyen emészthető narratívát kínál a Bálnába érkező közönség számára.
Láthatatlan gyűrű
2016-ban Don Tamás szervezésében született meg az Enyészpontok projekt, amely azóta felkért képzőművészek közreműködésével minden évben egy-egy kijelölt időszakra, társadalmi és történelmi folyamatokra koncentrálva a zsidóság sorskérdéseivel foglalkozik.
Plusz-mínusz három év
A Liget Galéria – a budapesti kulturális közegben több mint 30 éve példásan aktív, független koncepció mentén működő és sokszor kifejezetten progresszív alkotói megfontolásoknak teret adó önkormányzati kiállítótér – a szívügyünk. A Liget Projekt 2011-es városfejletészi képzete óta többször voltunk borúlátók a Várnagy Tibor nevével fémjelzett galéria sorsával kapcsolatban, nem alaptalanul. Miután a szomszédos könnyűzenei komplexum (Dürer kert, Dürlin, Keleti blokk) közelgő kényszerköltözése is a múzeumnegyed nagyobb játszmájának a része (Fővárosi Nagycirkusz áthelyezése), kérdéses, hogy a tervezett szuper negyed tőszomszédságában a non-profit szcénában már így is túlélőnek számító Liget Galéria milyen esélyekkel rendelkezik a további működést illetően.
Gavrilo Princip álma
A Debreceni Nemzetközi Művésztelepnek immár második éve volt központi hívószava a dizájn. A 2018-as alkotótábor résztvevői a dizájnt mint a rezisztencia eszközét vizsgálták, vagy éppen a dizájn mindenhatóságával szembeni ellenállás formáit keresték.
Csicsibua
A titokzatos című, oltárszerű – de akár síremléknek is beillő – szobor a Műcsarnok Rejtett történetek című kiállításán szerepel, amely a 20. század első felének életreform mozgalmait, illetve e mozgalmak és a különböző művészeti ágak, művészcsoportok néhol nyilvánvaló, néhol rejtett összefüggéseit hivatott feltárni. (A felhalmozott izgalmas dokumentumok, tárgyi emlékek és műalkotások elképesztő mennyisége egyébként inkább megnehezíti, mint segíti az átlátást, inkább csak bepillantást enged abba a különleges kapcsolati hálóba, ami a századelő reformgondolkodóit ezer szálon összefűzte.)
Tisztítótűz
Dobos Tamás és Varga Richárd közösen készített képciklusából négy kiválasztott fotográfia és három kontaktsheet került be a Capa Központ KÉP-ÉLMÉNY című kiállítására.
Meztelen növények
A Magyar Nemzeti Galéria Bacon, Freud és a Londoni Iskola című kiállítása kapcsán az intézmény vendégkönyvében komoly vita bontakozott ki arról, hogy vajon a tárlaton látható, érzékletesen megfestett, meztelen emberi testeket ábrázoló képek a „csúnya” vagy a „szép” esztétikai kategóriájába sorolandóak-e? A sokszor keresetlenül megfogalmazott, instant véleménynyilvánítások felháborodást kifejezve boncolgatják (sic!) a kérdést: van-e helye az emberi test halandóságát, a bőr felszínét és a fizikai vázat kendőzetlenül bemutató festményeknek egy közintézmény falai között?
Tapintó kezek, látó szemek, halló fülek – találkozás a változó tapasztalattal
November 14-én Párhuzamos valóságok címmel nyílt csoportos kiállítás a Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galériában, Kovács Andrea független kurátor rendezésében. A hét műből álló válogatás a 2014 óta a Trafóban futó smART! XTRA – szintén Kovács Andi szerkesztésében –, elsősorban új médiumok, város és művészet kapcsolatára koncentráló sorozat követői számára ismerős, korábban részlegesen már érintett témákat, alkotói módszereket fűz fel egy közös fonalra. Nevesül a valóság érzékelésünket befolyásoló, mediális környezetekkel foglalkozik: a VR-tól, a techno-spiritualizmuson át, az új-anyagiság szemléletéig. A kiállításra készült friss munkák mellett visszaköszönnek Kovács Andi művészeti ügynöksége, a Let it Be! art agency az elmúlt években – például a MOME-val vagy a Fiatal Képzőművészek Stúdiója partnerségében – bemutatott projektjei is.
Beszédes falak
A szokatlan helyzetre való tekintettel, amelyben a tavasz ellenére az a legbölcsebb, hogyha kerüljük a népes baráti társasággal együtt töltött időt, és a természetben tett séták mellett saját nappalinkba menekülünk, mi most nem kiállításokat ajánlunk, hanem olyan korábbi Artmagazin-cikkeket, amiknek éppen aktualitása van, vagy egyszerűen: nagyon szeretjük őket.
Or maybe, sweet one, you won't have nightmares tonight*
Az aqb Project Space-ben Munka (Marx200) címmel látható a tőke és a munka kapcsolatáról, a termelés körülményeinek megváltozásáról, az ezekkel járó bizonytalanságról, valamint a munka ösztönzésének lehetséges tényezőiről mesélő csoportos kiállítás. A projekt életrehívásának apropója többek között az, hogy Karl Marx idén májusban lenne 200 éves.
Maszk vörös négyzettel
Meglepő és nagyon szép kiállítás látható a Neon Galériában, olyan, amiről rögtön tudja az ember, hogy valami egészen különleges dolgot sodort eléje az élet.
Kibékülés vagy felejtés?
A Pannonhalmi Főapátság elmúlt huszonöt éve került terítékre a Kibékülés című kortárs képzőművészeti kiállításon, ami egy időszak lezárása és egyben az új apát beiktatásával egy új korszak kezdete is. A visszatekintés azonban óhatatlanul maga után vonja a múlt fájó részleteinek megidézését.