A francia művészeti közegben teljes az egyetértés, miután a párizsi érsek azt javasolta, hogy a Notre-Dame ólomüveg ablakai közé kerüljön kortárs elképzelés is.

A javaslat azonban újjáélesztette a vitát arról, hogy a katedrálist pontosan ugyanúgy kell-e helyreállítani, mint amilyen állapotban a pusztító tűz előtt volt, vagy érdemes kinyitni a kapukat a kortárs beavatkozások előtt.

A hír apropóján mi most néhány olyan külföldi példát gyűjtöttünk össze, amikor képzőművészek terveztek üvegablakokat a világ különböző pontjain aktív egyházi közösségek számára.

A kölni katedrális

2007. augusztus 23-án mutatták be a székesegyház déli keresztútjának ablakát, amelyet Gerhard Richter tervezett. Az ablak nagyjából 11 500 négyzetből áll, amelyeket 72 különféle szín tagol – így amikor a nap átsüt rajtuk, színes fénysugarak áramlanak a székesegyházba. A kölni székhelyű Richtert a volt székesegyházi építőmester, Barbara Schock-Werner kérte fel a második világháború során elpusztult eredeti ablakot helyettesítő tervre. Az ötletért, hogy kortárs képzőművész tervezzen ablakot a vallási célokat szolgáló helyszínre, nem lelkesedett mindenki. Meissner érsek, az egykori kölni bíboros nyíltan tiltakozott Gerhard Richter pixelizált koncepciója ellen, mert úgy érezte, a terv inkább illene egy mecsetbe, mint egy katedrálisba. A kölni egyházi közösség több tagja szerint pedig a terv nem elég spirituális. A megnyilvánulások egyike sem lepte meg Richtert, aki úgy nyilatkozott, hogy már a tervezés kezdeti fázisaiban érezte, hogy a nem figurális kompozícióját több kritika is fogja érni.

Tholey-apátság, Köln

Gerhard Richter nem csak Köln számára tervezett üvegablakokat – nemrég debütáltak a Tholey-apátság számára megálmodott ablakai, erről mi is írtunk. A 88 éves művész túl idősnek érezte magát a feladathoz, de végül meggondolta magát és elfogadta a Tholey-apátsági szerzetesek felkérését, hogy három ablakot tervezzen templomukhoz. Az ablaktervek kiindulópontjaként Richter egy 1990-es, Patterns (Minták) című absztrakt festményét használta. A nagy formátumú művet a tervezés során folyamatosan kisebb egységekre bontotta, amíg azok tisztán absztrakt formákká és vonalakká nem váltak. Ezután az így született, kaleidoszkópszerű mintát ültette át az apátság üvegablakaira.

Szent András-templom, Köln

2005 óta a német festő, Markus Lüpertz több üvegablakot is tervezett a román kori kölni templom számára. A 12 ablak egy aranyszentély körül helyezkedik el. Mint sok más templomban, itt is a második világháború alatt elpusztított eredeti ablakokat kellett pótolni.

Brasília székesegyház, Brazíliaváros

A radikálisan modern épületet a híres építész, Oscar Niemeyer tervezte – és egy kevésbé ismert francia–brazil művészt, Marianne Perettit kérte fel az épület belsejét meghatározó üvegplafon megálmodására. A monumentális üvegfelületre Peretti saját kezével vázolta fel a hullámzó kék és zöld formákat, amik beterítik a székesegyház egész üvegtetejét.Miközben kézzel alkotott, a padlón az eredetivel megegyező méretűre nagyított vázlatok segítették az üvegkép megvalósítását.

Westminster apátság, London

2018-ban David Hockney tervezett üvegablakokat a híres Westminster apátság számára – a különlegessége a projektnek, hogy mindezt egy iPaden tette meg. A festő az elmúlt években több iPaden készült képét is közzétette, ezekről mi is írtunk. Az apátságba tervezett ablakokok élénk színű vidéki miliőt ábrázolnak és II. Erzsébet királynő uralkodásának állítanak emléket.

Reimsi székesegyház

1968-ban Chagallt a reimsi székesegyház bízta meg kilenc ablak gyártásával – a művek végül 1974-ben készültek el. Különlegességük, hogy Chagall az középkori ablakok hagyományos színeivel dolgozott az ablakok megtervezésekor, így reagálva a gótikus építészet ezen gyöngyszemének történelmi kontextusára. A reimsi helyszín nem az egyetlen, ahol Chagall hasonló felkérésnek tett eleget, 1985-ben bekövetkezett haláláig több ólomüveg ablakot is tervezett a világon, többek között a metzi és a chichesteri katedrális számára.

Vence-i kápolna (Chapelle du Rosaire de Vence)

A kis katolikus kápolna a francia riviérán található, Vence városában. 1941-ben Matisse, aki akkoriban az év nagy részét Nizzában töltötte, a rákkal küzdött és kezelésre, valamint műtéti beavatkozásra szorult. A hosszúra nyúló lábadozási időszakban félállásban egy fiatal nővér segítette mindennapjait. Monique Bourgeois, aki a Matisse által feladott hirdetésre jelentkezett, több alkalommal is modellt állt a művésznek – így számos rajz és festmény is született róla. 1943-ban Bourgeois belépett a Vence-ben található domonkos kolostorba, innentől Jacques-Marie nővérként élte mindennapjait. Matisse végül vásárolt egy házat a Nizzától nem túl távol eső Vence-ben, ahol Jacques-Marie nővér meg is látogatta őt és mesélt neki a domonkosok kápolna építési terveiről, majd megérdeklődte, hogy Matisse segítene-e a kápolna megtervezésében – amibe Matisse bele is egyezett 1947-ben. Az együttműködés eredményeképp többek között három ólomüveg ablak valósult meg Matisse tervei alapján – mindhárom csak három színből építkezik: élénk sárgából, intenzív zöldből és markáns kékből. (Matisse vence-i időszakáról már korábban is írtunk, Szikra Renáta cikke az alábbi linken érhető el.)