Nóra jelenti: Franciadrazsé, szopós matyó baba

​Ha az embernek úgy alakult az élete, hogy külföldi ismerősei kizárólag idősebb japánok, akkor neki egyszerű.

Artanzix / 23

SZERKESZTŐI BEKÖSZÖNŐ

​​Igazából nem lehet okunk panaszra.

Istanbul Biennále 2007

Az idei Istanbul Biennále szándéka szerint az optimizmust kívánja szemléltetni a „globális háború korában”, ami elég tág címkének tűnik ahhoz, hogy minden beleférjen, ami szórakoztató, mondhatjuk, hogy a kasseli Documentával ellentétben a hangsúly nem az okos nevelésre esett, hanem a közönséget direkt módon megszólító darabokra. Isztambul amúgy is nyitottnak mutatkozik a kortárs képzőművészet felé, a megannyi párhuzamos program és független kiállítóhely mellett a frissen nyíló, hatalmas Santral Istanbul (www.santralistanbul.com) művészeti központ is jelzi azt az igyekezetet, amivel a város a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa címre készül. Ebbe a folyamatba tökéletesen illeszkedik a biennále programja, vagyis a kortárs művészet látványossá tétele és népszerűsítése, a szükségesnél nem több reflexióval a kulturális és (geo)politikai különbségekre.

Pal Kepenyes „fölfedezetlen” életműve

A 20. századi modern magyar szobrászat legsikeresebb alakjai, a korai magyar film Hollywoodba távozó nagyjaihoz vagy a magyar fotográfia jelentős részéhez (Kertész, Brassai, Capa stb.) hasonlóan, külföldre szakadt alkotók voltak. Olyan művészek, mint Mattis-Teutsch János, Nicholas Schöffer, Pierre Székely, Amerigo Tot, Pátkai Ervin, Marta Pan. Közülük egy a többinél is messzebb, Mexikóig vándorolt, s bár hatalmas életművet alkotott és komoly helyi megbecsülést szerzett, művészetéről itthon mégis csak nagyon keveset tudunk.

Árpádhauser Erzsébet

Van egy kép, amit vár az ember, ha Eisenachban jár, hiszen annyiszor nézte: a Wartburg sziluettje, ami az autón is látható. Hát, hiába várja. Annyira fás a domb, hogy nincs, vagy nem találtam meg a városnak azt a pontját, ahonnét a régi autójelvényt készítették. Sőt négykerekű Wartburgot is egyetlenegyet láttam, Eisenach kisváros, nem fér bele a nosztalgia még játékból sem.

1000 klasszikus

Kövér könyv. Kicsit több, mint ezer oldal, ábécérendben felsorolt sok száz európai festővel és alkotásaik legjavával. Képes albumnak túl tömzsi, egy lexikonhoz képest túl sok az illusztráció, szaktudományi forráskiadványnak pedig túl széles a merítés. Kicsit olyan, mint a szívhez szóló versválogatások – tízszeresére növesztve.

World of Art – magyarul

Milyen felemelő érzés lehet valamelyik angolszász elitegyetemen az Oxfordban végzett, tweedzakós professzoroktól hallgatni a művészettörténetet. A patinás brit könyvkiadó, a Thames & Hudson jóvoltából most átélhetjük ezt – még ha áttételesen is. A német nyelvű művészeti könyvpiac ellensúlyozására a Glória kiadó elkezdte megjelentetni A művészet világát, a Thames & Hudson legendás, fekete gerincű, papírborítós óriássorozatát.

KIBU

Mi az a Kitchen Budapest? Egy különleges médialaboratórium a Ráday utcában, tele zúgó laptopokkal, szétszerelt elektronikus készülékekkel, félkész robotokkal. Ahol szemünk előtt rohannak a pixelek, ahol életteli lényként kezelik a hálózatra kötött kütyüket. Mert ott állomásoznak azok a mérnökzsenik és technoyuppie-k, akiknek sikerült – a Magyar Telekom jóvoltából – hobbijukból munkakört teremteni.

Egyiptom – az örök (téma)

Talán nincs a világon még egy olyan ókori kultúra, amelyről annyi tudományos, illetve ismeretterjesztő kiadvány jelent volna meg, mint az egyiptomi. Tény, hogy misztikus vallásosságával, lenyűgöző épületeivel, páratlan festészeti alkotásaival, föld alá rejtett mesés kincseivel kiapadhatatlan forrást biztosít a téma iránt érdeklődőknek, legyenek bár azok a könyvek szerzői vagy olvasói.

Az Art Forum Berlin és az új esztétizmus

Mint nemzetközi művészeti vásár, a berlini Art Forum nem más egyfajta nemzetközi művészeti keresztmetszetnél; és ha nemzetközi keresztmetszet, akkor – feltételeznénk – valamifajta „nemzetközi trend” bemutatását nyújtja. Így tehát az olvasóknak nagyobb tanulsággal szolgálhat egy szinopszis a tartalomról, mint a vásár formai kondícióiról. Jelen írásban szeretnénk félretenni a számadatok (részt vevő országok, galériák, kiállítók, látogatók, eladások) ismertetését (a honlapról ezek az információk könnyedén begyűjthetők: www.art-forum-berlin.de/), és inkább a standok kínálatára helyeznénk a hangsúlyt.

„Inkább a Kodak[1]” – Vaszary és közönsége

A szokatlan helyzetre való tekintettel, amelyben a tavasz ellenére az a legbölcsebb, hogyha kerüljük a népes baráti társasággal együtt töltött időt, és a természetben tett séták mellett saját nappalinkba menekülünk, ezért mi most nem kiállításokat ajánlunk, hanem olyan korábbi Artmagazin-cikkeket, amiknek éppen aktualitása van, vagy egyszerűen: nagyon szeretjük őket.

Művésznő vagy kurtizán? - Anita Berber (1899–1928) tündöklése és bukása

A Színházi Élet című lap 1923-ban arról adott hírt, hogy a berlini „meztelen táncosnő”, Anita Berber szenzációs fellépése a budapesti Parisian Grillben estéről estére tomboló sikert arat.[1] A mindössze huszonhárom éves, de nagy múltra visszatekintő, hírhedt díva akkori férjével, az extravagáns Sebastian Droste mozgásművésszel Bécsből érkezett, ahonnan botrányos viselkedésük miatt kiutasították őket. A sajtó őrjöngő tapssal ünneplő pesti közönségről tudósított, amely felfokozott érdeklődéssel figyelte az egzotikus kosztümökben és szokatlan összeállítású díszletek között játszódó táncjeleneteket. Persze a műsor kihívóan feltárulkozó, akár szemérmetlennek is értékelhető előadásmódja megosztotta a nézeteket. A konzervatív szemléletű lapok újságírói, a közerkölcs védelmében felháborítónak tartották a színházi eseményt.[2]

Magyarok Münchenben 5. – Spányi Béla – „Emberi nyomoktól mentes vadonok, csöndes és elhagyott tájak költője”

Amikor az 1888-as Nemzetközi Művészeti Kiállításon a fiatal, de itthon már közkedvelt Spányi Béla A magány, Az utolsó gólya és az Esti hangulat című képeit kiállította, mai kifejezéssel élve, paradigmaváltás következett be a müncheni művészeti életben.

Artforum Berlin 2007 - About Beauty

A jelek szerint az idei szezon női téma, a neonok és lakótelepi házak mintájára sulykolt modellek jegyében fogant, legalábbis ezt mutatja a nagyszámú (több mint kétezer) művész kiállított munkáinak átlaga. A főszereplő mindig, de mintha egyre inkább a festészet volna, és úgy fest, a tendencia a új médiumok visszaszorulását mutatja. A 12. éve megrendezésre kerülő esemény mindenesetre formailag is megújulni kívánt az évfordulóra, ezúttal nemcsak az Ami Barak által rendezett, amúgy színvonalas tematikus kiállítás kapott címet, hanem maga a vásár is – About Beauty –, mely mottó (tévesen) azt sugallja a nézőnek, hogy valamilyen téma köré válogatott műtárgyakkal találkozhat.