"Szilágyi Róza Tekla"
JELENTÉS A FRONTRÓL
„Vége a picsogásnak” – nyersen és lényegre törően így lehet összefoglalni a 15. Velencei Építészeti Biennálén látottakat. Alejandro Aravena főkurátor központi elképzelése ugyanis az – saját, valós társadalmi problémákra reagáló építészi gyakorlatából kiindulóan –, hogy alaphelyzetnek, új normalitásnak tekinti a válságot, a fókuszt pedig az építészszakma előtt feltornyosult, aktuálisan megoldandó feladatokra és a társadalmi felelősségvállalásra húzza. Nézőpontváltást, látókörtágítást kér elsősorban építésztársaitól, rávilágítva arra, hogy az építészképzés alatt megszerzett tudással és alkotói potenciállal együtt többszintű felelősség is jár – a kivitelezést végrehajtó munkások munkakörülményeire irányított figyelemtől egészen az építészi képességeik felhasználására vonatkozó elvi kérdésekig. De még mielőtt minden megoldást ettől a szakmától várnánk, a bemutatottakon keresztül persze megszólítottá válik és elgondolkodhat mindenki más is azon, hogy vajon jelen körülmények között saját ilyen-olyan tudását megfelelő ügy szolgálatába állította-e. A Biennálé egyfelől nézve tükör, másfelől értelmezve pedig olyan, mint egy jó gyakorlatokat összegyűjtő példatár. Helyszínein – a hosszan elnyúló Arsenaléban, a Giardini-beli központi térben és a legtöbb nemzeti pavilonban – olyan, Aravena építészeti értékrendjének megfelelő problémamegoldások várják a látogatókat, amelyek zömével valódi igényekre (szegénység, migráció, környezetszennyezés stb.) adott érvényes válaszok és ténylegesen megvalósult projektek. „Itt volt már az ideje egy ilyennek” – mondták, írták többen, minden bizonnyal azért, mert mostanra tényleg kiderült, hogy az általános szükségről, amelynek csak egy része új keletű, többé már nem lehet nem tudomást venni, a válság nem egy átmeneti, messzi vidékekre jellemző állapot, ez a realitás, a világ efelé változott. (M. E.)
Müncheni ebéd az Amorphic Robot Works tagjaival
A robotikus szobrokban, az új média installációkban és performanszokban rejlő művészi lehetőségek után kutató Chico MacMurtrie egy San Francisco-i rezidencia-program tanulságaiból inspirálódva 1991-ben alapította meg interdiszciplináris művész-kollektíváját az Amorphic Robot Works (ARW ) névvel.
Ezt nézd! - Bűvkörök és bábáskodások
A hét eleje az FKSE bűvkörében telik, hogy aztán a hét második felében együtt bábáskodhassunk egy új budapesti kulturális és művészeti fesztivál születésénél.
KIUGRASZTANI A NYULAT A BOKORBÓL
Eduardo Kac először 2000. április 29-én Franciaországban, Jouy-en-Josas-ban tartotta kezében Albát, a zölden fluoreszkáló albínó nyulat. Az előbbi mondat második felének értelmezése közben az olvasóban felvillanó szürreális kép – férfi, zölden világító nyúllal az ölében – könnyedén felülírja a kijelentés valóságosságára utaló pontos helyszín- és időpont-megjelölést. Pedig a szürreálisnak tűnő kép egyáltalán nem fikció. Eduardo Kac és Alba nevét bármely tetszőleges böngészőablakba beírva a meghökkentőnek tűnő esemény több száz illusztrációjával találkozhatunk: a Brazíliában született művész göndör hajjal, flanelingben és szemüvegben, egy hatvanas éveket idéző mintájú tapéta előtt állva mosolyog, karjában Albával.
Ezt nézd! – A vásár városa
A héten szinte minden az Art Market körül zizeg, szóval irány a Millenáris, mérjük fel az idei felhozatalt, hogy aztán elmondhassuk: képben vagyunk.
Ezt nézd! – Októberi boldogság
A nyár után vágyakozó nosztalgia lassan elszáll és a legkonokabbak is beismerik: az október már tagadhatatlanul ősz. A héten lesz még lehetőségünk, valószínűleg utoljára kicsit visszakacsintani az idei nyári vakációk felé, de szerencsére kapunk lelki és kultrális muníciót az előttünk álló hosszú tél boldog átvészeléséhez is!
Ezt nézd! – A diadalmas disznó hete
A héten beleshetünk a legkortársabb kreatív laborokba (MOME, MeetLab), mehetünk kiállításokra, de ami a legfontosabb: kortárs aukción verhetjük el a verejtékkel megkeresett betevőnk. Na, a helyzet persze nem ilyen drámai, de mindenképpen érdemes végigpörgetni vasárnapi aukciónk katalógusát, hogy legyen egy teljes hetünk végiggondolni, mire is vágyunk igazán.
Ezt nézd! – Aktuális párbeszédek
A héten a kortárs képzőművészeti szcéna több fontos kérdését is nyilvános beszélgetések mentén járhatjuk végig, de azért azok sem fognak unatkozni, akik inkább megmaradnának a kiállítás-látogatásoknál.
Ezt nézd! - Szervusz, viszlát
A héten nyílik az első dunaújvárosi nagykiállítás, tovább dübörög az FKSE, lesz kiadvány-bemutató és lassan búcsúzunk az Új Budapest Galéria Nagyítások – 1963. Az Oldás és kötés kora című kiállításától is, amivel a napokban bővebben is foglalkozunk az Artmagazin Online felületén.
Száguldó Riporter - Gallery Weekend Budapest 2016
A Gallery Weekend hosszú hétvégéjénél keresve sem találhatott volna jobb alkalmat Száguldó Riporterünk, hogy ismét elmerüljön a budapesti kortárs galériák világában! Három nap alatt körbesuhantuk a fővárost, íme az eredmény.
A Total Records előszobájában
Izgalmasabb lesz-e a fotográfia, ha megszűnik némasága és hangokkal, hangzásokkal párosul? Szükségünk van-e nekünk, a kortárs fotográfia és határterületei iránt érdeklődő közönségnek erre? Egyáltalán kell-e ez a kiegészítés a kortárs fotónak?
Ezt nézd! - A GWB és a Száguldó Riporter hete
Szóval, ahogy pár napja írtuk, a héten igazán berobban az őszi kulturális szezon: hétközben megnyitók garmadája lesz, hétvégén pedig minden szem a kortárs budapesti galériákra szegeződik, hiszen péntektől vasárnapig tart az idei Gallery Weekend Budapest. Mi sem leszünk restek, ezalatt Bubira pattanunk, hogy Száguldó Riporterjeink a lehető legtöbb helyszínről be tudjanak csekkolni.
Ezt nézd! - Mindjárt ősz
A héten újraindul a megnyitó-maraton és folytatódik a nagy intézmények tárlatvezetési missziója. Szánhatunk időt a roma kultúrára, poszt-diplomadömping diplomamunka-nézésre és elvegyülhetünk egy nemzetközi csoportos kiállítás megnyitójának tömegében is. Lélekben már szeptember felé kacsintgatunk, de a kulturális élet augusztusban sem áll meg!
A szívünk egy másik ország – interjú Muskovics Gyulával és Soós Andreával, a kiállítás kurátoraival
A szívünk egy másik ország című nemzetközi csoportos kiállítás a barátságban kibontakozó, meghitt játékteret mutatja be, ahol lehetőségünk nyílik a társadalmi elvárásoktól, ideálképektől és normáktól való elrugaszkodásra. Szerepváltások és csínytevések titokzatos univerzumába enged bepillantást, amely kívül esik a mindenkori politikai kontroll, a törvények, az egyház és a kulturális mintákat továbbörökítő család normatív hatáskörén is. Egyúttal rámutat e változatos és személyre szabott emberi kötelék felszabadító erejére egy olyan kultúrában, ahol erkölcsi szabályok, intézményesített szertartások és a házasság törvényi keretei határozzák meg a szeretet és az intimitás megélésének lehetséges módjait. A kiállítás kurátoraival, Muskovics Gyulával és Soós Andreával beszélgettünk baráti és munkakapcsolatokról, kurátori együttműködésekről, továbbá az intimitás és a szeretet heteronormatív intézményeinek queer szempontú kritikai olvasatáról.
Ezt nézd! - Eső után szabadon
A múlt heti ítéletidő után bennünk van a mehetnék – szerencsére Budapest és vidék is kínál kultúrális szabadidős programokat. A képzőművészet legkülönbözőbb színtereit mérhetjük fel a héten, ne szalasszuk el a lehetőséget!