Az emberre veszélyes anyag és az ember által okozott veszély
A szorongás igazi 21. századi nehézség, a gyorsulónak tűnő idő, a párhuzamos csatornák és a miszlikre aprított részfeladatok gyermeke. A klímaszorongás pedig ennek a nehézségnek egy adott problémára összpontosuló formája, a klímakatasztrófa ellen tenni igyekvők sajátja. A tenni akarás és a folyamatos információéhség éltetik – mit csinálhatnánk jobban, mire érdemes figyelnünk, hogyan informáljunk másokat?
Csillaggal, korpusszal
A MANK pályázatot hirdetetett vidéki képzőművészeknek, hogy támogassák az alkotó közösségeket, műhelyeket, bemutatkozási lehetőséget biztosítsanak számukra. Az eseménysorozat három megyeszékhelyen valósult meg, ennek egyik állomása a veszprémi Dubniczay-palotában látható Test / Harmónia kiállítás, ahol az emberi alak, a test kultúrája kerül középpontba.
Ide ne lőjetek!
A közelmúltra egy új időszámítás kezdeteként is gondolhatunk: olyan helyzetbe kényszerültünk, illetve olyanhoz kellett asszimilálódnunk egyik napról a másikra, amelyben az otthon (és ezzel együtt a biztonság) elengedhetetlen kulcsfogalommá vált. A Budapest Galéria egyik „utolsó” kiállítása, a Hazaúttalan szervesen kapcsolódik a mostani járványhelyzethez, csak éppen egészen másként, mint azt a kurátor, Erőss Nikolett eredetileg elképzelte.
Hal-szem
Hal Fischer a szexuális orientációját nyíltan felvállaló Harvey Milk meggyilkolása előtti San Francisco egyik kulcsfigurája volt.
Nem egy kép
Vajon a rendszerváltás és annak valódi jelentése közös nevezőre hozható az eufória érzésével? A Capa Központ Eufória? Rendszerváltás-történetek Magyarországról című tárlata (többek között) erre keresi a választ.
Északi fény, könnyű súly
Milla Vaahtera sorozata jó példa arra, hogy a képzőművészet és a dizájn közti határterület nem egy könnyen átléphető, képzeletbeli vonal, sokkal inkább fogalomkör, potenciális alkotóterület.
Tőlem nekem
A kötelező boldogság legszebb példája az ember születésnapja. Ezen a napon tilos szomorúnak lenni, tilos egyedül maradni, tilos a kevéssé kedvelt családtagokat kihagyni a születésnapi összejövetelből, tilos ajándékot visszautasítani. Megszületésünk napjától kezdve arra nevelnek minket, hogy a születésnap boldog esemény, amit csakis megfelelő ünnepléssel lehet méltóképpen átélni – erről tanúskodnak a családi albumok gyermekalakjai torta, virágcsokor és ajándékok mellett pózolva.
A jövő kövületei
Súlyos, mélysárga, műanyag szalagfüggöny rekeszti ki a szikrázó napsütést és tartja bent a hűvös félhomályt a Lajos utcai Galéria alsó teremsorában. Bent tömény méhviaszillat: sárga, meleg, otthonos. Méhek nincsenek, a viasz vaskos alumíniumtáblákra tapad, amelyek különös kaptárakként függenek a térben. Szabályos sejtszerkezete csak az alumíniumtáblának van (már amennyire a csúszásgátló felületként is használt lapok rácsszerű mintázatát annak tekintjük), de a viaszt sem méhek formálták, az biztos. A lyukacsos, amorf formák talán valamiféle makettek, a fémhez tapadó viasz másutt kis krokodilok vagy gyíkok kövületszerű lenyomatát őrzi, mint egy lágy borostyán. Az éles fényben csak ez a nagyon eleven, szinte lélegző anyag látszik, ami nemcsak a tekintetet, de a kezet is vonzza. Muszáj megérinteni.
Vénusz unokái
A MyMuseum Galéria kiállítóterébe beköltöztek Vénusz sokadik generációs unokái. Ha például az Urbinói Vénusz felkelne pamlagáról, hogy megtekintse a Pügmalión című kiállítást és az örökségét tovább vivő utódait, igencsak sűrűn hagynák el olyasfajta mondatok a száját, hogy „bezzeg az én időmben…”.
Sínen vagyunk?
A Homo Domesticus kötött pályán mozog az otthona és a hivatalok egyenirodái között, mint az általa előszeretettel vagy kényszerűen használt tömegközlekedés járművei. Ezen a jól behatárolható területen végzi Szabó Eszter már csaknem egy évtizede vizuális kutatómunkáját, hiszen legnagyobb sűrűségben itt tanulmányozhatóak azok az egyedek, akiknek sajátos tartását, mozgását, arckifejezését, öltözetét egymásra másolva, satírozva dolgozik a faj(ta) jellegzetesen elmosódott, kontúrvesztett képén: a már nem fiatal, dolgozó nő portréján.
Tanulva tud az ember
Dobokay Máté a Capa Project Roomban nyílt kiállítása az Ag címet viseli – az ezüst vegyjelét. A laborszerű kísérletezések hogyanját bemutató werk fotográfiák mellett az anyag központi elemét a kísérletezések következtében létrejövő, kis méretű objektek adják.
Megtévesztés mesterfokon
Játszótereken mosolygó gyerekek, lopva megörökített, mókás családi videók, első lépések, első szavak – azok, akik még nem csatlakoztak a közösségi média intézményét elhagyók egyre növekvő csapatába, jól ismerik az ismerős kisgyerekes szülők az előbb felsoroltakhoz hasonló posztjait. A kedves gyerekekről áradó tartalmak mögött azonban minden esetben egy, az okostelefonját a legtökéletesebb pillanatban előkapó szülő áll. Sőt, hogyha egészséges kritikával viszonyulunk a helyzethez, akár így is fogalmazhatunk: a tartalmak mögött egy, az okostelefonjukat vadnyugati Coltként (egy revolver fajta – a szerk.) mindig kézügyben tartó szülők állnak.
Felszívódott emlékek, hiányzó információk
Az ISBN könyv+galériában látható Asztalos Zsolt-kiállítás a művészettörténet ismeretlen szerzőinek állít emlékművet.
Úristen! Festek!
Művészettörténet, művészetelmélet, tudománytörténet, művészetfilozófia, filozófiatörténet. Olyan szakterületek, amelyeket gyakran hívunk segítségül amennyiben a kortárs művészet elméleti vagy történeti hátterét kívánjuk tanulmányozni. De mi a helyzet a művészet alapanyagainak és az ezeket árusító üzleti vállalkozásoknak a történetével? A sztori szerves részét képezi a képzőművészek anyaghasználatának és eszköztárának fejlődése is, mégis a művészettörténet-tudomány korszakolása jellemzően inkább stílusirányzatok, iskolák és alkotók mentén történik. Pedig bizonyos művészettörténeti paradigmaváltások nem következhettek volna be akkor és úgy, amennyiben a technika fejlődése és a különböző praktikus találmányok nem segítik a művészek munkáját.