How I Learned to Stop Worrying and Love Hungarian Art
Like most Americans, even my fellow specialists in contemporary art, I have lived a long time with only the most rudimentary notion of what happened to art behind the Iron Curtain during the Cold War era. An ambitious and expansive new exhibition that fills two floors at Elizabeth Dee gallery in New York, With the Eyes of Others: Hungarian Artists of the Sixties and Seventies, changes that situation substantially. The show is the first in the United States to survey Hungarian art of those decades and introduces most of its artists in this country for the first time. The few who have previously debuted here—including Miklós Erdély, Tibor Hajas, Dóra Maurer, Gyula Pauer, Tamás Szentjóby, and Endre Tót—have been seen in the context of either global Conceptualism or Eastern European art as a rather monolithic whole, and not necessarily in the company of their compatriots. So the exhibition also marks a milestone in American understanding of a specifically Hungarian character in their work, and that of others.
Abstract Hungary
Az Abstract Hungary keretében huszonnégy olyan magyar alkotó mutatkozik be a grazi Künstlerhausban, aki művészeti gyakorlatában az absztrakció lehetőségeit keresi. Hogy a résztvevők mióta foglalkoznak ezzel a kérdéssel, az változó, a kiállítás ugyanis egy szélesebb narratívát vázol fel: az anyagban az idősebb nemzedék elismert tagjai mellett olyan kiemelkedő középgenerációs és fiatal művészek munkái is megjelennek, akiknek a munkássága kevéssé ismert még a nemzetközi közönség előtt. A kiállítótér két emeletén a hatvanas évek úttörő, az utóbbi években egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kapó absztrakt alkotóinak (pl.: Bak Imre, Fajó János, Jovánovics György, Ilona Keserü Ilona vagy Maurer Dóra) életművéből a legfrissebb munkák kerülnek dialógusba a kilencvenes években jelentkező új konceptualizmus képviselőinek (pl.: Andreas Fogarasi, Kokesch Ádám, Komoróczky Tamás vagy a KisVarsó művészcsoport) alkotásaival és a nyolcvanas, kilencvenes években születettek nemzedékébe tartozó magyar művészek (pl.: Ember Sári, Keresztes Zsófia, Rudas Klára vagy Nemes Márton) műveivel. Az Abstract Hungary a magyar közegen belüli sajátos konceptuális beütéssel bíró absztrakt művészetről folyó élő „párbeszédet” teszi láthatóvá, így adva új szempontokat a vonatkozó nemzetközi diskurzushoz.
Ezt nézd! – Kocsiba be, kocsiból ki
A héten még a nyári programok ritmusához hűen Budapesten kívül is csatangolhatunk kultúrprogramokat keresve. Ajánlunk pesti, szentbékkállai és kolozsvári eseményeket is – egész szép képzőművészeti túra rajzolódhat ki a térképen az említett helyszínek bejárásával.
Ezt nézd! – Nyitás, zárás
A hét első felében kiállítások megnyitóján hűthetjük le magunkat, hogy a hét második felében könnyen vegyük a szabadtéri programokat. Hogy igazán keretes legyen a szerkezet, vasárnap estére egy kiállítás finisszázsát ajánljuk.
Art&Permissions, avagy a kettő több, mint az egy
Valami elindul, csúcsra ér, majd lehanyatlik vagy elindul, csúcsra ér és osztódik – Kolozsváron a második forgatókönyv szerint alakultak a dolgok. A régóta halmozódó feszültség nyomán az Ecsetgyárból kivált művészek és galériák egy másik elhagyott gyárépületben találtak új helyszínt maguknak, ez lett a Centrul de Interes, magyarul csak Köz-pont. A nyitó kiállításon jártunk.
Itt az ARTMAGAZIN nyári különszáma!
Rózsák, Rotschildok, Josephine császárnő egzotikus kertje, a magyar akác mint színpadi sztár, egy élő piramis és egy fluoreszkáló nyúl színes történetei az ARTMAGAZIN nyári különszámában.
Személyes emlékezés Szabados Árpádra
Árpád általános iskola fölső tagozatában tanított bennünket, rögtön azt követően, hogy elvégezte a főiskolát: az egyik legelső fiatal tanárunk volt, s mint ilyen, természetesen még inkább rutintalan, de a pályakezdők minden idealizmusával, ambíciójával. Mi pedig imádtuk! Az első igazi jó tanárunk volt. És a legelső, aki az utolsó tanévünk utolsó napján azzal tisztelt meg bennünket, vagy inkább azzal kezdett bátorítani bennünket a felnőtté válás útján, hogy azt javasolta: tegeződjünk.
Szerelmeslevelek a közönségnek
Artmagazin videointerjú Gilberttel és George-dzsal a Ludwig Múzeumban rendezett Bűnbak képek Budapestnek című kiállításuk apropóján.
Ezt nézd! – Képzőművészet, zene, mozi
Vészesen közeleg a nyár utolsó hónapja, de hogy könnyebb legyen elfelejteni ezt a rémisztőnek tűnő tényt, kiállításokat és rendhagyó módon koncertet, valamint mozit is ajánlunk.
Bolygóközi virtuális kalandozások
Ahogy a mindennapokat egyre inkább meghatározzák a digitális eszközök és szolgáltatások, úgy a digitális eszközökkel alkotó művészek szerepe is felértékelődött az elmúlt években. Azonban a műfaj továbbra is rendkívül költség- és eszközigényes maradt. Mivel Budapesten nem alakult ki érdemi intézményi háttér, amely tudná támogatni az alkotókat (akár csak eszközkölcsönzéssel is), elég szórványosan tűnnek csak fel kiállítások a témában. Kovács Andrea kurátor és a Let it Be! art agency munkássága nyomán – a Trafó smART! XTRA sorozat nyári különkiadásaival – azonban kicsit megélénkült a színtér.
Ezt nézd! – Mindenhol jó
A nyár közepén sem maradunk képzőművészeti élmények nélkül – sőt, ha kedvünk tartja a programok apropóján ezen a héten is ingázhatunk Budapest és vidék között. Ajánlunk alkotóházbeli bolyongást, kertben sétálást, Balaton parti nézelődést, finisszázst és kincsvadászatot is!
Íme a második OFF-Biennále Budapesten résztvevő művészek névsora
A szeptember végén kezdődő második OFF-Biennále Budapest projektjeinek keretet adó téma nem más, mint a Gaudiopolis története.
Maurer Dóra. A megfigyelés tárgya – megnyitóbeszéd
Elhangzott Maurer Dóra. A megfigyelés tárgya című kiállítás megnyitóján 2017. július 15-én.
Tót Endre utca a Művészetek Völgyében
A K55-ös kiállítótértől (ahol esténként művészkitüntetések és kitüntetésművek láthatók) az 51-es körzetig tart a "Tót Endre utca"; az 51-es körzet bejáratainál TÓT 80 feliratú trikolor emlékzászlók lobognak; Tót művek kópiái, és videódokumentumok láthatók a borostyánház szoba-konyhájában és a pince kiállítóban is.