„hogy hol van a határ ember és tárgy között, ezzel játszok, ezt feszegetem”

Klenyánszki Csilla fotográfus 1986-ban született Budapesten. Kezdetben a Színművészetire készült, de a gimnázium után bölcsészpályára ment, a Károli Gáspár Református Egyetem néderlandisztika szakán folytatta tanulmányait. Nyelvismeret acélozása céljából Hollandiába költözött bébiszitterkedni. Rotterdamban felvételizett a Willem de Kooning Academy frissen indult fotó szakára, ahova egyből fel is vették. 2012-ben diplomázott az X Marks The Spot sorozat részeként elkészített My Logic is Gone or Did I Just Find It? ...Because Nothing Is More Abstract Than Our Own Reality című diplomamunkájával. Munkáiban ismerős, egyszerű tárgyakat látunk, amelyeket saját környezetéből emel ki, hogy a kamera előtt építsen belőlük tornyot, szökőkutat, csapdát, csendéletet. Egy két és fél éves kisfiú anyukájaként tavaly tető alá hozott egy három hónapos rezidencia programot hozzá hasonló helyzetben lévő, nemrég szülővé vált művészeknek. Jelenleg Amszterdamban él és dolgozik, és egyre többet jár haza is, általában a Trapéz Galéria meghívására.
 

„Az élmények újrakollázsolása alapvető módszerem”

Fátyol Viola fotográfus Debrecenben született 1983-ban. Művészcsaládban nőtt föl, de csak a Debreceni Református Kollégiumban töltött meghatározó középiskolás évek végén döntött úgy, hogy maga is a családi szakmát folytatja, és művészi pályára lép. A családi, privát fotók készítésén túllépő első fotós kísérleteit Egerben végezte, ahol az Eszterházy Károly Főiskola (ma már egyetem) rajz- és vizuális kommunikáció tanár szakára járt. Innen rövid út vezetett a MOME Vizuális környezetkultúra tanár és Fotográfia képzéseire, onnan pedig még rövidebb az intézmény Doktori Iskolájába. Készülő doktori dolgozata a vámospércsi népdalkört bemutató, Ha van szíved, neked is fáj, amit velem tettél című munkájának kimerítő elemzését tartalmazza. A sorozattal tavaly megnyerte a Capa-nagydíjat. Munkái a szociológia, az antropológia és a művészi képalkotás határterületén helyezkednek el, és egy hangsúlyosan személyes nézőpontból közelítenek a választott témákhoz. Budapesten él és dolgozik. Sokat nevet.

„A fotóban számomra fontos, hogy helyet engedjek a félreértéseknek”

Óriásira fújt rágógumi; félig elfogyasztott dinnye; cérnával kifeszített, preparált madarak; egymásba hajló könyvlapok; szótanuló kártyák bescannelt rajzai és Elemér, a kopasz férfi alakja érzésekre és érzékekre egyaránt ható képeinek sorából áll össze Perlaki Márton Bird, Bald, Book, Bubble, Bucket, Brick, Potato című fotósorozata. A festészeti hagyományokból és a filmek vizuális világából egyaránt építkező, erős szimbólumokkal bíró, váltakozó méretű tableau-szerű fotográfiák töredékes narratívával fűződnek egymáshoz, mely absztrakt asszociációkra készteti a nézőt.

Perlaki Márton a reklám- és divatfotográfiában már ismert és elismert fotográfus társalapítója a stílusteremtő The Room magazinnak, és többek között olyan cégeknek dolgozott, mint a Louis Vuitton, a Helmut Lang, a Dior, a Carven vagy az Hermes. Jelenleg a londoni – New York-i székhelyű Webber Represents kreatív ügynökség képviseli. Több éve New Yorkban él.

A FOAM Talent 2015 díjazottjainak rendezett csoportos bemutató és a Capa Központ – Project Roomjában látható első önálló kiállítása kapcsán beszélgettünk vele tanulmányairól, inspirációs forrásairól és munkamódszeréről.
 

„Akár tárgyat hozok létre, akár installációt, valamilyen rétegében mindig benne van a fotográfia mint inspiráció, gondolat vagy vezérelv”

A magyar kubizmus „egy olyan kvázi szűz terület, amely eddig még csak alfejezetet sem érdemelt kézikönyveinkben” - olvasható Barki Gergely megállapítása az augusztusi Artmagazin oldalain. A terület kutatása azonban úgy tűnik, manapság nem csak az elhivatott művészettörténész kedvelt tevékenysége. Puklus Péter képzőművész a magyar kubista szobrászat megteremtésében pionír Csáky József Férfi portré című szobrát „körbejáró” projektje szinte egy időben kerül most a figyelem középpontjába az említett cikk megjelenésével. Az amszterdami UNSEEN Photo Fair & Festival látogatói szeptember 18. és 22. között posztereken, meghívókon, belépőkártyákon, a katalóguson, egyszóval mindenen a Csáky-szobor parafrázisát láthatják majd, és vihetik haza a világ számos pontjára. A rendezvény teljes arculatért felelős Puklust Német Szilvi kérdezte arról, hogy hogyan figyelt fel erre a műre, milyen utakon próbált rálelni az eredetire, hogyan dolgozott a témával, és végül hogyan találta meg őt az UNSEEN felkérése.