Emlékperspektíva
Szemben a galéria bejáratával Fehér László portréja fogadja a látogatót. Korántsem szokványos ábrázolásról van szó, a művész egy széken ül, fentről látjuk, de olyan, mintha hanyatt feküdne, keze a combján nyugszik, feje lelóg – mindezt erőteljes rövidülésben láthatjuk, mintha a széke fölött állnánk vagy az ágya mögött guggolnánk. Nem a néző, inkább a festő testhelyzete kényelmetlen – pozíciója nem halotti, inkább éberen álmodó. A falakon sorakozó, tussal és ceruzával készített munkák, a művész emlékképei mintha ebből az egyszerre nyugodt, mégis feszélyező helyzetből keletkeznének. Régi fényképszituációk elevenednek meg; nemcsak egy szemüveg, egy háttérben felbukkanó vörös csillag vagy egy hátrafésült haj árulkodik az elmúlt időről, hanem a tekintetek iránya, az ötvenes évek levegője is. A képek alapstruktúráját a grafikus előtér és az egynemű, festett háttér éles határvonala határozza meg, az emlékalakok – egy családi fotóalbum szereplői – ebben a viszonyrendszerben jelennek meg a néző előtt. A megjelenés jelenthet kiemelkedést vagy süllyedést, a mozgás iránya eldönthetetlen. Sőt, az sem egyértelmű, hogy az előbukkanás vajon valóban emlékezést, az eltűnés pedig csupán a felejtést jelentheti-e. A fotókból leképezett festett rajzok az emlékezés ellentmondását hordozzák magukban, hiszen a képek nyomán a látogatónak döntenie kell, ki az emlékező, a művész vagy ő maga?
Ezt nézd! - Kortárs galériák hete
Sorra nyílnak az újabbnál újabb kiállítások, zajlanak az érdekesebbnél érdekesebb előadások és pörögnek a kultikusabbnál kultikusabb filmek, miközben mi süttetjük a hasunkat a tavaszi napsütésben. Ezen a héten esténként néha mégiscsak bújjunk vissza a szabad levegőről a kultúra úgynevezett templomaiba és nézzük meg, mit kínál nekünk a hazai kulturális élet. Talán nem bánjuk meg...
Eztnézd! - Pest-fókusz és attend-halom
Nyissuk ki együtt a naptárt és kezdjük el feljegyezni a délutáni programokat. Ezen a héten is sok budapesti ajánlatunk van – közben persze együtt reménykedünk a vidékiekkel, hogy hamar eltűnjön a „vízfejű” jelző, mikor Magyarország és a kulturális életről beszélünk. A fókusz tehát Budapest és a délutáni idősáv, érdeklődjünk és attendoljunk közösen!
Top 5 – az öt legmeghatározóbb magyar kortárs művészeti intézmény – Prosek Zoltán szerint
2016-ban is folytatódik az Artmagazin Online körkérdés rovata, amelyben ezúttal is öt magyar szakembert kérdezünk meg arról, hogy szerintük melyik öt magyar kortárs képzőművészeti intézmény (állami és független) kapta a legjelentősebb és legmeghatározóbb szerepet a szcéna működése szempontjából az utóbbi két és fél évben zajló intézményi átalakulás során.
Negyedik válaszadónk Prosek Zoltán, a Paksi Képtár vezetője.
CSAKODA PÁLYÁZAT 2016! JELENTKEZZ TE IS CSAKODA TAGNAK!
A Csakoda csoport pályázatot hirdet „Csakoda tag” munkakör betöltésére!
Vojnich Erzsébet és Szüts Miklós kamarakiállítása a Tranzit Art Caféban
Vojnich Erzsébet az Artusban május 3-tól látható Párbaj című kiállításához készült vázlatai megtekinthetők
Szüts Miklóssal közös kamarakiállításán a Tranzit Art Caféban.
Ezt nézd! - Hétvégék hétvégéje
Ezen a héten igazán kihasználhatjuk a jó időt, a hét eleji művészetre hangolódás egy hétvégi, egész várost átölelő programarzenálban csúcsosodik ki. A Nagymező-Népszínház tengelyen pulzáló weekend műteremlátogatásokat, táncot, filmet és természetesen képzőművészetet ígér.
Top 5 – az öt legmeghatározóbb magyar kortárs művészeti intézmény – Nagy Edina szerint
2016-ban is folytatódik az Artmagazin Online körkérdés rovata, amelyben ezúttal is öt magyar szakembert kérdezünk meg arról, hogy szerintük melyik öt magyar kortárs képzőművészeti intézmény (állami és független) kapta a legjelentősebb és legmeghatározóbb szerepet a szcéna működése szempontjából az utóbbi két és fél évben zajló intézményi átalakulás során.
Harmadik válaszadónk Nagy Edina, akinek véleménye szerint, az általunk feltett kérdésben az intézmény szó okozza a legtöbb problémát, hiszen ez az utóbbi évtizedek folyamán lényeges (kritikai) változásokon ment keresztül és jelentéstartománya meglehetősen kiszélesedett, aminek következtében nem definiálhatjuk egyértelműen, mit is értünk tulajdonképpen „intézmény” alatt.
Tervezz installációt a Bánkitóra!
Vannak azok az ötletek, amiket eddig nem tudtál megvalósítani, mert nem illettek a projektbe. Amik nehezen megfoghatóak voltak. Amiket nagyon szeretsz de mindig félretetted őket, hogy “majd egyszer valamire nagyon jó lesz”. Na, ilyen ötletekre lenne most szükség.
Tele van a város
Tele van a város Esterházy Marcellel. A művei által alkotott városi térben feszülő szövedék pedig tele van „szövegközi” utalásokkal. A Budapest különböző szegleteiben szigetszerűen elszórt munkák a múltfeldolgozásról és annak vállfajairól szóló műegyüttesként állnak összefüggésben.
Top 5 – az öt legmeghatározóbb magyar kortárs művészeti intézmény – N. Mészáros Júlia szerint
2016-ban is folytatódik az Artmagazin Online körkérdés rovata, amelyben ezúttal is öt magyar szakembert kérdezünk meg arról, hogy szerintük melyik öt magyar kortárs képzőművészeti intézmény (állami és független) kapta a legjelentősebb és legmeghatározóbb szerepet a szcéna működése szempontjából az utóbbi két és fél évben zajló intézményi átalakulás során.
Második válaszadónk N. Mészáros Júlia, akinek véleménye szerint, ha körülnézünk az országban, feltűnő, hogy a vidéki múzeumokban és környezetükben – még a nagyobb városokban is – mennyire szürke, jellegtelen és szellemtelen a művészeti élet. Eltűnt a múzeumi kapcsolatokból a nemzetközi tudományos együttműködés, felületesek a helyi és hazai intézményi együttműködések. Megritkultak a szakmai konferenciák és nagyon ritka az aktuális művészettel foglalkozó kortárs magyar és nemzetközi művészeti tárlat.
Mezosfera bemutató
Nemzetközi online kulturális magazint indít a tranzit. hu. A Mezosfera a 2007 óta működő tranzitblog témáit állítja dialógusba a közép-kelet-európai régióval. Az angol nyelvű periodika a kortárs művészet társadalmi összefüggéseivel foglalkozik, és különös figyelemmel kíséri az alulról jövő kezdeményezéseket.
A küzdelem élvezete a Stúdió Galériában
A küzdelem élvezete (Enjoy Your Struggles) című kiállítás a mottóját egy bokszolási útmutatótól kölcsönözte, amely a küzdelem élvezetét, a kitartást és az elhivatottságot elengedhetetlennek tartja a győzelemhez. Ebből a sportolói attitűdből indulnak ki a kiállításon résztvevő művészek, akik a saját tapasztalataikon, illetve közös, társadalmi ügyeken keresztül közelítenek a mindennapos harcok kérdéséhez. A kiállítótér az önreprezentáció és testpolitika körül folyó harc küzdőterévé válik, ahol egyéni és közösségi küzdelmek kortárs és történeti példái találkoznak: többek között egy zsidó reneszánsz bokszklub, a kurd nőmozgalom törekvései, a korai magyar feminizmus elfeledett vezéralakja és a kelet-európai roma kisebbségek küzdelmei.