"Szilágyi Róza Tekla"
„Az élmények újrakollázsolása alapvető módszerem”
Fátyol Viola fotográfus Debrecenben született 1983-ban. Művészcsaládban nőtt föl, de csak a Debreceni Református Kollégiumban töltött meghatározó középiskolás évek végén döntött úgy, hogy maga is a családi szakmát folytatja, és művészi pályára lép. A családi, privát fotók készítésén túllépő első fotós kísérleteit Egerben végezte, ahol az Eszterházy Károly Főiskola (ma már egyetem) rajz- és vizuális kommunikáció tanár szakára járt. Innen rövid út vezetett a MOME Vizuális környezetkultúra tanár és Fotográfia képzéseire, onnan pedig még rövidebb az intézmény Doktori Iskolájába. Készülő doktori dolgozata a vámospércsi népdalkört bemutató, Ha van szíved, neked is fáj, amit velem tettél című munkájának kimerítő elemzését tartalmazza. A sorozattal tavaly megnyerte a Capa-nagydíjat. Munkái a szociológia, az antropológia és a művészi képalkotás határterületén helyezkednek el, és egy hangsúlyosan személyes nézőpontból közelítenek a választott témákhoz. Budapesten él és dolgozik. Sokat nevet.
Senki sem büszkén kortárs, senki sem szégyell kortársnak lenni *
Az idén negyedjére kiírt Leopold Bloom Képzőművészeti Díj pályázati struktúrája a kezdetek óta nem változott: nincs korhatár-megkötés és az évente változó, három fős, nemzetközi zsűri a művészi portfólió és egy – a díjjal járó pénzjutalomból megvalósítani kívánt – külföldi kiállítás koncepciója alapján dönt. Így szűkült le most is a hatvankét benyújtott pályázatból álló anyag arra a nyolc shortlistes alkotóra – Borsos Lőrinc, Ezer Ákos, Fabricius Anna, Fridvalszki Márk, Gróf Ferenc, Németh Hajnal, Schmied Andi, Szabó Eszter –, akik az Új Budapest Galériában rendezett kiállításon mutatkozhatnak be.
Bloom, fame, glory
Múlt pénteken a jelenleg Berlinben élő és alkotó Németh Hajnal vehette át a legrangosabb magyar képzőművészeti díjként számon tartott 2017-es Leopold Bloom Art Awardot az Új Budapest Galériában.
Fények, pozíciók
A győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban megrendezett Light Positions című nemzetközi csoportos kiállítás olyan kortárs művészeti alkotásokat mutat be, amelyek egy lehetséges olvasatuk szerint magát a fényt tematizálják. A tárlat több szempontból is beágyazódik az intézmény-komplexum kiállításpolitikájába. Az Esterházy-palota terei az elmúlt években számos alkalommal helyt adtak a hazai absztrakt művészetet bemutató projektek számára, itt volt látható például Bullás József 2016-os Op-Remix című kiállítása, emellett a 2005-ben a városnak adományozott és jelenleg az újvárosi zsinagógában állandó tárlatként bemutatott Vasilescu-gyűjtemény is több, kiemelkedő absztrakt alkotást – köztük Bullás József-, Moholy-Nagy László-, Maurer Dóra-, Hencze Tamás-, Nádler István-munkákat – is magában foglal.
Louvre Abu Dhabi
Novemberben nyílt meg a Louvre Abu Dhabi, amivel a Louvre nemzetközi márkává vált. Munkatársunk ott volt a grandiózus épületben otthont kapó intézmény laudációkkal tarkított nyitóhétvégéjén. Megtapasztalta, milyen gyakorlott múzeumlátogatóként eltévedni, milyen jó barátként új kontextusban találkozni az ismert műtárgyakkal, és igyekezett összeszedni a legfontosabb információkat, amik a személyes benyomások mellett hű képet adhatnak az emirátusi múzeumboom kezdetéről.
„Azt szoktam írni, hogy konceptuális művész vagyok, aki jelenleg a hangra fókuszál”
Zilahi Anna 1990-ben született Pécsett, és már általános iskolában a magyart tanító nagymamája támogatásával megírta első zsengéit. A középiskolában más médiumokat is kipróbált, ennek ellenére ezt követően mégsem a művészeti pályán folytatta. Budapesten tanult tovább nemzetközi kapcsolatok, majd esztétika szakon, mígnem Párizsban egy egyetemi fotókurzus a képzőművészet felé terelte. Járt egy ideig a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakára, jelenleg pedig a bécsi Universität für angewandte Kunst hallgatója. Képzőművészet és irodalom határmezsgyéjén alkot: a Soharózával együttműködve elemeire bontotta és újrastrukturálta például a Szózatot, első verseskönyvében pedig versképi kísérleteket is találunk.
Száguldó Riporter – Múzeumok Éjszakája 2017
Az idei Múzeumok Éjszakája alkalmából újból nyakukba vették a várost Szágudó Riportereink .
Mire vágyik a zinerajongó?
Idén másodjára rendezték meg az Ukmukfukk Zinefesztet – azt a kétnapos eseményt, ahol a kiadvány-művészet gyakorlói, a kis kiadók képviselői, a rizográf printek mesterei és mindezek szerelmesei közösen ünnepelhettek a legújabb magánkiadványok között.
Kell-e nekünk Instax kamera?
Vannak olyan eszközök és teljesítmények, amiknek kevesebb kreditet adunk, mint amennyit megérdemelnének.
Minden hang egy vékony kék vonal - Interjú Somló Dáviddal
Február 9. és 12. között Somló Dávid egy belvárosi lakásgalériában mutatta be legújabb hanginstallációját, a „rengeteg csatornás” Minden hang egy vékony, kék vonal című munkát. A galériába belépve egy szőnyegekkel borított padlójú, kényelmesebbnél kényelmesebb ülőalkalmatosságokkal berendezett polgári otthonban találtuk magunkat. Somló Dávid több csatornás hanginstallációja pedig a legmeglepőbb helyekről, a lakás több pontján elhelyezett hangszórókból szólalt meg - a mosdóból, a kabátok mögül vagy a szekrények belsejéből. A kompozíció sokszor a hallásküszöbnél alig hangosabban, misztikusan lengte körül a teret és őszinte figyelmet kívánt.
Múzeum a lávabuborékban
Mindannyian betévedtünk már olyan helyekre, amiket csak igen részletes útikönyvek említenek meg a mellékes látnivalók között. Lehet ez helytörténeti gyűjtemény, esetleg ottani művészek hagyatékával, vagy egy múzeummá alakított lakás, esetleg különös gyűjtőszenvedélyek hozadéka – olyan kollekció, amelyben tallózva a türelmes és értő szem idővel felfedez valamiféle rejtett hálózatot. Voyeur szenvedélyünknek csemege George Sand kávéscsészéje a párizsi Romantikus Élet Múzeumában vagy Zichy Mihály erotikus albumának szemérmesen behajtott lapja és az üvegszemű medvebőr a rózsakertes, üvegverandás műteremházban, Zalában. Az ilyen múzeumok sosem semleges white cube terek, lehetnek kopottak vagy fényesre glancoltak, esetlenül vagy nagyon is koncepciózusan kialakítottak, de szinte mindig felkínálják az érzelmes viszonyulás lehetőségét. Új sorozatunkban ilyen helyeket, különleges gyűjteményeket, rejtőzködő múzeumokat ajánlunk olvasóink figyelmébe.
„Az ipari közeg éppannyira fontos számomra, mint a művészeti, a pozícióm e kettő között van, ezen a senkiföldjén, a buffer zone-ban”
Kristóf Gábor 1988-ban született Kassán, Miskolcra járt, majd a Képzőre, ottani tanulmányai alatt egy alkalommal belépett egy ofszet nyomdába, ahol a gépesített ipari képalkotó közeg rögtön „beszippantotta”. Persze nem nyomdászként folytatta tovább, hanem olyan képzőművészként, aki képalkotó gondolkodóként közelít a különböző nyomdai technikákhoz és eszközökhöz: egy-egy stanckéshez, festékekhez, a selejt nyomóköpenyekhez. De nem csak ez érdekli. Mára például már a házi szinterezésben is egyre több tapasztalata van – ezt is festészeti eszköznek tekinti.
A 2016-os nyertes: a Violuk Contemporary
A művészeti vásárok látogatójának nincs egyszerű dolga. A nemzetközi szemléken részt vevő képzőművészeti galériák standjai a legkülönfélébb alkotásokat vonultatják fel, elsősorban eladási céllal. Ám a hétköznapi (értsd: a mit vegyek? gondjában nem érintett) látogató szeretné magát inkább kiállítóteremben érezni, a bemutatott műveket, a köztük fennálló esetleges kapcsolódásokat megvilágító kísérőszövegek hiányában mégis nehezen boldogul. Olyan játszmába csöppent, ahol valójában neki nem osztottak lapot.
Száguldó Riporter - Hétvége Szentendrén
Száguldó Riporterünk vasárnap Szentendrére látogatott, hogy felmérje a Ferenczy Múzeumi Centrum ArtCapital utáni kiállításait. Állandó és időszaki bemutatókat járt végig, hogy alternatívát ajánljon a budapesti helyszínek mellé.