A nagy francia impresszionista festő, Claude Monet egyik kedvenc témája a vízililiom volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy kétszázötven vásznat festett kedvelt virágairól. Most egy ilyen alkotás kerül kalapács alá a Sotheby’s árverésén, amiért nem kis összegre, cirka 40–60 millió dollárra (12–18 milliárd forint) számít az aukciósház.

Claude Monet egyik legszebb nagy méretű tavirózsás festménye – amely valaha árverésen szerepelt – a Sotheby's Impressionist & Modern Art (Impresszionista és modern művészeti) aukciójának főszereplője lesz május 12-én New Yorkban. Az igen magasra becsült eladási ár egyáltalán nem meglepő, hiszen a Le Bassin aux Nymphéas-t (Vízililiomos tó) a legikonikusabb és legnépszerűbb impresszionista képek között tartják számon.

Az, hogy ez a téma Monet művészi munkásságának középpontjába került, 1883-ig vezethető vissza, amikor a művész Givernybe költözött, és egy nagy kerttel rendelkező házat bérelt. Egyre növekvő anyagi sikereinek köszönhetően Monet az 1890-es évek elején meg is tudta venni az ingatlant, végül pedig a szomszédos nagy telket is megvásárolta hozzá. 1893-ban hatalmas lendülettel és elszántsággal nekilátott a kert átalakításának és egy nagy tó létrehozásának. Kezdetben számos panasz érkezett tervével kapcsolatban, mely szerint az Epte folyót a kertjén keresztül akarja elterelni, hogy az új tavacskát táplálja.

A századforduló után a Monet otthonát körülvevő kertek a művész munkásságának központi témájává váltak. 1901–1902 környékén Monet megnövelte a tó méretét, a széleit pedig bambuszokkal, rododendronokkal, japán alma- és cseresznyefákkal ültette be. A tavirózsák témája több évtizeden át kínált gazdag inspirációs forrást a művész számára. A gondosan megtervezett kert olyan mikrokozmoszt nyújtott az alkotónak, amelyben megfigyelhette és megfesthette az időjárás, az évszakok és napszakok változásait, valamint a folyamatosan alakuló színeket és mintákat; festménysorozatokat készített a japán gyaloghídról és a tavirózsákról, és nagy figyelmet fordított a kert apró részleteire is. Élete vége felé a következőket mondta: „Eltartott egy ideig, amíg megértettem a tavirózsáimat. Pusztán kedvtelésből ültettem őket; úgy neveltem őket, hogy nem gondoltam arra, hogy megfestem őket. Egy tájképnek egy napnál több idő kell ahhoz, hogy a bőröd alá bújjon. Aztán egyszer csak megvilágosodtam – milyen csodálatos a tavam –, és a palettámért nyúltam. Azóta alig volt más témám.” A tó pedig Monet életének utolsó két és fél évtizedében meghatározó motívum lett, és az impresszionista festészet legikonikusabb és leghíresebb képei jöttek létre általa.

Az 1917–19-ben készült, grandiózus (102 × 200 cm) méretű vászon a művész legendás festménysorozatának, a Grandes Décorations részeként született, amely szintén Giverny vízililiomos tavát ábrázolja. A sorozatot 1914-ben kezdte el festeni, közülük számos mű ma a párizsi Musée de l'Orangerie-ben és a New York-i Museum of Modern Artban található. A sorozat radikálisan új irányba vitte Monet nyugodt liliomos tavacskát ábrázoló festményeit: az egyik legszembetűnőbb újítás, hogy a virágok kétszer akkorára nőttek, mint a korábbi festményein szereplők. A tó vízfelületének és tükörképének szinte absztrakt kezelésében is úttörő jelentőségűek ezek a késői művek, amelyeket az impresszionizmus és az absztrakt expresszionizmus közötti fontos hídként tartanak számon, ahogyan azok több generációval később az absztrakt expresszionista művészek, például Jackson Pollock és Mark Rothko alkotásain is nyomon követhetők. 

Julian Dawes, a Sotheby's impresszionista és modern művészeti részlegének társvezetője Claude Monet-t „minden idők legismertebb és legkedveltebb művészei közé” sorolta. „Ez a monumentális festmény, amely Monet késői korszakának figyelemre méltó példája, a nagy becsben tartott giverny-i otthonából származik, és gyönyörűen összefoglalja, hogyan fejlődött Monet életműve az idő múlásával: hogyan jutott el a festő az impresszionista áttörésektől az absztraktabb fókuszig, mindez a tavacskával és a tavirózsákkal való foglalatosság során. Ebből a szempontból ez a mű egy teljesen új ablakot nyit arra, hogy Monet hogyan hatott a művészek későbbi generációira [...] hogyan teremtette meg a terepet egy új művészeti mozgalom számára, amely végigsöpört a világon.”

Nem ez az első alkalom, hogy a mű nyilvános árverésen szerepel. A jelenlegi tulajdonos tizenhét évvel ezelőtt, a Sotheby's impresszionista és modern művészeti aukcióján vásárolta meg 16,8 millió dollárért (5 milliárd forint), a 9 millió dolláros (2,7 milliárd forint) becsült értékkel szemben. Akkoriban a művet Fran és Ray Stark Los Angeles-i gyűjtők tulajdonából adták el. Ezt megelőzően a festmény a neves New York-i Richard L. Feigen, a régi nagy mesterekre specializálódó műgyűjtő tulajdonában is volt. A remekmű április 26-tól Tajpejben látható, majd május 1-jétől visszatér New Yorkba, az aukciósház galériájába. Bár nagy érdeklődésre számítanak az aukciósház munkatársai, mégis valószerűtlennek tűnik, hogy Monet jelenlegi rekordját is megdöntse a vízililiomos kép, ugyanis a csúcstartó ár 2019-ben született – szintén a Sotheby's árverésén –, amikor a Meules (Szénakazalok) című festményért 110 millió dollárt (33 milliárd forint) fizettek. Viszont ha a mostani alkotás eléri a legmagasabb becsértéket, akkor az impresszionista festő valaha aukción eladott tíz legdrágább műve közé kerül.

Források: sothebys.com, artmarketmonitor.com