Miközben a kortárs művészet igyekszik visszakapaszkodni a válság előtti csúcsokra, a klasszikusok brillíroznak. A régi mesterek piacát ugyanis alig befolyásolta a pénzügyi krízis, a spekulációtól ódzkodó vásárlók hűségesen kitartottak kedvenceik mellett. Nemcsak hogy a kereslet nem csökkent, de a decemberi nagy árveréseken fantasztikus eredmények születtek. A régi mesterek már nyáron is nagyon szépen muzsikáltak, a mostani londoni árverések viszont rekordot rekordra halmoztak. Elkelt minden idők második legdrágább klasszikus remekműve, egy Raffaello-alkotás!
A Szent Katalint ábrázoló Murillo-festmény a spanyol barokk piktor fiatalkorát bemutató kiállításon látható most éppen Bilbaóban. Már ha az eredetivel van dolgunk! A képet a spanyol uralkodók igen előkelő diplomáciai ajándékként használták a 19. században – nem is egyszer. Azt gondolhatnánk, hogy a koronás fők nagyvonalúan bánnak gyűjteményük kincseivel. De nem mindig, néha kicsinyes csalásokra is képesek, akár éppen a katolikus királyok legfőbb szövetségesével, a Vatikánnal szemben.
A művészet és az egyház folyamatosan távolodott egymástól az elmúlt két évszázadban. Bár a hajdani papi mecenatúra intézménye már sosem fog visszaállni, a Vatikán igyekszik kibékülni a kortárs művészekkel. 45 évvel ezelőtt VI. Pál pápa tett történelmi lépést a modern művészek felé, majd tíz évvel ezelőtt II. János Pál intézett levelet az alkotókhoz. Most XVI. Benedek – elődei nyomában járva – meghívta a világ számos ismert művészét egy római találkozóra. A Vatikán komoly kortárs művészeti programot tervez.
A műkereskedelmi adatanalízissel foglalkozó Artprice cég ismét a nagy párizsivásárra, a FIAC-ra időzítette éves jelentését. A 77 oldalas kiadványból kiderül, hogy a legfontosabb prognóziskészítők hogyan látják a műkereskedelem mögöttünk álló egy évét és a jövőjét. A mindenki által ismert szerény tavalyi eredmények ismertetése után egy dolog válik egyértelművé: Ázsia súlya egyre nyomasztóbban növekszik. Amúgy meg a példásan domborító britekre és az egyre inkább feljövő dizájnerekre kell koncentrálni. Rövid összefoglaló.
A krakkói Leonardo-portré hermelinje alatt beutazzuk egész Európát, a pókhálós vidéki angol aukciósházaktól, a hivatalos művészekkel kidekorált keleti régión keresztül, egészen a katalán királyok palotájáig. Mednyánszky monográfusa elemzi a közelmúlt legnagyobb műkereskedelmi szenzációját, a Donningtonban szeptemberben kalapács alá került Ringwald-gyűjteményt: vad licitharc a padláson felejtett Mednyánszkykért, sosem látott reprodukciókkal! Terítékre kerül a hivatalos művészet, a DDR manierizmus királya, Werner Tübke, a Rákosi-portrék mellett absztrakt műveket készítő hazai kettős könyvelők és persze az Aczél-korszak emigráns csillaga, Amerigo Tot. De lesz még: rendszerváltás a Kiscelli Múzeumban, barokk idő Pannonhalmán, makettépítés Bécsben, hiperrealizmus Kőbányán és az impresszionisták mögött álló szürke eminenciások seregszemléje. Leonardo, Botticelli, Orbán Dezső és Ujházi Péter. Művészettörténet – színesen.
A nagy nemzetközi aukciósházak az impresszionisták és a modernek után megtartották a kortárs művészet mértékadó, novemberi árveréseit is. Az eredmények biztatók, a középpontban Andy Warhol kétszáz darab egydollárost ábrázoló szitanyomata állt, amely – és ez szimbolikusnak is tekinthető – a nyolcvanas évekhez képest megszázszorozta az értékét. Beindult a kereskedelmi számmisztika: a piaci szereplők nagyon szeretnének hinni a nagy pop artos pénzguru síron túli üzenetének. A szitanyomat üzenete pedig igen optimista: 43,8 millió dollár! Egy kis aukciósháznál ez éves forgalomnak is elmenne! Beindult a gépezet.
A régió legnagyobb – barokktól a kortársakig mindent felölelő – képzőművészeti fesztiválja, a Vienna Art Week ötödjére kerül megrendezésre Bécsben, november 16–22. között. A Csábítás a művészetre mottó igézetében a Vienna Art Week színes programkínálattal várják az érdeklődőket, múzeumok, galériák, nemzetközileg elismert művészek és kurátorok sorát vonultatva fel. A résztvevő intézmények között található a bécsi színtér színe-java, többek között az Albertina, a Belvedere, a Kunsthistorisches Museum, a Kunsthalle, a Leopold Múzeum, a MUMOK, a Liechtenstein Múzeum, az Iparművészeti Múzeum (MAK), a Dorotheum, az Essel Múzeum és a Wien Múzeum.
A nemzetközi műkereskedelem kapaszkodik. A nagy vásárok rezzenéstelen arccal kínálják portékáikat, az aukciósházak diszkrét karcsúsítás közepette próbálják fenntartani a normál ügyvitel látszatát. Mindenki bizakodó és várja a pangás végét. A számok viszont kegyetlenek: a tőzsdén jegyzett Sotheby's részvényesei ismét esést könyvelhettek el a harmadik negyedévben. De rögtön érkezett a jó hír is. Az árverezőház november eleji impresszionista és modern aukciója hatalmas sikert aratott. A kritikusok az árverés kapcsán már azt is leírták: „a recessziónak vége”.
A fotográfia sokáig azonos volt a meg nem kérdőjelezhető realitással, a valósággal magával. Majd az utóbbi egy-két évtizedben – főként a manipuláló médiának és a digitális fényképezőgépeknek köszönhetően – már a fotónak sem hiszünk. A Pécsi Galéria Kiterjesztett Valóságok címmel olyan fotósokat gyűjtött össze, akik szabadon élnek a fénykép új lehetőségeivel.
Az Artmagazin új arculattal büszkélkedő számban olvashat Joseph Duveenról, a műkereskedelem amerikai fejedelméről, aki kitömte klasszikus alkotásokkal az olajbárókat. Kiderül az igazság a budapesti Szépművészeti Múzeum féltett kincséről, Leonardo sokat vitatott bronz lovasszobráról. És bemutatkoznak a hazai kortárs geometrikus festők árveréseken kínált hamisítványai is.
A lopott régészeti tárgyak forgalmazása évtizedekig bombaüzlet volt. A nagy nyugat-európai és amerikai múzeumok százszámra vásárolták az illegálisan kitermelt leleteket. Az olasz és a görög kormány mind erősebb tiltakozása mára radikálisan visszaszorította a feketekereskedelmet. Az utóbbi időben – az energikus Zahi Hawass vezetésével – Egyiptom is egyre határozottabb lépésekre szánta el magát. A világsajtót a napokban járta be a hír: Kairó szakít a Louvre-ral.
Miként a könyveknek, a képeknek is megvan a maguk sorsa. Némelyiké egész kacifántos. Egy 17. századi holland zsánerképről például jó fél évszázaddal ezelőtt kiderítették, hogy hamisítvány. Ráadásul a hamisítók fejedelme, Van Meegeren mester készítette, aki csőbe húzta az egész művészettörténész szakmát, a fő Vermeer-szakértőktől kezdve a náci birodalmi kancellár tanácsadójáig. A kérdéses képről már rég lemondott a szaktudomány, de most a kutatók azt állítják: eredeti.
Hatodik alkalommal rendezi meg 2009. október 2-11. között a Design Hét Budapest című eseménysorozatot, aktuálisan a Kreativitás és Innováció Európai Éve programjának hivatalos részeként. Az idei év központi témája – a kreatív energiák – az alkotói kreativitásra a tudás alapú termékekre, szolgáltatásokra, valamint az újgenerációs anyagokra és technológiákra fókuszál. A ma már országos jelentőségű fesztivál ismét a főváros egész területén zajlik. Több mint 60 különböző rendezvény, kiállítás, divatbemutató, előadás és workshop során ismerhetik meg a hazai és nemzetközi formatervezés újdonságait, legfrissebb eredményeit az érdeklődők.
Egy hirtelen ötletrohamtól vezérelve a kulturális minisztérium 2004 májusától ingyenessé tett 24 budapesti (és Pest környéki) állami múzeumot. A népszerűsítő beavatkozás mérsékelt sikereket ért el, végül egy EU-s szabályozásra hivatkozva 2008. január 1-jétől meg is szüntették. Az ingyenesség ugyanis csak a magyar állampolgárokra vonatkozott, ami ellentétes volt az uniós Római szerződéssel. A hamar elhalt magyar kezdeményezés után az ingyenmúzeum ötletét adó brit rendszer is válságba került. A londoni polgármester új lehetőségeken töri a fejét.
