A Káli Art-Park a tavalyi év végén ismét pályázatot hirdetett kortárs magyar képzőművészek számára. Május negyedikén került sor a pályázat eredményhirdetésére, amelynek keretében a díjazott alkotásokkal immár második alkalommal nyílt meg a Káli Art-Park köveskáli szoborkertje.
Hosszú évek óta fontosnak tartjuk, hogy korábbi lapszámaink mindenki számára elérhetők legyenek online is – most kapva tehát az alkalmon, frissen megjelent tematikus lapszámunkhoz kapcsolódó korábbi cikkeinket ajánljuk.
Napjainkban a kortárs képzőművészet kiemelten fontos témája bolygónk kizsákmányolása, a klímakatasztrófa, illetve az ezekkel járó disztópikus következmények. Ahogy a különféle növényi és állati fajok szépen lassan kezdenek eltűnni a Földről, úgy egyre inkább körvonalazódni látszik egy mesterséges, az egykori valóságot már csak illúzióként megjelenítő világ képe. A digitális fejlődés éppen ebben nyújt segítő kezet: a virtuális platformok fő célja is az, hogy minél hitelesebben leutánozzák a valódi létet. Martinkó Márk és Vadászi Zoltán fotósorozatai nemcsak egy ilyen disztópikus jövőt tárnak elénk, hanem a növényvilágot az idő múlása és a halál allegorikus alakjaként jelenítik meg.
Szokták mondani, hogy egy animációs filmben fölöslegesek a jó rajzok, elég, ha a rajzok összessége, a mozdulatsor tökéletes, hiszen ki tudna koncentrálni arra, ami csak egy villanásra tűnik fel, csupán a másodperc töredéke alatt látszik, konkrétan egy-tizenketted, gyakran csak egy-huszonnegyed másodpercig jelenik meg a vásznon vagy a képernyőn?
Az Artmagazinnál fontosnak tartjuk, hogy habár napjaink új cikkek írásával és gondozásával, új lapszámok összeállításával telnek, mégse feledkezzünk meg korábbi tartalmainkról – főleg, hogyha azoknak ma ugyanúgy van aktualitásuk.
A főváros által februárban védelem alá helyezett épületek közé tartozik a Várfok utca Széll Kálmán térre néző saroktelkein álló épületcsoport is. Miután a második világháborúban megsemmisültek a korábban ott álló bérpaloták, újjáépítésük helyett Benkhard Ágost és Cleve Rudolf terveztek lakóházakat. Azóta a Várfok utca 15. alatt orvosi rendelő, üzlet és kávézó is nyílt, a 16-18. szám homlokzata viszont szinte változatlan maradt. Benkhard Ágost a településkép formálásán túl folytatott tervezői tevékenységének lenyomatai az országhatáron túl is láthatóak.
Ezen a héten az építészet, illetve az ahhoz közvetlenül vagy közvetve köthető témák, területek kerülnek középpontba. A sort a Trapéz kiállításával indítjuk, ahol egy irodalmi mű alapján kerül terítékre többek közt az építészeti tervezés és az építés viszonya. A Hegyvidék Galériában egy egyéni kiállításon jelennek meg tervrajzok – vagyis pontosabban funkciójukat elvesztve, üvegszobrokba „zárva” egészen más szerepbe kerülnek. Az Einspach Fine Art & Photography kiállítóterében pedig egy olyan kiállítás látható, amely nem kapcsolódik szorosan az építészeti tematikához, azonban fontos kérdéseket vet fel – átvitt értelemben nemcsak az absztrakt képzőművészettel kapcsolatban.
Magyarósi Éva animációs filmrendező, képzőművész. Számos médiumban alkot. Novellákat ír, köztéri szobrokat, színházi díszleteket, animációs filmeket készít, jellegzetes üvegképei a fotó, a rajz és a festmény keverékei. Vizuális naplóként is értelmezhető alkotásaiban a valós és fiktív történetek, a személyes és kollektív múlt eseményei fonódnak egybe. Műveinek fókuszában a női tapasztalat, lelki és testi megélések állnak, melyeket álomszerű képekkel, egy történetbe ágyazva jelenít meg.
Az Artmagazin Online anyák napja apropóján induló új sorozatában – amelynek első, Magyarósi Évával készített interjúja hamarosan olvasható – különböző területeken és műfajban alkotó művészeket kérdezünk anyaság és alkotómunka, gyereknevelés és művészeti gyakorlat metszetén létrejövő tapasztalataikról.
Május elsejéig látogatható a budapesti girlscanscan kollektíva bemutatkozó kiállítása Tripping on Modernist Monuments – Ukraine, Moldova and Romania címmel a Turbina Kulturális Központban.
Miskolc, Dunaújváros, Salgótarján és Paks után most Kecskemétre utaztunk, meg is mutatjuk milyen volt.
E heti ajánlónk központi témája az idő – legyen szó a jelen kiterjesztett, átfogó vizsgálatáról (Ludwig Múzeum), a természeti képződmények időigényes születéséről, „építkezéséréről” (Liget Galéria) vagy az ökoszisztémánk fenntarthatóságának kérdésköréről egy, a belvárosi légkörből kiutat kínáló „oázis”-ban, ahova belépve egy pillanatra megáll az idő (Design Institute, Füvészkert).
Idén Igor és Ivan Buharov, avantgárd filmekkel foglalkozó független alkotók nyerték a Kassák kortárs művészeti díjat. Ennek apropóján tavalyi, a Melegvizek országa című, már a sorban ötödik játékfilmükről Tamás Dorottya, a Pszeudoposzt kollektíva tagja írt recenziót. „Ha szeretnénk valamilyen módon megközelíteni, fel kell szabadítanunk tudatunkat a rá nehezedő megfejtéséhség alól. Ennek egyik lehetséges módja, ha az összefüggések kergetése helyett az ellentétekre koncentrálunk."
